Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hajnali fények (Búcsúvers) (354)
Iratabjorak 2025. július 2. 22:18 olvasva: 41
Nem gondolom, hogy vége lenne,
csak mintha a fény másként esne
és másra vetülne, sarokba ülve,
fájón, lassan kihűlve.
Hajnali fények laposan érnek,
búsan múló ifjúkori remények...
Lehet azt mondani, hogy igen,
gondolni azt, hogy nem,
a szavak, mint kövek hullanak,
résnyi ajtónyíláson át
nézem a világot, mint vérző húscafat
néz rám a világ, egy szakadt darabja.
Mert ennyi maradt,
mert ennyit szabad.
Lehet tagadni, ami nyivánvaló,
a lassan lebomló hús szaga,
bántó, fájó, átható...
2025.07.02. Batáry Károly
gyorisandor2025. július 8. 15:52
MÉLYREHATÓ!
PuZsu2025. július 4. 16:07
A vers remek, te meg ne keseregj... ❤️
PuZsu2025. július 4. 16:07
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Mikijozsa2025. július 3. 07:29
Bizony az idő végzi a maga dolgát, jó lett