Hunnia blogja

Első álmom benned született, büszke, szép hazám.

Konok sorszám 1981, apám, s anyám nyarán

Balladám hol víg kedélyű, hol romlott silány

Nevelkedtem erdőn, mezőn, s a szőke tisza kavicsán.

Esztendőknek víg kocsiján, fel-fel tüntem néha nap

Ady, Kosztolányi, Kossuth s a többiek, jövendőmnek mind alap.

De az élet kemény tanár, s ha tanít néha pofoncsap

Ki egykor hetyke ifiúr, mára koldus, szolga, s vétkes rab

Kenyerem, hagymám, szalonnám, tarisznyámban mind avas

Hit, remény, kóbor álmok, az igazság csak félszavas

Hova lettek boldog napok, tova tüntek mára mind

Sokat érő fillért váltott, semmit mondó pár forint.

Morzsák a jóllakotság asztalán, betegség, pusztulás,éhség az útcán

Elhervadt minden virág, feketét hord a koszorúslány.

Ingatag út az élet hullámvasútján, a beszállás ingyenes

Europa szíve gyászruhát ölt, elesett és beteges

Nemesi rang, rég nincsen már címerek a feledésbe

Elfeledni vélt büszke írók, hősök a bevezetésbe

Haldoklom ahogyan kulturám, s te drága szép hazám

Ősi mivoltunk lassan emlék, elhagyott sír feliratán

Ajkam terólad zeng, szívem lelkem érted zokog

Lobogó zászlód alatt, egy ezredévet gyászolok

Fekete könnycsepp, gyászoló lelkemnek mi megmarad

Szoritsd szívem rögjeidhez, s majd benne megszakad.