IPSteve blogja

Érik a csend a percek fáján,

fürtökben lóg törékeny ágán

a sóhajtó jaj,

s mikor az felszáll, reccsen a roppanó gally.

 

Némaság rügyéből fakadt

s virágjából a gyümölcs hallgat,

most a nesztelen termés

csak hangtalan és komoran csüngő emlék.

I.P.Steve

Fűzfák lehajló ágai átérző ölelésben

őrzik a tegnapot, féltő békességben,

hol a hantok domborulnak csendben

s a sötéttel takaróznak a fáradt esten.

Múltad átgondolni teszel egy utolsó próbát,

talán suttogod magadban, ahogy kérsz még egy órát,

perceket, a fényt, 

hogy tudd, nem jött el a vég.

Szürkülő szemed

már nem tükröz élő lelket,

a homályból villanásnyit felragyogtál,

míg mosolyod gyengített, kimondtad, vártál.

Most rám borul a csendes est,

elgondolkodva  lépkedek, 

de érzem, hogy hamarosan a fűzfák lombja

a reggeli párát könnyezni fogják egy frissen hantolt dombra.

I.P.Steve

Ma már nem állok közösség elé szavalni,

a szabadságharc dicsőségét hallatni,

magamban rovom le a kegyeletet

így adok tiszteletet

 

Nemzeti színekből mégis hajlítok kokárdát

s vannak kik megcsodálják,

bár nem értik miért szívemnél ,

e csodás nemzeti jelvény.

 

Csendben megemlékezem,

szótlanul lehajtom fejem.

Aki idekint él s magyar maradt,

annak az idő hiába haladt.

 

Őseink sírjától is távol,

legyen a minden napunk bárhol,

a hőseinkre büszkén gondolunk

mint március ékességét, szívünkben ápolunk.

I.P.Steve

Szárnyalni az égre, 

 

szabadnak lenni végre,

 

érezve, hogy oly közel vagyunk hozzád, Istenem.

 

Akkor nem tudjuk, mi a félelem.

 

csak mikor nyújtjuk kezünk, feléd

 

de érezzük, szorításunk nem elég.

 

 

 

Kezeidből kicsúszunk,

 

akkor már bűnbánóan búcsúzunk.

 

Ítéleted elfogadva,

 

utolsó gyónást sóhajtva,

 

de, hogy feljuthassunk,

 

ahhoz tovább kell zuhanjunk.

 

 ( MH370 )

 

I.P.Steve