Életem gyertyái

Életem gyertyái

 

 Ugyanazt a levegőt szívom jó pár éve már. Lehet, hogy ugyanaz a molekula vissza- visszatérve épül belém és alkot emberré vagy épp ad energiát a létezésem szolgálva.

 S a Lélek, aki engem definiál mégis változik. Ráadásul folyamatosan…

 Gyertyákat égetek. CO2 és H20 lesz belőle, ami a kenyérből is, amit megeszek.

 Végső soron néhány tucatnyi elem bonyolult összeépülése vagyok.

 De ez a "vagyok" ez csak a héja, a ház, a ketrec, mely körbezárja a végtelent; Isten képmására teremtett lelkemet.

 Mily nehéz a léleknek itt laknia és elfogadni ezt a keretet

S mily nehéz kordában tartani a test gyötrődései miatti vágyait...

 Ennél egy a nehezebb... Ha maga a lélek gyötrődik, csakúgy, ahogy a test vágyik a kenyérre és borra.... gyengédségre és simogatásra; megértésre és elfogadásra.

 Menekülne a maga teremtette környezetből. Mert az sekély. Mert nincs öröme benne...

 Éhes vagyok a békére, megértésre, elfogadásra, harmóniára, boldogságra. És nem tudom megemészteni, hogy ezt megkaphattam volna… és azt sem, hogy nem kapom meg talán soha…

 A meg nem értett Lélek önmagáról lemondani nem tudó szenvedésében folytatom felvilágosult létem, így égetve közben életem gyertyáit…