Igaz

Tudom, hogy gáncsolnál

Tudom, hogy kinevetsz

Ez éltet téged

Ez a te jellemed

Írásod a példa rá

Rossz az akarat

Nem hiába emelgeted sokszor a poharat

Eggyet viszont nem értek

Hogyan csinálod

Magad mellé állítod a fél világot

Mégis hogy teszed?

Lopsz, csalsz és hazudsz

Ezért tart ott a világ

Hogy korrupt

Az esetlent neveted

Egyszerűnek véled

Közbe meg a gondolatod a lába közé téved

Elmentettem versikéd tanulságnak

Hogy el kell téged kerülni

Ha nem akarlak felrúgni

A gonosz nem alszik

Helyette hipnotizál

Mossa az agyam telepatán

Átjönnek rajtam a gondolatai

Mások meg azt hiszik

Ez a valódi

Arcom

Csak a kutyák nem tévednek

Ő bennük megbízom

Ők engem szeretnek

Hála az Istennek!

Tudom, hogy hagysz elmenni

Tudom, hogy nem jössz majd utánam

Tudom, hogy nem sírsz majd értem

Hiába akartam hinni mit beleláttam

Nem volt igaz semmi a részedről

Csak egy álca

Nem szerettél igazán

Ki voltam használva

Ne is gondolj rám többet

Elszívod az életerőmet

Szomorú leszek miattad

Lesütöm a szemem mikor meglátlak

Te pedig mosolyogsz számítón

35 évem ittragadt melletted

Sokszor átnéztél rajtam

Felettem

Sosem feledem

Hogy az életedbe nem kellettem.

Tudom, hogy irigy vagy rám.

Tudom, hogy nehezen viseled.

Barátkozz meg a gondolattal, hogy én sosem leszek olyan gonosz mint te vagy.

Te vagyonra tettél szert, az árulásaid által, s átkozódsz, hogy ne derüljön ki az igaz.

Ásod a sírom.

Nekem a lelkem gazdag.

Neked a pénztárcád.

Hirdette, törölte, provokált.

Meg akarod hogy értselek?