Utazás

A parasztház tisztaszobájában a családi kupaktanács összeült. Az édesanya összetörten könnyeivel küszködött, miközben párja a kezét szorongatta és halk hangon nyugtatta:
-Fáj, nagyon fáj, amikor az ember gyereke elhagyja a családi fészket, annak ellenére, hogy szűkösen, de szeretetben éltek. Előre tekintve, talán jobb lesz az életük. E reményteli szavait suttogta párjának.
A kakukkosóra, hangos és ütemes kattogással közölte az idő múlását.
- Édesanyám,
- Édesapám,
- itt az idő,
- elérkezett. Mondta a legidősebb fivér.
Két fiú és egy leánygyermek készült elhagyni az otthon melegét. 1956 októberében úgy döntöttek, a jobb élet reményében elhagyják hazájukat.
A gyerekzsivajtól mindig hangos házikó most siralomházhoz hasonlított. A könnycsatornákból patakokban folyt a fájdalom egyik jelképe.

Az afrikai füves szavannán messziről virítottak a magányosan élő majomkenyérfák. Ritkás lombozatuk és vízszintesen szétterülő ágaik alatt egy egész nyáj delelhetett. A hűvös éjszakában nagy mályvavirágokkal telin pompáznak a helybéliek baobabjai, melyek termése a majmok egyik kedvenc csemegéje.
Napközben tikkasztó hőség volt. A terepjáró kerékgumija jól vette a földi akadályokat. Szinte végig száguldott a kietlen vidéknek tűnő prérin. A legközelebbi városban fontos dolga akadt a sofőrnek. Pár óra kocsiút után megérkezett.
Gyors lépésekkel sietősre vette a figurát. A tegnap előkészített ruhája már várta a nappaliban. A következő pillanatban, meztelen testén virgonc játékba kezdtek a vízcseppek a szappan részecskéivel míg letusolt. Igyekezetének köszönhetően, elég ideje maradt, hogy kényelmesen beugorjon az utca sarkánál található virágüzletbe, ahol már várta a számára elkészített virágcsokor.

Zoltán a kedvenc kávézójának kertjében álldogált, kezében egy köteg vérvörös rózsával. Izgatottan nézet jobbra és balra. Jól eltervezte és megszervezte a mai napot. Élete nagy napjára készült. Miközben várakozott, gondolatai a távoli családjánál jártak. Vajon, mit szólnának a választottjához? Otthonról hozott családcentrikus habitusa és a szívében lévő szeretet éltette lényét.
Nagyon messzire sodorta az élet, de tudta ezt kellett tenniük. A legjobb megoldás, hogy könnyíteni tudjanak az egyre elhatalmasodó forradalmi helyzeten és az éhségen. 11 gyerekből ő volt a legidősebb. Szüleinek sok éhes szájról kellett gondoskodniuk, amit napszámos munkákból finanszíroztak. Ám egyik nap adódott egy visszanemtérő lehetőség a családapa számára. A helyi iskolában megüresedett egy fő gondnoki állás. A munkaadó jól ismerte a családot, szorgos és becsületes embereknek tartotta őket. Felvette az édesapát az állásra, a feleségét, pedig a saját családjához házvezetőnőnek. Ez megtiszteltetés és előre lépés volt a házaspár életében. Abban az időben egy iskolaigazgató nagyon befolyásos és gazdag ember volt, aki megtehette, hogy alkalmazottakat tartson. Így kicsit könnyített a família anyagi helyzetén.
Gyerekként, testvéreivel iskola után mindig besegítettek a szüleiknek a munkában. Kevéske bérért, nagyon sokat kellett dolgozniuk. Napkeltétől napnyugtáig húzták az igát.

Zoltán, most már idegen földrészen és más kultúrák, s emberek között élte az életét. Az a bizonyos honvágy, nap mint nap átjárta lelke minden zegzugát.
A kerthelységhez tartozó teraszon kávézó és teázó emberek hirtelen felkapták a fejüket. Egy szőke bombázó kecses léptekkel, oly magabiztosan haladt el mellettük. Ajkán bájos mosolya csakúgy vonzotta a tekinteteket. De, az ő pillantása, csak a rá várakozó férfinek szólt.
Üdvözölték egymást és a férfi belekezdett a mondandójába.
Remegő kézzel tartotta a virágcsokrot és a benne rejtett gyűrűt. Letérdelt a nő elé és e szavakat suttogta, miközben a másik keze a hölgy kezén pihent.
- A szépséged semmihez sem fogható.
Ott, abban a Bakonyalján fekvő kicsinyke faluban rabul ejtetted a szívemet. Hosszú és nehéz út vezetett idáig. Most itt vagyunk, a szerelem édesded ajándéka az, ami kettőnk közt kialakult. Feleségül szeretném kérni az imádott Nőt, aki a világon a legtöbbet jelenti számomra. Elérkezettnek láttam az időt, hogy hivatalosan is örökre összekössük az életünket.
Elcsukló hangon fojttatta:
-Lennél a feleségem?
Katalin arcán örömgyöngyök keringőt jártak. Meghatódva mondta a boldog választ:
- Igen…
Mindenre számított, de arra nem, hogy még álmai gyűrőjét is megkapja. Munkába menet és jövet sokszor megállt pár pillanatra egy bizonyos üzletnél. Kirakatában épp ez a gyönyörű darab csábította a tekintetét nap mint nap.

Teltek múltak az évek. Katalin egy fiúgyermekkel ajándékozta meg párját. Most már apaként kezében tarthatta szerelmük gyümölcsét, a Kisfiát! Mérhetetlen örömében a múlt kopogtatott a lelkében. E pár gondolat végig suhant az agyában:
- Milyen csodás lenne, ha a távolban élő családja is osztozhatna a boldogságában. Mindig arról álmodozott, hogy fia születik. S lám, álma valóság lett.

Hűvösre fordult az idő az eső elkezdett szemetelni. Zoltán ezen a borongós napon egy fontos tárgyalásra igyekezett. Tudta, kicsit késésben van, ezért gázt adott, a motor felbőgött és sebesen haladt előre. Talán be tudja hozni azt a fél órát, és időben a megbeszélésen lesz. Fontos projekt volt, amin hónapokon keresztül keményen dolgozott. Azt akarta, hogy a határidőn beül prezentálhassa.

Egy nagy csattanás, amit a következő percekben érzékelt. Hirtelen minden elhomályosodott előtte. A körülötte lévő eseményeket már nem érzékelte. Komába esett és mély zuhanás következett….