Irena blogja
GondolatokSzomorúan
Hazafelé jövet sötét volt és hideg,
jöttek az emlékek, hullott a könnyem.
Rossz volt a közérzetem,
szenvedett a lelkem,
nem lett jobb a kedvem
bárhogy erőlködtem
Egyedül voltam, zokogtam,
a múltat sirattam,
magamat sajnáltam.
Szenvedek.
Beteg vagyok érzem.
Hívjatok orvost vagy papot nékem!
Ülök csendesen, parázslik cigarettám,
könnyezve emlékezem, nézem az utcát.
Az idő megállt, szívem kalapált,
a múltra emlékezve töltöttem egy órát.
Elfogytak könnyeim, elvonszoltam magam,
senki sem látta, hogy szívem majd meghasadt.
Hozzátok írok
Bíztattok és erőt adtok,
már egy éve velem vagytok. Leírtam szívem összes fájdalmát, mindig volt vigasztaló szavatok hozzám.
Megosztottam veszteségem,leírtam,hogy mi bánt engem.
Fájt az élet, szétmart a bánat,
velem voltatok ismeretlen társak.
Szomorúság sugárzott verseimből,
azt mondtátok, enyhülés jő.
Bár írhatnék vidám gyermekverseket,
regélném a világról, hogy így kerek,
írnék arról, mily csodás a természet,
mennyi csoda vár ránk az életben!
Nem írtam én sem mókásat sem szépet,
életemet mégis kísértétek.
Nincs rá szó, mert kevés egy köszönöm,
jóságotokat kísérje öröm.
Magam alatt
Megint hullnak a könnyeim, fáj minden, erőm elveszett.
Sötét felhők kúsznak az égen,
borús a nap, borús a kedvem.
Nem találom helyem ezen a földön,
néha érzem, a végzet győzött.
Nem történhet olyan csoda,mely életemet felvidítja.
Nem sorolom bánatom, mert már annyiszor tettem,
csendben leszek, hallgatom amit szívem üzen.
Ha eszemre hallgatnék, távol lennék tőletek,
magam mögött tudnám semmitérő életem.
De jó volna
erdőben sétálni, parkban futkározni, finom falatkákat, kicsi szádba adni,
selymes szőrödet újra megfésülni,
összekoszolt lábadat, tisztára törölni,
ajándékot venni, hogy örüljél,
ruhádat rádadni, ha fúj a szél,
óvni éltedet, őrizni álmodat,
csitítani, mikor ugatni nem szabad,
aggódni érted, félteni,
figyelni lépteid, karomba venni,
dicsérő szavakat füledbe súgni,
hajnaltól pirkadatig veled lenni,
térdigérő hóban,nagyokat ugrani,
dombról szánkóval lesíklani, élni veled, élni az életünk,
míg el nem jő végzetünk!
Mindennapjaim
Nem könnyű a munka,amit végzek,
nem boldogít a hajnal, midőn a természet ébred,
nem nyafogok, de ha jobb kedvem lenne,nem fáradnék úgy el estére.
Nem kell senki aki vigasztal.
Hagyj egyedül magammal!
Teszem a dolgomat, telik életem,boldogabb már úgysem leszek.
Munka után édes a pihenés,
azt mondja mindenki,de nekem nehéz.
Már megint panaszkodom, negatív vagyok.
Komolyan én is unom.
Abba is hagyom.