Visszaemlékezés

J.Teca•  2017. május 30. 21:31

Férjem 58. születésnapjára)

 

Hosszú évekkel ezelőtt

Titokban, összebújva

Szőttük a terveket,

Miként a pók szövi hálóját!

De míg e kis ártalmatlan bogár

Hálójában biztonságosan jár-kél,

Addig a mi hálónkon

Sokszor lyukat tépett az idő,

Melyen kihullottak az álmok,

És már tudtuk, hogy

Akaratunktól függetlenül,

Valami felső erő részünkre

Új hálót sző!

Ez a valóság! A mindennap!

Amelyben éppen élünk!

Csakis egyedül ez a biztos!

Ez a pillanat, a másodperc!

És csak ebben hihetünk!

-A szép perceket hordjuk most össze,

Míg a terheket hordó lelkünket

A jelen megerősíti,

S a holnap összekötözze-örökre!

S ez az örök-, amíg élünk!

1984.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

feri572017. június 8. 08:41

Nagyon szép vers öröm volt számomra olvasni,
szépeket írsz.
Csík Ferenc

kevelin2017. május 31. 14:19

Igy igaz, ember tervez,isten vègez,szèpen àlmodoztatok,de azèrt biztos volt,ami valósságá vàlt

kicsisara2017. május 31. 12:13

ez egy nagyon kedves vers... nagyon jó :)