Varázslat (Ronsard szonett)

Varázslat (Ronsard szonett)

Havas álomban, fehéren jött felém,

fákról fátyolként hullt ránk a zúzmara,

varázslat - ölelt, látszott keble halma,

akartam, elvesztünk végleg, jég elég.

Tavasszal tündérként, végtelen remény,

heves vággyal követem, szólít szava,

virágos réten szalad, csendül dala,

megcsókol, gyönyörű lány, mégis szerény.

Nyár hozott erős kötést, boldogságot,

aranyló mezőkön szív adott vámot,

szerelmünk nyíltan vállaltuk, nevetve,

várunk aratást, gyümölcsét reméled,

bíztunk egymásban, szívünk együtt réved,

epedve eggyé válunk, bút feledve.

2023.12.16. Batáry Károly