DJ versek és történetek

 

2013.

 

-          Szikrázzak egyedül a végtelenben?

-          Na végre! Szikrázz csak, szikrázz!

-          Megjegyzem nagy felelőtlenség engem felügyelet nélkül hagyni, még a végén felgyújtok valamit...

-          Hmmm... A végtelen végén?

-          AHA!!!

-          Gyújtsad, csak gyújtsad! Minden jól van.

-          Hogy az a... 

(.... és akkor beindult az ősrobbanás ...)

-          Egek! Én égek!?

-          Én előre szóltam! Visszafordultál, s azt mondtad: „ Jól van!“

      Most meg... előttem, csak hamu és por van.  Hmmm...

 

Kicsit később töprengve: 

„  A szerelmem most hol van? "

Képzelt riport Lény Edével  ( humor )

( Készült Jagos István Riportjainak a felhasználásával. )

 

Az interjúból az egyik legnagyobb 21. századi költő és író életének és karrierjének legfontosabb állomásai rajzolódnak ki.

 

Itt ül velem szemben Lény Ede a világhírnévre is szert tett nagy magyar író és költő, aki csak hosszas rábeszélés után / meg rettentően magas honorárium kialkudása után / volt hajlandó fogani engem, magyarországi otthonában a nemrégiben megvásárolt fertődi kastélyban, hogy elkészíthessem vele az Akikre a Poeton büszkék lehetünk című beszélgetős show műsort.

Ma lenyűgöző körülmények között él, az egykor meg nem értett zseni. Gazdag arany borítású termek, 1700 as évekbeli falfestmények, Kínából hozatott lakktáblák, XVIII. századi, gobelinhímzéses bútorok, porcelánok mutatják, hogy kis hazánk fia valóban sikeres ember lett. Ezt bizonyítja az is, hogy múlt héten II. Erzsébet brit uralkodónő lovaggá ütöte.

-          Miért is kapta ezt a hatalmas kegyet? 

-     Még 2013-ban a facebookon olvastam egy hírt, a caffè sospeso – ról, ami nagy hatással volt rám. Úgy éreztem, mintha csak a jövőbe láttam volna, hogy ha ez a szokás elterjed, akkor az nagyon sok ember javát fogja szolgálni. Bár akkor még nem is sejtettem, hogy köztük az enyémet is.  Ennek köszönhetem, hogy a múlt héten ez a nagy kitüntetés ért. Eredeti célom csak az volt hogy Magyarországon is és a világ összes országában elterjedjen az a remek szokás, hogy a vendéglátó helyeken, üzletekben, bárki vásárolhasson "felfüggesztve" élelmiszer ipari termékeket, amit később egy rászoruló személy felhasználhat, elfogyaszthat. Ezért amerre csak jártam, mindig elmeséltem, terjesztettem az erről szóló történetet. Nem hagyhattam, hogy elfelejtsék az emberek, meg a média. Mindenkit jó érzéssel tölt el, ha valaki jótékonykodik... Engem is. És ne feledkezzünk meg TV nézőkről se, akik ugye a könyveimet vásárolják. Egy kávé ára igazán csekélység. Segítsünk egymáson emberek. Itt jegyezném meg azt is, hogy minden eladott köyvem árának egy részét kávévásárlásra fordítom, és ezt minden olvasóm nagyon jó tudja. Többek között ez a könyveim sikerének egyik titka. De akkor most már foglalkozzunk a jelennel...

-          Kedves művészúr ( ugye szóllíthatom így?  ), mivel megkért engem, hogy a most megjelenő erotikus verseskötete legyen a riportotom fő témája, ezért szeretném, ha a könyve ajánló szövegét felolvasná a nézőknek.

-          Kedves kisasszony nyugodtan szólíthatna akár Sir-nek is, de maradjunk inkább csak az Edénél. Azt jobban szeretem. ( Ugyanis Magyarországon ez még irritálja az embereket, az meg most semmiképpen se lenne jó dolog, mégiscsak egy könyv sikere forog kockán... ) Akkor hát kezdem is az olvasást:

Kedves olvasó egyet ígérek, hogy nem teszed le a könyvet, amíg nem érsz a végére. Tanúsíthatom, se gatya se bugyi nem marad majd szárazon... a felelősséget az állításomért én magam vállalom...  Hölgyeim választásotokhoz gratulálok! Szép éjszaka vár ma Rátok... Uraim készítsétek a cerkátok, mert mesém végén nejetek nedvesen csusszan majd rátok. De mit is magyarázok, kezdjétek el, és olvassátok!

