Irena blogja
Nem tudom miért
Elhagyott az ihletem..elhagyott a múzsám..nem tudom,mi történt..össze vagyok zavarodva..várom,hogy újra önmagam legyek..valami megváltozott..nem jó így,nem tetszik..írni szeretnék..valami vagy valaki megakadályoz.Mi történt?
Vissza akarom kapni önmagam!Nem jó ez így.Az írás megnyugtatott.Írni és írni..szükségem lenne rá.Várom,hogy újra folytathassam........De jó volna
erdőben sétálni, parkban futkározni, finom falatkákat, kicsi szádba adni,
selymes szőrödet újra megfésülni,
összekoszolt lábadat, tisztára törölni,
ajándékot venni, hogy örüljél,
ruhádat rádadni, ha fúj a szél,
óvni éltedet, őrizni álmodat,
csitítani, mikor ugatni nem szabad,
aggódni érted, félteni,
figyelni lépteid, karomba venni,
dicsérő szavakat füledbe súgni,
hajnaltól pirkadatig veled lenni,
térdigérő hóban,nagyokat ugrani,
dombról szánkóval lesíklani, élni veled, élni az életünk,
míg el nem jő végzetünk!
Mindennapjaim
Nem könnyű a munka,amit végzek,
nem boldogít a hajnal, midőn a természet ébred,
nem nyafogok, de ha jobb kedvem lenne,nem fáradnék úgy el estére.
Nem kell senki aki vigasztal.
Hagyj egyedül magammal!
Teszem a dolgomat, telik életem,boldogabb már úgysem leszek.
Munka után édes a pihenés,
azt mondja mindenki,de nekem nehéz.
Már megint panaszkodom, negatív vagyok.
Komolyan én is unom.
Abba is hagyom.
Utolsó találkozás után
Pontosan egy éve ezen a napon,
letették testedet a földbe Angyalom.
Vasárnap volt, emlékszem minden percére,
karjaimban vittelek ki a temetőbe.
Csikorgó hideg volt, nem nyílt a kripta,
de sok küzdelem árán letettek a sírba.
Jó apám mellett lett az új otthonod,
hogy nem szakadt meg szívem,
most is csodálom.
Elváltak útjaink, sokáig búcsúztunk,
szenvedésed véget ért, jött a mi kínunk.
Hiányod, s a fájdalom egész évben
elkísért,
már egy év eltelt, de nem jött enyhülés.
Megváltozott az életünk mióta nem vagy
velünk.
Szavakkal kifejezni nem tudom, hogy fáj a
szív, mekkora bánatom.
Szomorú nappalok, nyugtalan éjszakák,
felkelni nincs erőm,
nincs ki hazavár.
Nyitom az ajtót, várom jössz elém,
oly sokszor látlak, ahogy rohansz felém.
Mindenhez, mit teszek, fűződik egy emlék.
Bár boldogan emlékeznék!
Őrzöm a tárgyakat, örökre a tiéd,
téged látlak a lakás minden szegletén.
2018.01.08.
/kiskutyámra emlékezve/
Harc a gonosszal
Fáradt a lelkem, fáradt a testem,buta világ ez, butává tesznek.
Sok tudást szívott be valaha agyam,negatív erők ellenem dolgoznak.Irigy, buta népség, életük a vétség,nem félik Istent, nem félik bántani,kinek helyén van az esze, tud gondolkodni.Gyertek!Harcoljatok!Nincs fegyverem.Szívvel és lélekkel áldott meg Istenem.Szeretettel, segítő szándékkal.Védtelen, kinek szíve vajból van.
Teperjetek le!Rúgjatok belém!Mosolygok akkor is!Ez nem gyengeség!Anyám, apám azt mondta, ne törődj a gonosz emberrel.Kövesd a szólást!Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!