Pöttyös Bögre

legóba léptél, és most panaszkodsz; tudod minden szóval mélyebbre ásod a kattogó perceket. Nem bízhatok benned, a szívem is legóból volt összerakva, gyerekjáték; s te mégis légkalapáccsal kiáltottad rommá, és még mindig fáj a lábad, mert a talpadba épült a múlt, és könnybe lábadt a szemedben a jelen. Ha tényleg úgy szeretnéd, összerakhatod; de nincs időd rá, csak várod, hogy ragasztószalaggal széppé formáljam a dobogó kis semmimet. Hiába, ahogy a farmer nem varrja meg magát— a legó sem épül magától szívvé.

helló-helló, kicsit (nagyon) megkésve, de remélem, mindenkinek jól telt a karácsony, a szilveszter, egyéb egynapos örömök. szeretném kicsit visszahozni ezeknek a hangulatát, csak mert élek-halok ezért az évvégi káoszért.

Nos.

Jó reggelt, szól az órád, ami igazából történetesen egy telefon, úgyhogy még le se tudod csapni drámaian, mert csak értetlenül csörög tovább, nem érti, miért klopfolod ilyen lelkesen, talán ennyire készen állsz a sütögetésre, hogy táplálhasd a családot; te pedig nem érted, hogy miért szól az a szar, hiszen még sötét van, hajnali tíz óra ugyebár, és különben is, semmi kedved főzni, inkább alszol, maximum egy kevés paprikaport szórsz majd az akváriumba - voilá, tálalható.

Na de mégis felriadsz, mert mindjárt dél, és közben megsajnáltad az aranyhalat, viszont annál is inkább pánik, hiszen még nem csomagoltad be a nagyi ajándékát, pedig szépnek kell lenne, nehogy úgy járj, mint tavaly, amikor hamiskásan mosolyogva romlandó házilekvárt nyomott a kezedbe, akkora kiadásban, hogy pont ne férjen be az eleve tömött hűtőbe, vagy mint tavaly előtt, amikor azt a szúrós sálat tekerte jó szorosan a nyakad köré; mindezt azért, mert te mindig olyan igényesen ejted bele a csillogó hóemberes szatyorba a neki szánt csecsebecséket, két szaloncukorral körítve, végülis, az ilyen jellegű ajándék már-már ajándéknak sem nevezhető, sőt, ha a drága nagymamával teszed ezt, talán egy szinten van a valentin-napon való szakítással. Tanulság: ne valentin-napon szakíts a nagyival. Vagy mi.