Hevocka vers blogja

Ahol, nem ér utol a civilizáció ártalom, és nem 
ítélkezik, elvár, kasztosít, uzsoráz, rabszolgásít. 
Ahol, kék az ég, zöld a fű és a fák már 
nem kivágni valók, hanem életet adók. 
Aki rám néz engem lát, s nem 
az agyában kivetített bármi-csodát. 
Ahol, a politika elsorvadt helyébe, szeretet, 
az értékes emberi emberi tulajdonság lép be. 
Ahol, nem csak az számít, ki kinek a kije, inkább 
a segítés, az együtt cselekvés jön a felszínre. 
Aki, velem van nyugodt lehet én nem támadom, 
s így, neki sem kell védekeznie. 
Ahol, az ember embert ér, és senki nem lesz 
felsőbbrendű, materiális értékeiért. 
Ahol, mindenkinek kijár egy tisztességes élet, mindezt 
a Föld Anya biztosítja szépen. 
Aki meg, mások rovására "több" akar lenni, utazzon 
végleg a Marsra, saját területeket foglalni.

Esztergom, 2015. április 12.

Előzetes elemzésünk alapján lehetséges, hogy a műved politikai tartalmú. A Poet szabályzata tiltja a politikával kapcsolatos versek beküldését, ezért kérlek, csak akkor küldd be versedet, ha úgy gondolod, hogy az automata elemzőnk tévedett annak megítélése során! A versedet mindenképpen ellenőrizni fogják moderátoraink is, így ha az nem szabálysértő, természetesen felkerül az oldalunkra. Kérlek, vedd figyelembe, hogy amennyiben szabálysértő művet küldesz be, az az elutasítás mellett további szankciókkal is járhat.

Napnak sugara mindig érje testét

Tenger hűs hulláma dobja ki őkelmét

Forró homokban lelje meg a helyét

A pálmafa árnyéka se érje semmijét

Étele csilivel gazdagon meghintve

Gyomrában a pokol tüzét idézve

Itala a grog, s forró tea legyen

Jégkockát hírből se ismerjen

Pingvinek közé is szkafanderben menjen

Hogy hideget véletlenül se érezzen

A szíve parázslón, az agya forrva

Saját zsírján sülve, éljen ebbe a pokolba

Álmában Lucifer feküdjön mellette

Patájának dobbantásával ébressze.

Fürödjön saját forró levében

Rettegjen vagyona teljes elvesztésében.

Mindez legyen életformája mindazoknak, kik

Másokon szemérmetlenül egyre csak gazdagodnak.

Esztergom, 2013. április 29.

Hol vagytok férfiak,

Akik a nőkben a nőt látjátok

Látjátok az anyát, a barátot, a szeretőt,

És nem a robotot, a kiszolgálót, a szex kísérőt.

Tisztelitek-e annyira a nőket, mint magatok?

Érdek nélkül értékelitek-e, amit tőlük kaptok?

Lelketek mélyén tudjátok-e kik ők,

Az életeteket végig kísérő, odaadással szeretők?

Cserélnétek életet velük?

Tudjátok-e szeretni őket, ahogy nekik is jó?

Életkísérőitek ők, amíg nem jön a koporsó.

Ha nincsenek, sírtok, nyekeregtek,

Időnként nélkülük elvesztek.

A boldogság a nőkkel teljes.

(Megérnek egy elszalasztott foci meccset?)

A férfiuralom, nemes büszkeség akkor sem csorbul,

 Ha az odaadás visszafelé is indul.

- ha pár sort írna ide férfi,

Ki, az odaadást visszafelé is éli,

példát mutatva így másnak,

Reményt adva egy Fény sugárnak. –

2010. június 15.

Jobb volt a középkorba.

(avagy, nagymamámtól azt tanultam.)

Nagymamámtól azt tanultam

Problémának úgy adózzam

Aludjak rá egyet mindig

Másnap is gondoljam végig.

Ne beszéljek fűnek, fának össze-vissza róla.

Fontoljam meg kire bízom, ki tanácsára

Hallgassak én, várjak

Hagyjak még időt is a sorsnak.

Politika okos népe

Éretlen felelőssége

Hozza országát bajba

Gazdaságát jobban összezavarja

Nem fontol meg ő ugyan semmit

Médiának zsolozsmázik, nem ért meg ő senkit

Szorgalmasan dolgozik is, veri még a csalánt

Semmi nem zavarja, legfeljebb vállat ránt.

Nagymamája, anyukája mire tanította?

Empátia hiányát bele hogyan sulykolta?

Mit olvasott kis diákként, hogyha még azt se tudja

Hogyan lépjen bele egy más mokaszinba.

Természetes neki minden

Párna legyen a bársonyszéken

Veszítsen nyugodtan a polgár

Őket nem zavarja bármekkora felár.

Most, ha fejükben a nagymamám esze járna

Minden szót megrágnának, a köpködés várna.

Így, aztán most mi várhatunk

Sorra mikor is juthatunk.

Jobb volt a középkorba

Eszükből akkor csak tizedre futotta.

Most kilenc van náluk

Mégse stimmel az elszámolásuk.

Mert, ha háznak Asszonya nincs

Nem lesz elég ott bármennyi kincs.

Hagy hivatkozzak a nagymamámra

A butaságnak is van magasiskolája.

2010. június 7.

A kocsmában ismerkedtek.

Majdnem egymásnak estek.

Gyere, haver bemutatom

Az én Keszeg haverom.

Süllő is kezet ráz,

Megismeri a Harcsát.

A három „halak” beszélgetnek,

Hozzájuk lép negyediknek.

Kicsit késtem – nyújtja kezét,

(mit sem sejtve) – Hering.

És, majdnem lett a kocsmából ring.

2010. június 7.

(Megtörtént. A nevek nem mind azonosak.)