Pöttyös Bögre

Személyes
HeiligD.•  2020. október 3. 10:40

Abszurditás A Kedvesnek

*Új Levél Küldése*

Cím: Keselyűt nassoló dögök elleni védőoltásról történő és való dokumentum. HELYETT, az erek a szívemből

Alcím: Nem haragszom, nem haragszom; miért haragudnék?


Nehezen aludtam, biztos megint a szemhéjamon tapsoltak a macskák. Azok a kedves dögök: lustán fújják a szerenádot, és foggal dörgölőznek az éghez. Trubadúrmacskák.

Az vagyok én is. Másodállásban trubadúr, de főképp csak macska.

Esetenként krokodil.

Na meg tőlem is sebes az ég.

De te sem vagy jobb; véresre karmoltad az éjszakát, egyre ereszti magából a fájdalmat most. És prüszköl és zokog és nagyon megharagszik, mert felhői közé mi mindig meséket ültetünk. Mi. A dögök.

Te túl szép vagy, hogy dög legyél; de mégis, mégis belefojtasz a szív mezejébe és kínzol azokkal a bíborból bordóba folyó gondolatokkal, amik alkohol-marta ajkaidról cseppennek az öledbe. Cseppenek velük én is.

Zsebreraksz, én meg az üvegszilánkok között ülve várom, hogy Húsvét legyen újra, és végre újból megöntözz. Hadd fulladjak az illatodba, ha már úgysem élek!

Magas vagy. Hátra kell döntenem a fejem, hogy a szemeidbe nézve végre ne lássalak. Eddig csak te voltál, most már csak én vagyok. Én és a verseim. Hisz véremben van az írás, és az írásban van a vérem.

Esett az eső. Pocsolyák. Sárba ragadtak a gumicsizmáim, hát mezítláb ugrom a vérbe. A legószívemet esőkabátba bújtatom.

A szerelmes levelemnek ezzel tehát vége, csak aggódtam érted, amikor kedden belecsapott az égbe a villám. Aztán a kanalam is.

Már nyalom is a bélyeget, igen, igen, megyek már. Ez volt az érzéskarambolom,

Kegyetlen Kegyedhez