Pöttyös Bögre

Humor
HeiligD.•  2020. október 3. 10:40

Abszurditás A Kedvesnek

*Új Levél Küldése*

Cím: Keselyűt nassoló dögök elleni védőoltásról történő és való dokumentum. HELYETT, az erek a szívemből

Alcím: Nem haragszom, nem haragszom; miért haragudnék?


Nehezen aludtam, biztos megint a szemhéjamon tapsoltak a macskák. Azok a kedves dögök: lustán fújják a szerenádot, és foggal dörgölőznek az éghez. Trubadúrmacskák.

Az vagyok én is. Másodállásban trubadúr, de főképp csak macska.

Esetenként krokodil.

Na meg tőlem is sebes az ég.

De te sem vagy jobb; véresre karmoltad az éjszakát, egyre ereszti magából a fájdalmat most. És prüszköl és zokog és nagyon megharagszik, mert felhői közé mi mindig meséket ültetünk. Mi. A dögök.

Te túl szép vagy, hogy dög legyél; de mégis, mégis belefojtasz a szív mezejébe és kínzol azokkal a bíborból bordóba folyó gondolatokkal, amik alkohol-marta ajkaidról cseppennek az öledbe. Cseppenek velük én is.

Zsebreraksz, én meg az üvegszilánkok között ülve várom, hogy Húsvét legyen újra, és végre újból megöntözz. Hadd fulladjak az illatodba, ha már úgysem élek!

Magas vagy. Hátra kell döntenem a fejem, hogy a szemeidbe nézve végre ne lássalak. Eddig csak te voltál, most már csak én vagyok. Én és a verseim. Hisz véremben van az írás, és az írásban van a vérem.

Esett az eső. Pocsolyák. Sárba ragadtak a gumicsizmáim, hát mezítláb ugrom a vérbe. A legószívemet esőkabátba bújtatom.

A szerelmes levelemnek ezzel tehát vége, csak aggódtam érted, amikor kedden belecsapott az égbe a villám. Aztán a kanalam is.

Már nyalom is a bélyeget, igen, igen, megyek már. Ez volt az érzéskarambolom,

Kegyetlen Kegyedhez


HeiligD.•  2020. január 19. 14:14

Ünnepes kellemek, vagy mi

helló-helló, kicsit (nagyon) megkésve, de remélem, mindenkinek jól telt a karácsony, a szilveszter, egyéb egynapos örömök. szeretném kicsit visszahozni ezeknek a hangulatát, csak mert élek-halok ezért az évvégi káoszért.

Nos.

Jó reggelt, szól az órád, ami igazából történetesen egy telefon, úgyhogy még le se tudod csapni drámaian, mert csak értetlenül csörög tovább, nem érti, miért klopfolod ilyen lelkesen, talán ennyire készen állsz a sütögetésre, hogy táplálhasd a családot; te pedig nem érted, hogy miért szól az a szar, hiszen még sötét van, hajnali tíz óra ugyebár, és különben is, semmi kedved főzni, inkább alszol, maximum egy kevés paprikaport szórsz majd az akváriumba - voilá, tálalható.

Na de mégis felriadsz, mert mindjárt dél, és közben megsajnáltad az aranyhalat, viszont annál is inkább pánik, hiszen még nem csomagoltad be a nagyi ajándékát, pedig szépnek kell lenne, nehogy úgy járj, mint tavaly, amikor hamiskásan mosolyogva romlandó házilekvárt nyomott a kezedbe, akkora kiadásban, hogy pont ne férjen be az eleve tömött hűtőbe, vagy mint tavaly előtt, amikor azt a szúrós sálat tekerte jó szorosan a nyakad köré; mindezt azért, mert te mindig olyan igényesen ejted bele a csillogó hóemberes szatyorba a neki szánt csecsebecséket, két szaloncukorral körítve, végülis, az ilyen jellegű ajándék már-már ajándéknak sem nevezhető, sőt, ha a drága nagymamával teszed ezt, talán egy szinten van a valentin-napon való szakítással. Tanulság: ne valentin-napon szakíts a nagyival. Vagy mi.