Füzet versek

A kis világból
A nagy világba

Por város
Por iskolájából,
Április utolsó napjaiból
Szavakat küldök
Ti két kupolás ördögök.

Nagy ország
Kis részéből,
Elhanyagolt szeletéből
Rovásotokra írok
És elmondom amit bírok.

Már a szegény itt elfajult
Panelban csürhül, el nyomorult.
Már nem a kenyér az alapszükség
Hanem már cigarettás az éhség
S nikotintól korog a gyomor.

Falu-város parkerdőjében
A mocsok utainak mozgó ereiben
Fiatalság drogozik pattogzik,
Teker-hever ordítozik,
Az éjszakában lombos fák sűrűjében.

Már 14-től a gyereked
Nem a te véred,
Mert már a mocsokban eltűnt
Az elvonóban feltűnt
Majd utána a hullaházban kihűlt.

Nincsen pénz, folyik,
Adó, adó, folytatik,
Nincs pénz újból,
Már az ember a hajából
Is kifogy amit tudna tépni.

De kezdem látni a jövő képet
Mely csak halovány
S eléggé gány,
Barna úrfit Narancs zászlóval
A piros - fehér - zöld  mellett,
Diktátor címszóval.

Csak ugyan nem csak ők
A tisztelt romlasztók,
A nem dolgozó öröm fogyasztók,
Hanem a két kupolán is túl
Is létezik a kék színű csillagos "ők".

A nyugat meg nem nyugtat,
Kapitalizmus futtat
Minden igás lovat,
A nyomor termett és terem
Az iskola is rém-verem.

A két kupolás kemény sátoros
A kék csillagos öltönyös ostoros
Ember és emberek
Ugyan úgy hibáznak,
A nyomor szavában áznak.

Ahogyan a Green Peace is mondá
Hogy a pénz nem ehető
Új bolygó nem vehető,
Nincs köztünk egyenlőre
Új világ (Isten szerű) teremtő.

A hitványság virágzik
A bank nem hibádzik,
Ördögi kamatok
Utcán alvó kobakok:
Árpád apám, mond merre vagytok?

De csak is úgy kérdem
Hogy nemzeti érzelmem
Non fashisco,
Nem kell ide új Gestapo,
Füstölgő halál gyár kémény.

Mert az eltorzult eszme rendszerben
Nem jó elvekben
Csak támadnak és halnak
Majd a börtönben raboskodnak
És az életben névtelenül halnak,
Maguk lelkében korccsá torzulnak.

Eme horog - haragosok szava
(Remélhetőleg) soha nem érvényesül,
Mert fejükön puska cső vagy
Gumibot sül,
És nem lesz ily embernek jó hava.

Más utat kell keresni,
Mert az erőszakban meg lehet halni
És a börtönben is lehet élni,
De az ember kifinomult
Elszánt és nem nyomorult.

A civilizáció, bizony - bizony,
Erkölcsre szorul!

2012. Április 27 10:07
(Folytatik, csürhül, gány, romlasztók, fashisco ( ejtsd: Fásiszko), Direkt úgy lett írva.)

Csak egy, csak egy,
Szombaton vár a hegy:
Haza fele nem vár
Szerelmi kegy.

Nem is ezért megy
Felfele a menet,
De most egyenlőre
Ennek nincs itt helye.

Nem kell, a régi elveszett
S nem is az agyon keresett,
De már jó lenne valakit ölelni
A hegy csúcsot neki eldicsekedni.

De a jövő várat
Múltat zárat,
Kabátot dob
S jön a jobb.

Az egyenruha leszerelt,
De érzelmileg és
Fizikailag felszerelt:
A tapasztalat jobbá nevelt.

2012.03.01 22:17

Az utolsó észrevett
Erőltetett
Érthetetlen
Felkészületlen
Bukás!

Nem valami csodás
Hisz most jött el
A felvilágosodás,
De akkor is köszönt
A kesernyés szomorkás.

Mindegy, elvesztettük a fonalat,
Omlanak rám újból a falak,
Következőre fogok bíz
Egy aranyhalat!...

2012.02.27 08:49

Jöhetnek,
A fal omlások.
Képességi edzetlenségek
A bukás felé mutató
Rossz eredmények.

Az utolsó bukások
Az utolsó napok,
Ahogy leomlottak a falak,
Jöhetnek az új hadak.
Kitágul,
A kis patak...

2012.02.26 21:27

Hajaj!
Hajaj!
Cincognak az egerek,
Vernek engem a fellegek!

Várjá, csak a bor az ami ver,
De a két cincogi mindig itt kever!
Ha tudnátok hogy szerettem őket,
Megették bíz a csontvelőket!

Jól olvasod szemüveges,
Nem vagyok én gonosz süveges!
De hát ha mondom,
Mert a vérüket ki nem ontom!

Képzeld, ettem ezeket,
Nem bántok semmi egyebet!
Szépek eme egerek,
Csak menjenek má' innen a gerinctelenek!

Mindig eszik valamimet,
EJ! Ne má! Ne az ingemet!
Hej a betyárját,
Már is lukas a kabát...

Nem bántom én a két fehéret,
Mert különben káromlom az állatvédelmet!
Lapáttal rájuk csaphatnék,
De bíz, ráfaragnék!

Nem adok néktek semmit,
A két vékony fehér mindenit
Nem mentek má' el
Az Istenit?!

2012.02.27 19:57