Füzet versek

A járatok beomlottak
A földek kiszáradtak.
Nincsen érc s ennivaló
Személyem már nem ide való.

A járatok kútjai apadnak,
Birkák könnyre fakadnak.
Kiszáradt földön zöldellő csíra,
Éj felhő üres kamrája:

Az estének már nincsen álma.

2012.05.03
13:0?

A kis világból
A nagy világba

Por város
Por iskolájából,
Április utolsó napjaiból
Szavakat küldök
Ti két kupolás ördögök.

Nagy ország
Kis részéből,
Elhanyagolt szeletéből
Rovásotokra írok
És elmondom amit bírok.

Már a szegény itt elfajult
Panelban csürhül, el nyomorult.
Már nem a kenyér az alapszükség
Hanem már cigarettás az éhség
S nikotintól korog a gyomor.

Falu-város parkerdőjében
A mocsok utainak mozgó ereiben
Fiatalság drogozik pattogzik,
Teker-hever ordítozik,
Az éjszakában lombos fák sűrűjében.

Már 14-től a gyereked
Nem a te véred,
Mert már a mocsokban eltűnt
Az elvonóban feltűnt
Majd utána a hullaházban kihűlt.

Nincsen pénz, folyik,
Adó, adó, folytatik,
Nincs pénz újból,
Már az ember a hajából
Is kifogy amit tudna tépni.

De kezdem látni a jövő képet
Mely csak halovány
S eléggé gány,
Barna úrfit Narancs zászlóval
A piros - fehér - zöld  mellett,
Diktátor címszóval.

Csak ugyan nem csak ők
A tisztelt romlasztók,
A nem dolgozó öröm fogyasztók,
Hanem a két kupolán is túl
Is létezik a kék színű csillagos "ők".

A nyugat meg nem nyugtat,
Kapitalizmus futtat
Minden igás lovat,
A nyomor termett és terem
Az iskola is rém-verem.

A két kupolás kemény sátoros
A kék csillagos öltönyös ostoros
Ember és emberek
Ugyan úgy hibáznak,
A nyomor szavában áznak.

Ahogyan a Green Peace is mondá
Hogy a pénz nem ehető
Új bolygó nem vehető,
Nincs köztünk egyenlőre
Új világ (Isten szerű) teremtő.

A hitványság virágzik
A bank nem hibádzik,
Ördögi kamatok
Utcán alvó kobakok:
Árpád apám, mond merre vagytok?

De csak is úgy kérdem
Hogy nemzeti érzelmem
Non fashisco,
Nem kell ide új Gestapo,
Füstölgő halál gyár kémény.

Mert az eltorzult eszme rendszerben
Nem jó elvekben
Csak támadnak és halnak
Majd a börtönben raboskodnak
És az életben névtelenül halnak,
Maguk lelkében korccsá torzulnak.

Eme horog - haragosok szava
(Remélhetőleg) soha nem érvényesül,
Mert fejükön puska cső vagy
Gumibot sül,
És nem lesz ily embernek jó hava.

Más utat kell keresni,
Mert az erőszakban meg lehet halni
És a börtönben is lehet élni,
De az ember kifinomult
Elszánt és nem nyomorult.

A civilizáció, bizony - bizony,
Erkölcsre szorul!

2012. Április 27 10:07
(Folytatik, csürhül, gány, romlasztók, fashisco ( ejtsd: Fásiszko), Direkt úgy lett írva.)

A kép, amely még be nem lép.

Egy televízió, egy fotel,
Két ember fekszik rajta el.

Nevetnek, boldogok,
Egy férfi és nő, arcuk nincs,
Ajkuk látszik, csókok.

A televízió fényében
A szerelem rózsaszín fellegében
Régi álom kép most még várat,
Egyenlőre tart az üres járat.

2012 Április 17
00:21

Az útépítésnél
A forró aszfalt a szíven át fog menni,
Meg fog égni
Az élet tovább fog élni.

A túlélés már fontosabb lesz,
Mint a szerelem
Vagy mint a kényelem...

2012. Április 16
9:16

A pusztaságban nincs kincs,
Az ajtókon ott a bilincs.
Az ajtókulcsok rabságért kaphatók,
Kínok árán azokkal nyithatók.

2012. Március 31
21:52