Nyűg

(Vigyázat egy nagyon szuicid, régi versem,

 de hála Istennek elmúlt   :)    ) 

Itt vergődöm, itt gubbasztom,

Könyökölök, gondolkodom,

Minek jár belül a fejem,

Előrébb kanyit nem megyem.

(Este van kamilla teám kortyolom.)

Holnap korán kéne kelni,

Sokat tenni, igyekezni.

Hej de nagyon nincsen kedvem,

A világon semmit tennem,

Már hosszú hónapok óta,

A mesterem meg ne tudja,

Konstruktív már rég nem vagyok,

Egyszerűen napot lopok.

Az utóbbi évben Bécsben,

Magamat kerestem éppen,

Semmi hasznot nem hajtottam,

Csupán csak pár könyvet bújtam.

Filozófia és vallás,

Volt nekem ez évben két társ, 

Barátaim majd elűztem,

Női lelket mind kerültem.

Ezen ősztől mibe kezdek,

Célt értelmet hogyan nyerek,

Mint a kámfor csak eltünni,

Keleten mezitláb vegyülni.

Tán csak jól be kéne rugni,

Rőtt prostival nagyot dugni,

Tombolni mint duhaj állat, 

Ez az ut nekem nem járhat.

Híg Dunába hídról szállni, 

Nyak kötéllel lehintázni, 

Apró kölyök korom óta, 

Ezzel játszom gondolatba’.

Rézgálicos vizet inni,

Vonat elé kifekudni,

Sín, kerék mint két éles kés, 

Nyakat-vállat atvág és kész. 

Vagy naphosszat választ várni,

A világot  kíıvül zárni, 

Kolostorba felvonulni, 

Bölcsességet kiokulni.

(Bögre teám elfogyott.)

2005 május Bécs