Muzsikus lélek (Akrosztihon)

"Sz erelmem lásd meg ősz haját a szélben"

E rdőn, mezőkön, hegyen, múlt ködén át.

R égen elmúlt időkben vele éltem,

E gyütt zenéltünk, ez volt közös témánk,

L ehetett jó, vidám sorunk, vagy ború,

M iköztünk nem volt rossz szó, vagy harag,

E lmúlt húsz év és nem voltam szomorú,

M íg közben lassan fehérré vált hajad.

L ehet hiba volt, te menni akartál,

Á lmaim asszonya - elengedtelek.

S okszor megbántam, mert vissza nem találsz,

D e aki menni akar - szerettelek.

M uzsikus vagyok, így a zene éltet,

E lsodortak a hullámok jó messze,

G öröngyös az út, ha dallam az élet,

Ő rzöm emléked, együtt jártunk erre,

Sz erte a világban nem leltem párod,

H iába, nem volt, kutattam, kerestem,

A z évek telnek, én csak terád várok,

J ajj múlik az idő, lassan öregszem.

Á rad bennem a vágy, halljam hegedűd,

Talán ha brácsámmal játszom dalunkat,

A zzal idézném emléked, nagyszerűt.

S zélben száll a zene, hallom magunkat

É s belépsz az ajtón, harsan a zenéd,

L ám most újra látlak, enyém vagy újra...

B ár ne veszett volna, akkor az erény...

E gy brácsa leesett, elpattant húrja,

N em látlak már soha, nincsen több remény.

2023.01.09. Batáry Károly

Idézet: Pilinszky János, Könyörgés c. 

verséből.