Irda blogja

Gólya - nász az avaron,
Semmi képpen Ady - s.
Nem vagyok rossz, nem,
Nem vagyok én hamis...

Táncoltunk, ültünk némán,
röhögtünk a léha - Lédán,
Ugye milyen frankó vagyok,
poetos kis gyöngyszem...

Repke - röpke . kopp,
frakkos urak, metrók,
földalatti zsiványok,
emosok és a retrok.

Há meg a gólya - nász,
meg kondéros puszikák,
Itt szaladnak a nyulak,
ott röpülnek a kacsák...

Kúszik az éjszaka
az esti fényben...
Csak én vagyok,
én, feketében.

Harisnyám suhog,
a bagoly meg huhog.
Csak nézek az üvegre,
ujjakat dugok.

A kupak helyére,
ki ne öntsem soha,
ne legyen az élet,
>>hükk!<<Ilyen mostoha.

Egy messzi - messzi galaxisban,
tejúton röppent a sötét Véder...
Össze - vissza olvasni tudok:
Azzal a négy elemimmel...

Disznó - szárnyú lepke,
Sertés - szívű tyúkok...
Én este a cicámmal, vele,
csak vele, én is búgok...

Pöppenytűs csillagok,
háborúk és zöld Yodák,
hát ezen az oldalon:
Sohasem jönnek csodák?

A vonalzó hosszú,
centiket mér vajon?
Ha hülyének nézel is:
Én nem, nem hagyom...

Okos vagyok, fokos
tokos, ügyes törpe...
Csak az agyam ferde,
hepe - hupás, görbe...

Valamin szőr, enyhe borosta
eltűnt a tévém, rajta a borotva.
Pattant homlokom, csipás:
A szem, oxit hol vegyem?

Legyél a fű, téplek, szívlak
néha telefonon is főhívlak,
Ábelesz - kóbelesz:
A képernyőm kódjeles.

Dánia hercege, Kormyánzó,
A Söndör, a léha - Isten.
Hát kérdem én, itt ni:
Esze senkinek nincsen?

Hintapalinta bumm - bumm
Leestem én a hintaaágyunkról,
jaj - jaj - jaj.
De evoé lángja pumm - pukk - pikk
Lálálálá.

Jó vagyok mi, filozófia... Dekonstrukció