Az első

Verdun lövészárka, mocska,
Véres torzók halott pokla,

Mocsaras sár, édes hullaszag,
Emberhúst evő bakahad,

Bordán recsegő bajonett,
Sikítva hörgő emberek,

Ima, sirám, káromkodás,
Zajban vesző holt mormogás,

Géppuskával csatarászó,
Gyalogrohamot levágó,

Nagy bajszú deli fiúk,
Egymást ölik, ez most dolguk

Kétfedelű repülőgép,
Harci gázt dobott le az épp,

Gázálarcban köhögő,
Apokaliptikus mező,

Árok , furcsa rohamsisak,
Bomba ellen nem véd sokat,

Ha az robban, tép és szaggat,
Élő test lesz véres cafat,

Szétkeni az embermaltert,
Körbevakol vele mindent,

Gázálarcok, halálmaszkok,
Minden csontváz itt pusztultok,

Tank, gépágyú, motor, ármány,
Mind egykori találmány,

Lánctalp is csak embert darál,
Ha van benzin, az meg nem áll,

Víz alatti acél cápa,
Hasít kegyetlen magányba,

Hullámos hidegben, mélyen,
Ölni fog még ma az éjen,

Torpedója villám roncsol,
Vérvámot szed sok matrózból,

Fényes dali szép romboló,
Összeégett vaskoporsó,

Tótágast áll, aztán sikolt,
Távcsőben nézve: Ennyi volt?

Élő, ha még vízen evez,
Égő dízel nem kegyelmez.

Hogyan írok ilyen szörnyet?
Megélhettem??? - Látom őket...

Néha bevillannak képek,
Fájó, tompa, torz emlékek.