Nagyi (szonett)

Harmincnégy éve hogy elvesztettelek,

nincs mi pótoljon téged, ölelésed,

nagyon fáj még mindig, elhagytál engem,

meghaltál, bár élhettél volna - kértem.

Nem jöttél velem, igaz, vén voltál már

és fogtam volna kezed, hiányzol,

unokád, gyermekeddé vált - áldás rám,

én fiadként reméltelek, de hányszor.

Párnámba sírtam éjszaka utánad,

rosszul bántak velem, vertek, ok nélkül.

Te voltál a mindenem - ma is várlak.

Nehéz volt, de ím, ember lettem végül.

Szeretet hiány - nem lehetett élni,

ma sem lehet - adni kell és nem félni.

2024.05.02. Batáry Károly