ImreFerenc blogja

(Vigyázat egy nagyon szuicid, régi versem,

 de hála Istennek elmúlt   :)    ) 

Itt vergődöm, itt gubbasztom,

Könyökölök, gondolkodom,

Minek jár belül a fejem,

Előrébb kanyit nem megyem.

(Este van kamilla teám kortyolom.)

Holnap korán kéne kelni,

Sokat tenni, igyekezni.

Hej de nagyon nincsen kedvem,

A világon semmit tennem,

Már hosszú hónapok óta,

A mesterem meg ne tudja,

Konstruktív már rég nem vagyok,

Egyszerűen napot lopok.

Az utóbbi évben Bécsben,

Magamat kerestem éppen,

Semmi hasznot nem hajtottam,

Csupán csak pár könyvet bújtam.

Filozófia és vallás,

Volt nekem ez évben két társ, 

Barátaim majd elűztem,

Női lelket mind kerültem.

Ezen ősztől mibe kezdek,

Célt értelmet hogyan nyerek,

Mint a kámfor csak eltünni,

Keleten mezitláb vegyülni.

Tán csak jól be kéne rugni,

Rőtt prostival nagyot dugni,

Tombolni mint duhaj állat, 

Ez az ut nekem nem járhat.

Híg Dunába hídról szállni, 

Nyak kötéllel lehintázni, 

Apró kölyök korom óta, 

Ezzel játszom gondolatba’.

Rézgálicos vizet inni,

Vonat elé kifekudni,

Sín, kerék mint két éles kés, 

Nyakat-vállat atvág és kész. 

Vagy naphosszat választ várni,

A világot  kíıvül zárni, 

Kolostorba felvonulni, 

Bölcsességet kiokulni.

(Bögre teám elfogyott.)

2005 május Bécs   

Ebben az életben, 
Néha révülök  véletlen,
Bennem utazik a végtelen,
Emberi lélek erre képzetlen,
Gondolatom ekkor életlen,
Felébrednem képtelen,
Ez kezelhetetlen éberen,
Pattogós éles helyzetben,
Létünk  erre még éretlen,
De imádom ezt féktelen!!
Ha lehet élvezem a Kékesen.

Halál, halál,

Két szép madár,

De hangosan itt kiabál.

Nagy koporsó, 

Sötét kígyó,

Hogyha elnyel,

De csikorgó. 

Mély sírgödör,

Szürke ökör, 

Ekéket húz, 

Míg nem csömör. 

Hullák, hullák, 

Férgek rágják, 

Amíg csak van,

Ott nem hagyják.

Csontok csontok,

Száraz gyíkok,

Farkok törnek

Így ropogtok. 

2005 április 26, Bécs

Verdun lövészárka, mocska,
Véres torzók halott pokla,

Mocsaras sár, édes hullaszag,
Emberhúst evő bakahad,

Bordán recsegő bajonett,
Sikítva hörgő emberek,

Ima, sirám, káromkodás,
Zajban vesző holt mormogás,

Géppuskával csatarászó,
Gyalogrohamot levágó,

Nagy bajszú deli fiúk,
Egymást ölik, ez most dolguk

Kétfedelű repülőgép,
Harci gázt dobott le az épp,

Gázálarcban köhögő,
Apokaliptikus mező,

Árok , furcsa rohamsisak,
Bomba ellen nem véd sokat,

Ha az robban, tép és szaggat,
Élő test lesz véres cafat,

Szétkeni az embermaltert,
Körbevakol vele mindent,

Gázálarcok, halálmaszkok,
Minden csontváz itt pusztultok,

Tank, gépágyú, motor, ármány,
Mind egykori találmány,

Lánctalp is csak embert darál,
Ha van benzin, az meg nem áll,

Víz alatti acél cápa,
Hasít kegyetlen magányba,

Hullámos hidegben, mélyen,
Ölni fog még ma az éjen,

Torpedója villám roncsol,
Vérvámot szed sok matrózból,

Fényes dali szép romboló,
Összeégett vaskoporsó,

Tótágast áll, aztán sikolt,
Távcsőben nézve: Ennyi volt?

Élő, ha még vízen evez,
Égő dízel nem kegyelmez.

Hogyan írok ilyen szörnyet?
Megélhettem??? - Látom őket...

Néha bevillannak képek,
Fájó, tompa, torz emlékek.

Duna, Pestbuda,

Lánchíd, stílus, Gallérthegy,

Méla hangulat.