-     Khmmm! Megjegyezném, halkan, hogy az urakra vonatkozó részt nem lehet, majd leadni.  Nem kockáztatném, hogy a TV képernyőn 2 napig egy bizonyos paragrafust tartalmazó kiírást olvasgasson a néző, ami szerint megszegtük az aktuális médiatörvény khmm paragrafusát.

-          Mindenképp ragaszkodom a leadáshoz! Nem baj, ha a fütyis részt kifütyülik, de szeretném, ha az arcomat elölről venné a kamera, mert azért vannak akik szájról is tudnak olvasni. Nem kellene megfosztani őket ettől az élménytől...

-          Hát, jó. Ez talán még megoldható... Ajkor jöjjön a következő kérdésem:

Sokan úgy gondolják, hogy az ajánló szöveget is maga írta a könyvéhez álnéven és csak piár fogás, hogy létezik még valaki, aki segített... Mi az igazság? Meg lehet tudni valamit az illetőről, aki állítólag az ajánlást írta? Esetleg csendes társ volt? Közösen készítették a könyvet?

-          Hogy csendes volt-e? Ó azt igazán nem mendhatnám... A könyvem alkotásának minden pillanatában jelen volt és élvezte a közös munkát. Megbízható módon mindig jelezte felém, hogy melyik rész tetszett neki a legjobban és, hogy mely részein kellene, még kicsit dolgoznom, hogy jobb legyen. Pontosan érezte mikor kell abbahagynom valamit és mikor kezdhetem újra, nehogy végül rosszul süljön el a dolog...  De a könyvet, azt én magam írtam.

 Kis töprengés után hozzáteszi:

-          Bár ha jól meggondolom volt pár jó ötlete neki is, és általában mindig rátapintott   a dolgok lényegére. Nem lehetett neki ellenállni. Amit el szeretett volna érni azt el is érte nálam. Bármennyire is ellenkeztem, végül mindig megadtam magamat a kemény érveknek. Bár titkolja, de kifogyhatatlan ötlettár, igazi kincsesbánya rejtőzik benne valahol nagyon mélyen. Nekem is csak ritkán enged betekinést a leghátsóbb gondolataiba. Lénye nagyon inspirál engem. Belőlem mindig a legjobbat hozza ki. Az ő hatására nálam általában váratlanul csodás dolgok törnek a felszínre ... ilyenkor én csak írok, írok, írok... Amint leírtam és kiüritettemem magamból a dolgokat szenzációs érzés kerít hatalmába, mindig megkönnyebbülök. Én ilyen módon szoktam a gondolataimat vers formájában az utókor számára azon nyomban megörökíteni... örömmel és dalolva. Így született meg most ez a legújabb kötet is, aminek a címe: Vágyaink útvesztőjében. Úgy érzem nagyszeű dolgot csináltam. Tapasztalataim versbefoglalása az emberiség javát szolgálja. Szeretném, hogy ők is jól érezzék magukat és átéljék velem együtt a csodát, mert az élet szép... hát élvezzük!

-           Szóval az ön számára ilyen sokat jelent az írás, a költészet?  Kifejtené ezt kicsit bővebben? 
“Milliónyi dolgot mondanék ide… Olyan csodálatos dolog, amire minden ember vágyik az életében, egy olyan hely, ahová tartunk és megtisztulva léphetünk be. Azért általánosítok, mert minden embernek megvannak az ilyen csodái és helyei, nekem a költészet az. Ha úgy istenesen írni kezdek, akkor megszűnik minden más, én is megszűnök, mindegy, hogy éppen a kocsiban, egy sötét szobában, egy hegytetőn, vagy egy tenger parton vagyok-e. És a végeredmény katartikus élmény. Az önismerésem útja, a belső tükröm, a kiindulási és a végpontom… „

-          Említette, hogy a magánéletéről nem szeretne beszélni, ezért ezt most hanyagoljuk is. Azt viszont tudjuk, hogy nagyon felkapta magát a média. Ez hogyan kezdődött? Megtudhatunk róla többet? Mikor és miért kezdett el írni?

