Fájdalom...

Fájdalom gyötör, töri lelkemet,

ágyba kényszerít ülőidegem,

már csak fekve jó, testi kényszerem

hogyha nem javul, műtété fajul.

Két hónapja már, veszik a gyönyör,

földre kényszerít, elpusztít, tömör.

Nem lelem útját, merre az öröm,

elfogy a remény, nekem túl kemény.

Tudom, másnak is, ezer a baja,

mégis tűr csendben, nem hallik jaja,

tehát nekem is, halkan szólt

szavam,

a szamár ordít, sorsán nem fordít.

2024.05.25. Batáry Károly