A tükör mögött

Ólomcipőben ballag az idő, 

komótosan jár, ketyeg az óra, 

néha megáll egy baráti szóra, 

láthat még csodás napokat, midőn 

ólomcipőben ballag az idő. 

Monoton kattogva lépked tovább 

a mutató, ezernyi körön túl, 

megannyi pillanatot töltött úgy 

e zaj,mint masírozó katonák, 

monoton kattogva lépked tovább. 

Elrejt magában múltat és jelent, 

számtalan történet néma őre, 

ha tudná, leírhatná egy kőre,

s porral befedve emléket teremt, 

elrejt magában múltat és jelent.