JAVICUS blogja

                              Zavar         
                            Látlelet

Az úr írogat                    / Papír rajzolat
Kacifántokat                  / Nem mond okosat
Agy botladozgat            / Keres szavakat
Csak egy karcolat         / Igér nagyokat

Az űr telített                   / Szó echójával
Fele üres lett                  / Sok hamissággal
Nem tehetsz semmit    / Minden a régi
Már nincsen semmid    / Annyit fogsz érni

Éles is csorba                / Ez egy látlelet
Éhező csorda                 / Vicsor'gni kezdett
Legelő tépett                  / Más már ott a nyáj
Szomjazik béget            / Csordának ez fáj

Mert ő éhezik                 / Rét füve sárga
Szíve vérezik                  / Haraggá válva
Hallgat szónokot           / Mi ez a hablaty
Kisszékről nagyot          / Rá már nem hathat

Keres új gazdit               / Legelőt locsol
Nem hazug pikírt           / Igér s nem kohol
Vezért keresve               / Már nem is vakon
Békét hirdetve                / Szelíd szavakon

Már nem nyáj az            / Akarattal ember
Jön a tavasz                   / Gondolkodik éber
Nagy reménnyel             / Kimondja mit takar
Szép ígérettel                 / Változást akar

Nem dühödt morgó       / Csahos ebeket
Lélekig ható                    / Fájó sebeket
Tavasz illaton                 / Kimondva mi fáj
Végre Szabadon             / Szólhasson a száj

2026.01.23-27.

Az oszlopok külön-külön is értelmesek, de a sorokat egybe olvasva adnak igazi olvasatot.

Ez részemről egy kísérlet volt.

Megosztott nép volt akkortájt a magyar,
mikor darabokra szaggatták hazát;
nem képviselt senki honi ugart,
elvették erdeit, kincsét, iparát...

Európában nem volt képviselő,
ki szép hazánkért hősként mellettünk állt,
árulóvá vált minden népvezető,
féltette rangját, és szerzett vagyonát.

Egy város volt, ki magyarságért kiállt:
népszavazással nyert honi terület;
mért nem volt máshol is, ki nagyot kiált,
hogy magyar népek együtt élhessenek!?

Várad, Kassa, Eszék, Arad, Kolozsvár,
ha szülék esküt a honra tartanak,
nem érezné többre magát magyarnál
most, s apák honi földbe nyugodhatnak.

Hol voltatok mikor felépítettünk
nincsből, egy lerombolt ősi magyar hont?
Megbújva, elvetettétek Istenünk,
véretek e dologtól sohase folyt!

((...))

Ne bitoroljátok, testvérek vagyunk,
egy vérből egy nyelvről szól népünk hangja,
szabadsághoz nektek utat mutattunk,
ne legyen e hon önnön vérnek rabja.

Szeresd hűen magyar testvéreidet
Bárhol távolban éled most életed
megmaradt kis hazánk hőn szeret téged
Hűen szolgál, ha érzi: szereteted!

2025.11.01.

                    Néma sikolyok       

Árvaházban nevelkedni kegyetlen állapot
Nem ismerik milyen lehet a szerető család
Mert édes szülőt nekik az élet nem adott
Zaklatásért s erőszakért adniuk kell hálát

Adják-veszik a még szüzi, ártatlan testeket
Erőszakosak, mindegy az kislány vagy kisfiú
Megtörik kegyetlenül ellenszegülésüket
Erőszakosságra soha ne legyen szemtanú

Mert ferde hajlamaiknak ők gátlást nem szebnak
Gyermeksikolyuk folytott némasága hangozik

Nemiséget porig alázottan, megtépáznak
Megbecstelenítettek fájó könnye patakzik

Mi világ az, hol ezt bűntetlen véghez vihetik
Tekintetet elfordítva még ki is tüntetik.

 2025.09.23-10.02.