Elhoztad... (Shakespeare szonett)

Elhoztad a fényt az életembe,

mely szürke volt, unalmas és poros,

semmitérő volt, bánat fájt benne,

de vártam még valamit, mi jót hoz.

És tényleg, mint szél, elfújt a remény,

vitt hozzád, megragadt a pillanat,

szerény otthon, kezed adod -  enyém,

hozzám kötött békés, csendes szavad.

Elvittelek, kellettél - mint ma is,

kezed nem enged, szemed drágakő,

szíved velem dobog, nem vagy hamis,

mellettem ébredsz, te vigasz. A nő.

Jön az alkony, hozzád bújni vágyok,

le vetted rólam, a rontó átkot.

2023.10.19. Batáry Károly