Hunnia blogja

Kultúra
Ragnar•  2014. október 5. 20:16

Emlékezz.

Emlékszel még, mikor csak egy suttogás volt?

Amikor a véres égbolton a Turul,utolsót rikolt?

Ott ahol a Kárpátok büszkén meredeztek

Férfiak,ifjak a halálba meneteltek

Menetelés,otthon,a hazáért nem féltek szembenézni

Nők,anyák,gyermekek,unokák utolsó szavuk fájdalommal felidézni

Nők, férfiak, gyerekek vállt vállnak vetve haltak

Világhatalmak büntettek,Magyar földet marcangolva szabtak

Megkondultak a harangok,könnyezve fájón megmozdultak

A büszke Turul halál sikolyai,lassan  elhalványultak.

Pokol az ősi földön,vérezve egyedül a senki földjén

Halál hörgés,siralom a Kárpátok véres völgyén

Nincs jó vagy rossz,gazdag vagy szegény

Gyász,bánat,könny anyák,asszonyok szemén

A félelem fekete szárnyán sepert a halál

Véresen,mint elesett katonák testén nőtt rózsaszál

Mindig emlékezz a hazára,az elesett katonákra

Egy-egy közülünk,akik harcoltak,és nem haltak meg hiába

Mindig emlékezz apákra és fiúkra a háborúban!

Ó anyák,gyermekek elsírt könnyek,nemzeti gyász koszorúban

Csakúgy, mint őseink régen,harcolunk nem rettent vereség

Mindig emlékezz...Nem-Nem Soha!!!,sosem volt egyezség

Minden elveszett,csak véres csonk maradt

Gyilkosok árulók kezéhez vér tapadt

A régi Magyarország bukása Trianon

Véres könnyek csorognak,gyászoló arcokon

Egy nemzet feláll,s most erősebb, mint korábban. 

Turul lelke száll felettük,fényes lángolásban

Könnyes szemű gyermekek,bosszúra éhesen  gyülekeznek a sötétben.

Mindig emlékezz! Eltemetve a történelemben.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom