A tükör mögött

 Kisvirág

 

Apró kis magból sarjadom én,

Gyökeret vertem e földtekén,

Életem csírzik, furakodom,

Megnőni nagyra, azt akarom.

 

Felinni felhők könnycseppjeit,

Élvezni mézét, oly mennyei,

Érezni szelek vad szárnyait,

Látni környékem szép tájait.

 

Kidugom levelem nézzétek,

Napsugarak fűszerezzétek,

Hadd ízleljem az élet ízét,

Nemcsak egy napét, és nem tízét.

 

Virágom csodálja az eget,

Visszanéznek rám felhők, hegyek,

Egy lassú dallam ringat engem,

Csak egy szellő lelt társra bennem.

 

Bibémnél méhek bíbelődnek,

Olykor egymással kergetőznek,

Meleg nyár jön, szomjaztat, éget,

Fogy belőlem lassan az élet.

 

Száram megfásult, erem szikkadt,

Lényem már teljesen kitikkadt,

Értem nyúl egy kéz, egy emberé,

Szerencsére nem szeptemberé.

 

Díszes lakásban egy kis asztal,

Vázában állok sok társammal,

Nem ázom, nem fázom az őszben,

És nem kell elbújnom a ködben.

 

Ha látnak, csodálnak, dicsérnek,

Magasztos, hogy szépnek ítélnek,

Ha lankadok, vízzel kínálnak,

Ha hervadok, könnyek szitálnak.

 

 2010-10-31