“Be kellett vallanom magamnak, hogy mindig is írtam. Formáltam a valóságot és egyben elmenekültem sötét és hűvös zugokba előle. Így volt évtizedekig és néha még le is írtam néhány gondolatomat, de nem találtam az igazi utam, mármint sehogy sem volt jó, mert pl. francnak volt kedve egy naplót írni. Ez így ment egészen „2013. április 6.-ig, amikor olyan nehézségek elé állított az élet, amit sokáig nem tudtam leküzdeni. Nem volt kedvem semmihez. Ágynak dőtem. Olyan voltam, mint egy kómás legény. Rájöttem, hogy már napok óta nem csinálok semmit, csak heverek. Változtatni szerettem volna rajta, de nem ment. Úgy gondoltam naplót írok és abban majd fehéren feketén le lesz írva, hogy mit nem csináltam egész nap és ettől majd elborzadva valaminek végre neki fogok kezdeni. Ezen a napon nyiottam meg a a Poet weboldalán az Egy kómába esett legény naplója című blogomat, ahova beírtam az első bejegyzésemet, amire máig pontosan emlékszem... Idézem: Kedves Naplóm! Ma nem történt semmi! Feküdtem egész nap.  Akkor kezdtem el rendszeresen írni, gondolatokat, először csak magamnak. Őszintén szólva kellett ehhez Andicsek is, azt szoktam mondani ( ha kérdezik ), hogy Ő rúgott se*gbe, ugyanis kerek nyolc napig a kutyát se érdekelte miért is fekszek az ágyban, de akkor megérkezett Ő, az első és legkitartób olvasóm... Nem tetszett neki a napi programom. Biztatott, hogy ne feküdjek ott tétlenül. Sok humoros jótanáccsal látott el, ami egészen feldobta a kedvemet. Azon vettem észre magamat, hogy már nem is érdekel a lustálkodás. Minden nap este a monitor előtt ültem, hogy láthassam hogyan reagál a bejegyzéseimre. Időnként más fórumokra is benéztem, kezdtm jól érezni magamat a bőrömben. Kigyógyított a depressziómból és ezért nagy köszönettel tartozok neki.

Miután felrázott kezdtem újra hasonlítani régi önmagamra. Csak úgy dőltek belőlem a jó poénos versek, sztorik. Elárasztottam velük a Poet weboldalt. Mindenhol jelen voltam. Nem létezett olyan fórum oldal, ahol meg ne villantottam volna tehetségemet. Fokozatosan megismertek az ottaniak, mindenkit lenyűgöztem sziporkáimmal, még a Magyarországon a poetosok közül legismertebb hölggyel is sikerült jó viszonyt kialakítanom. Ez is a szenzációs humoromnak köszönhető, aminek senki nem tud ellenállni... Hogy ki is az illető hölgy? Hát ki lenne más mint a Szíj Melinda. Azt ugye senkinek nem kell magyaráznom, hogy ki is ő... ( vagy ha igen akkor közlöm, hogy ö a Megasztár 5 nagy felfedezettje ) Az is igaz, hogy rengeteg véletlennek köszönhető, hogy most itt tartok, ahol tartok. De tudom, hogy ezt megérdemeltem. Én zseni vagyok. A zsenialitást pedig előbb, vagy utóbb, de valaki mindig felfedezi. Így volt ez nálam is. De térjünk is vissza egy kicsit a lényegre. Melinda májusban kezdte el írni második saját dalát. Jobban mondva Neumark Zoltán, a neves dalszínházi szakember, zongoraművész és komponista zenéjére Melinda írta volna a szöveget. Igen ám,de kicsit elakadt a dolog és egy pici kéréssel fordult hozzám, hogy kisegíthetném pár jótanáccsal. Én ezt persze örömmel megtettem, végülis egy ismert dalba kerülve tehetem halhatatlanná soraimat. Ennyi nekem akkor bőven elég is volt. Vállon veregettem magam, jó vagy Ede...

És pontosan ebben az időben indult útjára Friderikusz Sándor új műsora a TV2 – őn Az ének iskolája, ahova népszerű embereket keresett a profi showman, hogy ezzel biztosísa nézettségi mutatók emelkedését, illetve szintentartását, ami számára mindig is nagyon fontos volt. A gyerekek ugye már adottak voltak, ami a tuti siker egyik alapja, a másik pedig ő maga, mint osztályfőnök és  műsorvezető, de még kellett neki pár ember a könnyűzenei szakma kiválóságai közül. A válogatásnál a legfontosabb szempont az volt, hogy a tanárokat is szeresse a néző, persze az sem baj, ha tud énekelni az illeő..., mert mégiscsak a 16 kiválasztott gyerek zenei fejlődését kell elősegíteni. Fridi felhívta Melindát, hogy itt az alkalom a nagy visszatérésre... a könnyűzenei szakma kiválóságaival dolgozhatna Szandival, Szulák Andreával, és Hajós Andrással. Melinda megrettent a kiadott utasítástól, hogy okos vicces dolgokat kell mondani, de Fridi beavatta a nagy titokba, hogy nem kell félnie, mert Hajós Andráson van a legnagyobb felelősség, hiszen őt pont ezért válogatták be a tanárok közé, hogy spontán lökje a jó dumát. A többieknek, mindenkinek ( még neki is ) van poen gyárosa, aki helyette írja a vicceket, amiket aztán lazán elsüt, mintha akkor találta volna ki... Ajánlotta Melindának, hogy keressen egy jó humorú segítőtársat magának... Neki természetesen azonnal én jutottam az eszébe... Naná, majd valaki más! Beajánlott Friderikuszhoz. Hát így kerültem én a TV2-höz. A próbákon Melinda sajnos lámpalázat kapott, nagyon beparázott,  nem merte vállalni a forgatásokat, ezért az utolsó pillanatban cserélték le őt Király Viktorra. Én meg ott maradtam, mint Viktor szövegírója... Az az igazság, hogy gyakran besegítettem Hajós Andrásnak is... ( megfizettek... ) Megtetszett a dolog.  

