Irena blogja
SzemélyesNem tudom miért
Elhagyott az ihletem..elhagyott a múzsám..nem tudom,mi történt..össze vagyok zavarodva..várom,hogy újra önmagam legyek..valami megváltozott..nem jó így,nem tetszik..írni szeretnék..valami vagy valaki megakadályoz.Mi történt?
Vissza akarom kapni önmagam!Nem jó ez így.Az írás megnyugtatott.Írni és írni..szükségem lenne rá.Várom,hogy újra folytathassam........De jó volna
erdőben sétálni, parkban futkározni, finom falatkákat, kicsi szádba adni,
selymes szőrödet újra megfésülni,
összekoszolt lábadat, tisztára törölni,
ajándékot venni, hogy örüljél,
ruhádat rádadni, ha fúj a szél,
óvni éltedet, őrizni álmodat,
csitítani, mikor ugatni nem szabad,
aggódni érted, félteni,
figyelni lépteid, karomba venni,
dicsérő szavakat füledbe súgni,
hajnaltól pirkadatig veled lenni,
térdigérő hóban,nagyokat ugrani,
dombról szánkóval lesíklani, élni veled, élni az életünk,
míg el nem jő végzetünk!
Utolsó találkozás után
Pontosan egy éve ezen a napon,
letették testedet a földbe Angyalom.
Vasárnap volt, emlékszem minden percére,
karjaimban vittelek ki a temetőbe.
Csikorgó hideg volt, nem nyílt a kripta,
de sok küzdelem árán letettek a sírba.
Jó apám mellett lett az új otthonod,
hogy nem szakadt meg szívem,
most is csodálom.
Elváltak útjaink, sokáig búcsúztunk,
szenvedésed véget ért, jött a mi kínunk.
Hiányod, s a fájdalom egész évben
elkísért,
már egy év eltelt, de nem jött enyhülés.
Megváltozott az életünk mióta nem vagy
velünk.
Szavakkal kifejezni nem tudom, hogy fáj a
szív, mekkora bánatom.
Szomorú nappalok, nyugtalan éjszakák,
felkelni nincs erőm,
nincs ki hazavár.
Nyitom az ajtót, várom jössz elém,
oly sokszor látlak, ahogy rohansz felém.
Mindenhez, mit teszek, fűződik egy emlék.
Bár boldogan emlékeznék!
Őrzöm a tárgyakat, örökre a tiéd,
téged látlak a lakás minden szegletén.
2018.01.08.
/kiskutyámra emlékezve/
Harc a gonosszal
Fáradt a lelkem, fáradt a testem,buta világ ez, butává tesznek.
Sok tudást szívott be valaha agyam,negatív erők ellenem dolgoznak.Irigy, buta népség, életük a vétség,nem félik Istent, nem félik bántani,kinek helyén van az esze, tud gondolkodni.Gyertek!Harcoljatok!Nincs fegyverem.Szívvel és lélekkel áldott meg Istenem.Szeretettel, segítő szándékkal.Védtelen, kinek szíve vajból van.
Teperjetek le!Rúgjatok belém!Mosolygok akkor is!Ez nem gyengeség!Anyám, apám azt mondta, ne törődj a gonosz emberrel.Kövesd a szólást!Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!
Búval és bánattal
Múlnak a napok, boldogabb nem vagyok,
ha van egy kis időm, verseket olvasok,
várom, hogy jöjjön, a megváltó nyugalom.
Sírok még eleget, gyötröm magam,
érzéseim fölött nincs hatalmam.
Irigyen nézem, akik mosolyognak,
a jó kedvű, vidám arcokat.
Fáj a múlt, gyötör a jelen,
békét a világban nem lelek.
Furcsa érzés kerít hatalmába,
feszít, nyom, tönkretesz a bánat.
Senki ne szóljon, ülök a sötétben,
magányosan, egyedül,
-így jobb nekem-
Bezárkóznék örökre a bánatommal,
őszinte lehetnék önmagammal,
nem kéne másoknak örömöt színlelni,
köszönöm jól vagyok, folyton ezt hazudni.