Irena blogja

Egyéb
Irena•  2018. október 30. 12:16

Akkor ezek után kiben bízhatunk?

Kedves Poet Barátaim!

Szegény embert az ág is húzza, szokták mondani.
Valóban így van.


A jó emberekkel történnek mindig a rossz dolgok.
Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de jó embernek tartom magamat. Mint mindenki, követek el hibákat, de lelkem mélyén, szívemben jóság van.
Mindig mindenkinek jót akarok- bár lehet rosszul csinálom- , de a jó szándék vezérel.


2013 óta volt egy ember az életemben, akivel lelki társak voltunk, mindent meg tudtunk beszélni egymással, a világ összes dolgáról többé kevésbé egyezett a véleményünk.
Soha egyetlen ember sem állt még ilyen közel hozzám.
Azt mondta, örökké vigyáz rám, sohasem okoz nekem fájdalmat.
Jó embernek ismertem, őszintének, hittem minden szavát.
A tűzbe tettem volna érte a két kezemet.


2017.szeptember 23. óta, mint véletlenül megtudtam, volt egy másik kapcsolata is mellettem.
Becsapott engem, és a családomat.


Még most is tagadja a történteket, miután a másik "hölggyel" szembesítettük, hogy tudunk egymásról.
Egy bocsánatkérést sem érdemeltünk meg.


Tette ezt egy olyan, akit mindenki tisztességes, jó embernek tartott.


Életem legnagyobb pofonját kaptam most, és emberben ekkorát még nem csalódtam.
Hozzáteszem, nem vagyok naív nő.


Köszönöm, hogy megoszthattam veletek.

Irena•  2017. december 29. 23:32

Nem vagyok jól

Sötét a város, hideg a levegő,
bőrömön érzem, hogy csepeg az eső.
Nyugtalan vagyok, remegek,
békét nem lelek.
Fáj a szívem, könnyezem,
beteg leszek, úgy érzem.

Péntek van, ezért fáj jobban az élet.
Hiányzol Millike!
Elveszek, érzem.
Csend van, csak az óra ketyeg,
hallom a szívverésem.
Egyedül vagyok, de nem vagyok magányos,
gondolataimmal vitába szállok.



Elhagyott az erőm, oly üres vagyok.
Felnézek az égre, vannak-e csillagok.
Fekete az ég, fekete minden.
A fájdalom nyomja a lelkem.



Egyedül vagyok, látom magam,
egy őrültet, ki a vesztébe rohan.
Sóhajom messze száll, nézek a semmibe.
Temetném bánatom, hogy lássak a jövőbe.
Fogom a tollat görcsösen kezemben,
azt hittem, ha írok könnyebb lesz minden.



Hatalmas erővel feszíti testemet a kín,
felrobbanok érzem, ha valaki nem segít.
Miért nem állnak össze a gondolatok?
Miért nem mondhatom végre: köszönöm jól vagyok?



Hazug minden szó, minden mozdulat,
színlelt nyugalom, vidám hangulat.
Tenni kellene valamit, ami erőt ad,
de a tettekhez erő kell, marad a vigasz.
Vigasz vagy remény, hogy ember leszek újra,
ember, aki mosolyogva emlékszik a múltra.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom