DJ versek és történetek

( részletek )
2015. január...

A falunkban élő 80 éves Ilu néni édesanyámmal beszélgetett a napi dolgokról, amikor felfigyeltem a következő mondatára:
- Én már rájöttem... mindent úgy kell elfogadni, ahogy van ... úgy sokkal könnyebb.


( Élettapasztalat. Soha nem olvasott "okos" könyveket, "okos idézeteket". )

( Részletek )

1997

Szia ...!

     Most egészen biztosan meglepődsz, hogy írok neked, ahelyett, hogy szóban mondanám el, amit szeretnék, de azt hiszem egyszer már említettem, hogy számomra könnyebb valamit leírni, mint elmondani.

     Én nagyon sokat gondolkoztam az utóbbi időben kettőnkről. Szinte egyebet sem teszek, mint állandóan azon töröm a fejemet, hogy mit tegyek, hogyan tovább? Mikor először írtál kellemesen lepődtem meg. A Nóri meg a Csaba esküvőjén nagyon jól éreztem magamat. Talán nem tudod, de amikor először akadt össze a tekintetünk, megdobbant a szívem. Ne gondolj valami nagy dologra, csak kis öröm, pici női büszkeség, hogy: „ Jé, tetszem Neki! Tudom, hogy tetszem!“ Ott ült velem szemben egy „kis srác“ gyönyörű, komoly felnőtt tekintettel. Tudod megállt akkor egy picit az idő. Később gondolkoztam, hogy mi is volt az, ami miatt újra és újra muszáj volt visszanéznem rád. Tudod olyan volt a nézésed, mint a csendes sötét éjszaka. Nem tudtam eldönteni, hogy vajon kisfiú vagy-e, vagy nagyfiú. Néha még ma sem tudom. Nem. Ez nem igaz. Ma már, azóta a bizonyos kedd este óta pontosan tudom, hogy nagyon nagy különmbségek vannak közöttünk. Itt most nem csak a korunkra gondolok, hanem, hogy te még egy álomvilágban élsz, bár már kezded érezni, hogy az életben nem minden úgy működik, mint a mesékben, hogy a szegénylegény megkapja a királylányt és a fél királyságot, de ezzel te sajnos nem tudsz megbékélni. Építgeted a saját álmaidat, és közben becsapod magadat. Szeretnél kitörni a hétköznapokból, de erre én csak azt tudom mondani, hogy a hét napból, csak egyetlen egy nap a vasárnap. Amíg ennek az egyetlen napnak sem tudsz örülni, felesleges, hogy a többi napból is vasárnapot akarj csinálni, mert azoknak sem tudnál örülni. Én már számtalanszor mondtam neked, hogy nem kívülről kell megváltoznod, hanem belülről. Bár érted, hogy mit mondok, mégsem tudod ezt elfogadni. Tudom, hogy fontos vagyok számodra, de én nem akarok ezzel visszaélni. Szeretném, ha megváltoznál, de nem akarlak semmire sem kényszeríteni.Tudod szeretnélek boldog, kiegyensúlyozott embernek látni, de ez az út, amin haladsz nem fog azzá tenni. Sajnos nem tudsz felelősségteljesen viselkedni. Ha nem úgy mennek a dolgok, mint ahogy azt szeretnéd túlságosan a szívedre veszed. Kétségbeesel, összetörsz, de ennél sokkal rosszabb, hogy haragszol magadra is, és másokra is. Szeretnél elfutni a problémák elől, de ez nem megoldás.

Szembe kell nézni saját magaddal, a lehetőségeiddel, a helyzeteddel. Azt tanácsolom, hogy vegyél egy üres papírt és oszd ketté, írd le az egyik felére a jó dolgokat, ami idáig történt veled, amid már megvan, ( pl. boldog gyermekkor, szüleid jól megértik egymást, befejezted az iskoláidat, a katonaságon is túl vagy, munkád van, pénzed, amennyire szükséged van... ) a másik oldalra pedig a rossz dolgokat, vagy ami hiányzik.( pl. egyszer említetted, hogy tetszett egy lány, végül kiderült, hogy a dolog egyoldalú volt... de gondold át azt is, hogy tanultál-e valamit az esetből. Ide írhatod, hogy nincs mobilod, viszont a másik oldalra, meg azt, hogy ez nem probléma, mert vehetsz magadnak...) Kérlek légy nagyon őszinte önmagadhoz. Ha az leszel, a végén meglátod, hogy nem is olyan rossz a helyzet, mint, ahogy azt bebeszéled magadnak. Az, hogy „senki sem szólít főnöknek, s hogy kis pont vagy a világban“, az miért zavar? Mert igaz? A világban nagyon sok „kis pont“ él, boldogan, mert el tudja fogadni, hogy hová tartozik. Az sem biztos, hogy minden főnök boldog és elégedett, vagy hogy őket jobban tisztelik az emberek, mint bárki mást. A pénz nem minden. A pénz nem boldogít. Zavar téged, hogy nem ismersz senkit... és itt a „NAGY VALAKIKRE“ gondolsz, befolyásos, pénzes emberekre, a kapcsolataikra. Szamárság azt gondolni, hogy az a világ jobb, mint amiben most élsz. Ahhoz meg, hogy megismerj embereket, oldottabbnak kellene lenned, beszélgetned kellene velük. Először is a hozzád hasonló “kis pontokkal“ kellene kezdeni az ismerkedést. Nem tudom, hogy rajtam kívül még hány emberrel tudsz igazán beszélgetni, de szerintem nem sokkal. Félek, hogy túlságosan kötődsz hozzám. Én nem akarok hozzád túl közel kerülni. Csalódtam benned, és félek, hogy fájdalmat okoznál nekem. Szeretnélek jótanácsokkal ellátni, megtanítani, hogy tiszteld magad. Örülnék, ha felnőnél végre, és meg tudnád különböztetni, hogy mi a helyes, és mi a helytelen. Tudod volt az a pisztoly história, aztán a buszon a reggeli viselkedésed, a veszekedés... Mindkettővel nagyon megijesztettél. Tudom, hogy másnap eljöttél bocsánatot kérni, és én nem is haragszom rád, de elfelejteni ezt a dolgot nem tudom.Úgy érzem, bárikor megismétlődhet egy hasonló eset, és én ebből nem kérek. Akkor azt mondtad, hogy összetörtem a szíved, hát én is úgy éreztem, hogy elszakadt egy finom fonal, amely szövődött közöttünk. Nem szeretnék soha többé ilyen helyzetbe kerülni. Nem akarom újra azt érezni, hogy tehetetlen vagyok, hogy  nem tudlak visszatartani, hogy rohansz a vesztedbe. Szeretném, ha tiszteletben tartanád az érzéseimet, a döntésemet. Nem szeretném, hogy butaságot csinálj, de nem hagyom magamat zsarolni sem, hogy vagy én, vagy a Duna... hogy én, vagy a maffia, ... vagy én, vagy ...

Remélem megértettél, és nem értesz félre.

Maradok jó ismerősöd, de többé már nem vigyázok rád.

Vigyázz magadra!

J...

Megjegyzés: Itt nagyfokú önértékelési gondok voltak, zavart világkép, hangulatingadozások, teljes bezártság. Időnként maga elé meredt, a gondolataiba süllyedt és az elejtett félszavakból éreztem, hogy nagy a baj. Jobban kellene rá figyelnie a családjának. Valami nagyon rossz dolgon mehetett át a katonaság ideje alatt, amin nem tudta túltenni magát... Próbáltam a nővérének jelezni, hogy mi van, de nem sok eredménnyel... A srác nem beszélt senkivel rajtam kívül. Viszont rám sem hallgatott. Pisztolyt vásárolt, amitől már én is megijedtem... ( Maga volt az időzített bomba, ami már ketyegett. )

Elérkezett az év vége, és ebből az alkalomból szeretnénk néhány érdekes statisztikai adattal meglepni téged.

2014-ben egy-egy alkotónak a Poeten átlagosan 6 verse jelent meg. Tőled 38 verset publikáltunk ez idő alatt, ami jóval meghaladja az átlagot. Nagyon termékeny vagy, csak így tovább! :)

A 2014-ben publikált verseidet összesen 21 510 alkalommal tekintették meg látogatóink, melyek közül Édesanyámnak című versed volt a legnézettebb 2416 megjelenéssel (egy-egy alkotást átlagosan 215-en szoktak megtekinteni). 2062 alkalommal voltak olyan hatásosak soraid, hogy az olvasók kedvencnek jelöljék őket. Együtt jóban-rosszban című versed volt a legnépszerűbb 80 kedvencnek jelöléssel. 2653 hozzászólással is gazdagodtak műveid az év folyamán. E tekintetben is Együtt jóban-rosszban című versed vitte a pálmát 118 hozzászólással.

A napi legnépszerűbb verseket tartalmazó hírlevelünkben 5 alkalommal is megjelent a te versed. Ez igazán szép teljesítmény!

Ha szeretnéd, hogy 2015-ben még többen olvassák műveidet, érdemes megfontolnod az itt leírtakat.

Mint minden évben, idén is publikussá tettük az oldalunk statisztikáit is. Ihletben gazdag új évet kíván a Poet.hu csapata!

Köszönöm az összefoglalót! :))

Valahol elvesztem a végtelenben,

és most keresem magamat.

Valahol elvesztem a végzetemben,

és nem lelem az utamat.

bár nem tudom bizonyosan...

Valahol elvesztem. Az életemben

semmihez sem ragaszkodom.

azt érzem, hogy üres vagyok.

2014. május 6.

"Tér és idő kockázat", vagyis minden csak látszat,

élményszféra és tudat, mindent bennem átkutat...

Amit talált nem tetszett, átrendezett engemet,

megszűrt és jól megkevert, ezzel bizony fejbe vert.

Megtaláltam önmagam, örültem annak, mi van.

Kiteljesedett az ÉN, így lett minden az enyém.

Átfontam a világot, ami bennem fellángolt.