Első blog bejegyzésem.

        A harcok ára

Vajon mikor volt először harc, s csata,
Mikor sújtott először emberre kőbalta?
Legfájóbb sebet melyik fegyver okozott,
A régi, vagy a mai, mit ember alkotott?

Kés, tőr kard, nyíl, számszeríj vagy dárda,
Pisztoly, puska, gránát, akna, bomba,
Ágyúgolyó, rakéta,  perzselő atom,
Miután nincs más, csak üszög és fájdalom?

Nem a sebesültek kínjai fájnak jobban,
Árvák, szeretők könnye hull patakokban;
Az áldozatok száma többszörös mára,
Nyomorba döntve életeket hiába!

Ha bármelyik egy fejet, szívet megtalált,
A sebesültnek csak egy pillanatra fájt!
Ki elvesztett szerelmet, barátot, apát,
Annak fáj mindig legjobban, és legtovább!

Ha egy kőbunkó, tőr, kard, bomba vagy akna
Sebet ejt, végtagot csonkolva, levágva,
Hasat feltárva, kifordít belső szerveket,
Bordát törve nyit tüdőt, dobogó szíveket!

E nyílt sebek egyszer begyógyulhatnak-e,
Vagy rút látvánnyal végül elüszkösödve
Okoznak szörnyűbbnél is szörnyűbb kínokat,
Fájdalomtól eltorzítva szép arcokat...

Ha mégsem hal bele fájó sebeibe,
Csonkolt testét vajon megbocsáthatja-e
Őt csatába küldő ádáz hatalomnak,
Kik oltották életét ártatlanoknak!

Vessetek véget a fegyverek szavának,
Legyen vége a világ e fájdalmának!

                                *

Nem jelenhetett meg, mert nagy számú fiatal korosztály olvassa a főoldalt. Talán mégsem olyan riasztó, és kevesebb gyerek olvassa blogomat.

Véleményem: ha egy fiatal nem ismeri meg a háború szörnyűségeit, akkor sokkként éli meg annak nyoma. Ha olvas róla, talán igyekszik elkerülni azt.