JAVICUS blogja

JAVICUS•  2026. február 15. 21:32

Ágyhoz kötöttek

 

    
Évente borítékot hoz a postás,

benne szeretettel festett képek:

ahogy ők azt odabentről látják,

vágyaik visszatükröződésének.


Ellátogattam - tán tizenévesen -

életvidám vágyak, tervek között;

körülnézve láttam döbbenetben,

sorsuk ágyukhoz, és kórházhoz kötött.


Szép lányok a légzést segítők mellett,

pár órát tölthettek csak kívüle...

Láttam, festeni csodás képeket,

kinek vastüdőbe tűnt el a teste


Ágyhoz kötötten, fájó bénulástól,

reménnyel a túlélésnek útján,

megrészegülten az égő vágytól

szeretetre, és megértésre vágyván.


((Tiszta szívével a címemet kérte,

hogy külső kapcsolata is volna,

erre én nem voltam felkészülve,

csalódástól tiszta lelkét is óvva.


Bánt most már engem a lelkiismeret

megbántanom hogyan is lehetett;

ha elfogadom e kapcsolatot,

tán később nagyobb csalódást okozok.))


Képeikre összeszorul ma szívem,

támogatom őket megsegítve,

így erősödik azon reményem,

gyógymód is ideér e betegségre.


Kevésnek adatik oly megrázó élmény

betekintsen bénultsággal kűzdők közé

életre szól e szívszorító esemény

hálót szőve minden szebb emlékek köré


                                                                      2025.okt.8.

1 hozzászólás
JAVICUS•  2026. február 13. 20:28

Mit kívánok?

 

           Mit kívánok?     


Mit kívánok én itt belül?

Szép országot korbács nélkül!

Nem hazugságot, tolvajlást,

Itthon végre megnyugvást.


Nem üldözni az igaz szót,

Barátságot összetartót,

Nem királyi uralkodót,

Lábbal taposó elnyomót,


Ki istennek hiszi magát,

Dicsőíti az udvarát,

Szolgává alázza népét,

Falra teszi saját képét!


Csak ő véd meg! - hazugságát,

Hősnek kiáltja ki magát!

Ha népe bilincsét veti,

Ebek prédájává teszi.


                                                            2026.01.28.

Szólj hozzá!
JAVICUS•  2026. február 13. 20:13

Ébredés

 

                   Ébredés.          

Munka hadának lépteire keltünk
Vörös Csepel után meneteltünk
Hajnali fényözön szem vakította
Tiéd a gyár! - tömeget vonzotta

Egy volt a jelszónk csakis a béke
Ezért kellett harcba is elmennünk
Egy hatalmas célnak érdekébe
Életet áldozott kis seregünk

Egy nap reggelén arra döbbentünk
Nincs szabadság életünk rabságban
Kerítés van már, s át nem léphetünk
Szavak suttogó némaságában

Testvéreink beton falakon túl
Nem jöhetnek hozzánk, mi sem oda
Hol a jobblét, és szerető vágy dúl
Mert itt az élet már rég mostoha

Ébredve kerítést lebontottuk,
Szabadságunk végre visszakaptuk,
Élni vele már régen nem tudunk
Álomképpé lett keserű múltunk.

                                        2026.01.30.

Szólj hozzá!
JAVICUS•  2026. február 13. 20:07

Mit akartok, Királyságot?

 

          Mit akartok?

Mit akartok? Királyságot?
Szabadság helyett rabságot?
Gondolatok szárnyalását,
Vagy kérdésnek rabigáját?

Válassz: rab vagy szabad leszel,
Gyűlölsz vagy békét teremtel?
Fiaidat haza várod,
Vagy honából már kizárod?

Ivóvized beszennyezték,
Egészséged tönkre tették,
Orvos sincs ki segítsen már,
Egekbe lett a gyógyszerár!

Jobbágy akarsz ismét lenni
Kegyelmesnek hajbókolni?
Igazságodat keresve,
Felhúzzanak majd a deresre!

Éreznéd a korbács kínját,
Mert rajtad maradt a kalap?
Rabbá lenni te akarnál,
Leigázni hagynád magad?

(Kalapodat nem emelted
Úgy vélték, őt nem tisztelted
Korbácsokkal verik tested
Bilincsbe is teszik lelked)

Lassan elhagy Európa,
Nem mehetsz el utazásra,
Útlevéllel látogathatsz,
Rokonokat odakünn hagysz.

Válassz! - rab leszel vagy szabad?
Hangoztasd hát zúgó szavad!
Ne rablókat ültess trónra,
Hajbókolva szolga módra,

Válaszd meg, ki téged szolgál,
Békét teremt asztalodnál,
Ledolgozott sok év után,
Élted legyen nyugodt vidám.


                     2026.02.05.

Szólj hozzá!
JAVICUS•  2026. január 27. 12:12

Látlelet (Zavar)

 

                              Zavar         
                            Látlelet

Az úr írogat                    / Papír rajzolat
Kacifántokat                  / Nem mond okosat
Agy botladozgat            / Keres szavakat
Csak egy karcolat         / Igér nagyokat

Az űr telített                   / Szó echójával
Fele üres lett                  / Sok hamissággal
Nem tehetsz semmit    / Minden a régi
Már nincsen semmid    / Annyit fogsz érni

Éles is csorba                / Ez egy látlelet
Éhező csorda                 / Vicsor'gni kezdett
Legelő tépett                  / Más már ott a nyáj
Szomjazik béget            / Csordának ez fáj

Mert ő éhezik                 / Rét füve sárga
Szíve vérezik                  / Haraggá válva
Hallgat szónokot           / Mi ez a hablaty
Kisszékről nagyot          / Rá már nem hathat

Keres új gazdit               / Legelőt locsol
Nem hazug pikírt           / Igér s nem kohol
Vezért keresve               / Már nem is vakon
Békét hirdetve                / Szelíd szavakon

Már nem nyáj az            / Akarattal ember
Jön a tavasz                   / Gondolkodik éber
Nagy reménnyel             / Kimondja mit takar
Szép ígérettel                 / Változást akar

Nem dühödt morgó       / Csahos ebeket
Lélekig ható                    / Fájó sebeket
Tavasz illaton                 / Kimondva mi fáj
Végre Szabadon             / Szólhasson a száj

2026.01.23-27.

Az oszlopok külön-külön is értelmesek, de a sorokat egybe olvasva adnak igazi olvasatot.

Ez részemről egy kísérlet volt.

3 hozzászólás
 
Következő
12