HidasIstvan blogja
Változás
20 évvel ezelőtt elmentem egy színházba. Az akkori értelmezés szerinti ’modern’ darabot adtak. Tele volt beteg, kifacsart gondolattal, perverz, felháborító és megbotránkoztató jelenettel. Otthagytam és hazamentem mondván nekem a színházba, amikor kikapcsolódásra vágyom, akkor a valóságot, a szépet, jót és értéket akarom látni.
Minap szintén elmentem egy színházba. Tele volt beteg, kifacsart gondolattal, perverz, felháborító és megbotránkoztató jelenettel. Otthagytam és hazamentem mondván nekem a színházba, amikor kikapcsolódásra vágyom, akkor végre el akarok szakadni a valóságtól és a szépet, jót és értéket akarom látni.
Életem gyertyái
Életem gyertyái
Ugyanazt a levegőt szívom jó pár éve már. Lehet, hogy ugyanaz a molekula vissza- visszatérve épül belém és alkot emberré vagy épp ad energiát a létezésem szolgálva.
S a Lélek, aki engem definiál mégis változik. Ráadásul folyamatosan…
Gyertyákat égetek. CO2 és H20 lesz belőle, ami a kenyérből is, amit megeszek.
Végső soron néhány tucatnyi elem bonyolult összeépülése vagyok.
De ez a "vagyok" ez csak a héja, a ház, a ketrec, mely körbezárja a végtelent; Isten képmására teremtett lelkemet.
Mily nehéz a léleknek itt laknia és elfogadni ezt a keretet
S mily nehéz kordában tartani a test gyötrődései miatti vágyait...
Ennél egy a nehezebb... Ha maga a lélek gyötrődik, csakúgy, ahogy a test vágyik a kenyérre és borra.... gyengédségre és simogatásra; megértésre és elfogadásra.
Menekülne a maga teremtette környezetből. Mert az sekély. Mert nincs öröme benne...
Éhes vagyok a békére, megértésre, elfogadásra, harmóniára, boldogságra. És nem tudom megemészteni, hogy ezt megkaphattam volna… és azt sem, hogy nem kapom meg talán soha…
A meg nem értett Lélek önmagáról lemondani nem tudó szenvedésében folytatom felvilágosult létem, így égetve közben életem gyertyáit…