Hunnia blogja

Haza
Ragnar•  2014. október 21. 22:12

Szorítsd szívem...

Első álmom benned született, büszke, szép hazám.

Konok sorszám 1981, apám, s anyám nyarán

Balladám hol víg kedélyű, hol romlott silány

Nevelkedtem erdőn, mezőn, s a szőke tisza kavicsán.

Esztendőknek víg kocsiján, fel-fel tüntem néha nap

Ady, Kosztolányi, Kossuth s a többiek, jövendőmnek mind alap.

De az élet kemény tanár, s ha tanít néha pofoncsap

Ki egykor hetyke ifiúr, mára koldus, szolga, s vétkes rab

Kenyerem, hagymám, szalonnám, tarisznyámban mind avas

Hit, remény, kóbor álmok, az igazság csak félszavas

Hova lettek boldog napok, tova tüntek mára mind

Sokat érő fillért váltott, semmit mondó pár forint.

Morzsák a jóllakotság asztalán, betegség, pusztulás,éhség az útcán

Elhervadt minden virág, feketét hord a koszorúslány.

Ingatag út az élet hullámvasútján, a beszállás ingyenes

Europa szíve gyászruhát ölt, elesett és beteges

Nemesi rang, rég nincsen már címerek a feledésbe

Elfeledni vélt büszke írók, hősök a bevezetésbe

Haldoklom ahogyan kulturám, s te drága szép hazám

Ősi mivoltunk lassan emlék, elhagyott sír feliratán

Ajkam terólad zeng, szívem lelkem érted zokog

Lobogó zászlód alatt, egy ezredévet gyászolok

Fekete könnycsepp, gyászoló lelkemnek mi megmarad

Szoritsd szívem rögjeidhez, s majd benne megszakad.

Ragnar•  2014. október 5. 20:16

Emlékezz.

Emlékszel még, mikor csak egy suttogás volt?

Amikor a véres égbolton a Turul,utolsót rikolt?

Ott ahol a Kárpátok büszkén meredeztek

Férfiak,ifjak a halálba meneteltek

Menetelés,otthon,a hazáért nem féltek szembenézni

Nők,anyák,gyermekek,unokák utolsó szavuk fájdalommal felidézni

Nők, férfiak, gyerekek vállt vállnak vetve haltak

Világhatalmak büntettek,Magyar földet marcangolva szabtak

Megkondultak a harangok,könnyezve fájón megmozdultak

A büszke Turul halál sikolyai,lassan  elhalványultak.

Pokol az ősi földön,vérezve egyedül a senki földjén

Halál hörgés,siralom a Kárpátok véres völgyén

Nincs jó vagy rossz,gazdag vagy szegény

Gyász,bánat,könny anyák,asszonyok szemén

A félelem fekete szárnyán sepert a halál

Véresen,mint elesett katonák testén nőtt rózsaszál

Mindig emlékezz a hazára,az elesett katonákra

Egy-egy közülünk,akik harcoltak,és nem haltak meg hiába

Mindig emlékezz apákra és fiúkra a háborúban!

Ó anyák,gyermekek elsírt könnyek,nemzeti gyász koszorúban

Csakúgy, mint őseink régen,harcolunk nem rettent vereség

Mindig emlékezz...Nem-Nem Soha!!!,sosem volt egyezség

Minden elveszett,csak véres csonk maradt

Gyilkosok árulók kezéhez vér tapadt

A régi Magyarország bukása Trianon

Véres könnyek csorognak,gyászoló arcokon

Egy nemzet feláll,s most erősebb, mint korábban. 

Turul lelke száll felettük,fényes lángolásban

Könnyes szemű gyermekek,bosszúra éhesen  gyülekeznek a sötétben.

Mindig emlékezz! Eltemetve a történelemben.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom