Hajnali fények (Búcsúvers) (354)

Iratabjorak•  2025. július 2. 22:18  •  olvasva: 41


Nem gondolom, hogy vége lenne,

csak mintha a fény másként esne

és másra vetülne, sarokba ülve,

fájón, lassan kihűlve.

Hajnali fények laposan érnek,

búsan múló ifjúkori remények...


Lehet azt mondani, hogy igen,

gondolni azt, hogy nem,

a szavak, mint kövek hullanak,

résnyi ajtónyíláson át

nézem a világot, mint vérző húscafat

néz rám a világ, egy szakadt darabja.


Mert ennyi maradt,

mert ennyit szabad.

Lehet tagadni, ami nyivánvaló,

a lassan lebomló hús szaga,

bántó, fájó, átható...


2025.07.02. Batáry Károly

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

gyorisandor2025. július 8. 15:52

MÉLYREHATÓ!

PuZsu2025. július 4. 16:07

A vers remek, te meg ne keseregj... ❤️

PuZsu2025. július 4. 16:07

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Mikijozsa2025. július 3. 07:29

Bizony az idő végzi a maga dolgát, jó lett