Nőnapi köszönet

Csak egy szál virágot szorongatok
és nem nagyon tudom, mit mondhatok.
Csak hallgatom a lelkemben zengő éneket,
s nem tudom, hogy köszönjem meg az életet.
Az első ölelést, amikor a kebledre raktak,
a legelső könnyeket, mikor magamra hagytak.
Az átvirrasztott éjszakákat, mikor beteg voltam,
az óvó kezeket, mikor először elbotlottam.
Legördülő könnyeidet, mikor útra keltem,
gyönyörű szép szerelmedet, midőn reád leltem.
Szemednek ragyogását áldott állapotban,
amazon erődet, gyermekünkkel karodban.
Pici ajkad könnyfakasztó első szava
csillogó szemmel megszólítottál: Apa!
Izzadó markomban szótlan a szeretet,
szívemben hálával magamhoz ölellek!