Hunnia blogja
GyászRagnar 2014. október 21. 22:12
Szorítsd szívem...
Első álmom benned született, büszke, szép hazám.
Konok sorszám 1981, apám, s anyám nyaránBalladám hol víg kedélyű, hol romlott silányNevelkedtem erdőn, mezőn, s a szőke tisza kavicsán.Esztendőknek víg kocsiján, fel-fel tüntem néha napAdy, Kosztolányi, Kossuth s a többiek, jövendőmnek mind alap.De az élet kemény tanár, s ha tanít néha pofoncsapKi egykor hetyke ifiúr, mára koldus, szolga, s vétkes rabKenyerem, hagymám, szalonnám, tarisznyámban mind avasHit, remény, kóbor álmok, az igazság csak félszavasHova lettek boldog napok, tova tüntek mára mindSokat érő fillért váltott, semmit mondó pár forint.Morzsák a jóllakotság asztalán, betegség, pusztulás,éhség az útcánElhervadt minden virág, feketét hord a koszorúslány.Ingatag út az élet hullámvasútján, a beszállás ingyenesEuropa szíve gyászruhát ölt, elesett és betegesNemesi rang, rég nincsen már címerek a feledésbeElfeledni vélt büszke írók, hősök a bevezetésbeHaldoklom ahogyan kulturám, s te drága szép hazámŐsi mivoltunk lassan emlék, elhagyott sír feliratánAjkam terólad zeng, szívem lelkem érted zokogLobogó zászlód alatt, egy ezredévet gyászolokFekete könnycsepp, gyászoló lelkemnek mi megmaradSzoritsd szívem rögjeidhez, s majd benne megszakad.