Na ekkor történt, hogy az egyik nap a folyosón összefutottam a Jóban Rosszban a TV2 sikersorozatának forgatókönyvírójával ( mint később kiderült nem véletlenül ), aki pillanatnyi írói válságban szenvedett. Hallotta, hogy jó ötleteim vannak,  ezért megkért, hogy segítsek neki. Én, és a bolond jó szívem... Igent mondtam, persze csak azzal a feltétellel, hogy a sorozatba beleírhatom, a kedvenc kis kómás legénykémet, akit majd én alakítok. Megegyeztünk. Hát így lettem színész. Nagyon jó kis szerep volt. Ugye csak feküdtem az ágyban a lóvé meg dőlt rendesen. Szöveget se kellett taulnom, hiszen én írtam... meg amúgy se volt benne sok mondanivalóm... Ami meg volt azt simán papírról felolvasta helyettem egy hang dublőr és alájátszották a képnek. Jól alakítottam a beteget, nagyon megsajnáltak a nézők... Pénzt gyűjtöttek a felépülésemre, szerettek volna egészségesnek, boldognak látni. Hát megtettem, meggyógyultam. Gondoltam legyen meg az akaratuk. Igen ám, de azzal az eggyel nem számoltam, hogy egészségtől kicsattanó képpel, már nem veszik hasznomat a sorozatban. Ki kellett írnom magamat belöle. Amint kitettem a lábamat a kórház ajtaján, máris hiányozni kezdtem a nézőknek.  Követelték az azonnali visszatérésemet. A baj ezzel csak annyi volt, hogy nem vagyok igazi színész. Azt ugyan élethűen eljátszottam, hogy csak a lábujjamat tudom mozgatni, de valljuk be őszintén ezt ki ne tudta volna megtenni... ( Persze megírni az, már egészet más tészta. )

Mivel ismert, közkedvelt ember lettem, és sokan voltak rám kíváncsiak, ezért elhívtak egy főző műsorba a Hal a tortán-ba, hogy emeljem a TV csatorna nézettségi szintjét. 

„Sztár kell a magyarnak, különben menten hűtlenkedni kezd, és gonosz módon elkapcsol.“

– mondták nekem, amikor váltig állítottam, hogy főzni pedig nem tudok... Azt gondolták a gázsi emelésre megy ki a játék. Hiába csóváltam a fejem betuszkoltak egy konyhába, ahol végül is elkészítettem életem első valamijét. Mindent beletettem, amit ott találtam. Én nem mertem ugyan belőle enni, de akik megkóstolták, azt mondták, hogy ehető. Kaptam is mindenkitől 3 pontot érte. A forgatás után pedig egy nagy fejmosást a rendezőtől, hogy ötszörös gázsiért lehetnék egy kicsit kreatívabb..., mert úgy kirúg innen, hogy a lábam se éri a földet...  Még most is hallom:

„A főzőműsoroknak is megvan a sajátos evolúciója, ugyanis egy ingergazdagabb világban, már nem elég, ha valaki a négy fal közt motyog, miközben pirul a hagyma, egyre eredetibb ötletek kellenek.“ „ Pedig én megfőztem... Az éppen elég nagy teljesétmény volt. “ – hajtogattam. Nem értem mi a franc bajuk van, mikor így is hulla vagyok már...  Végül megegyeztünk, hogy az este végét másnap délelőtt újra forgatjuk a stábbal. Haladékot adtak, hogy addigra találjak ki valami produkciót, ami szórakoztatja majd a nézőket. Kicsit letörve feküdtem be este az ágyamba. Mivel nem tudtam elaludni, hosszú kihagyás után benéztem újra a Poet oldalra. Kicsit nosztalgiáztam, micsoda idők voltak azok, akkor még mindenki önzetlenül szeretett...

 (  folytatás nem készült el )

 

Ha az írásban ismerös mondatokat talál valaki, az nem a véletlen müve, hanem .....összeollózás. Beismerem.

 2013. május