Hedniskhjertad's blog

 …Elgondolkodva figyelte az előtte nagy körökben pörgő régi típusú RGD33-as gránátot. Tudta hogy másodpercek vannak hátra az életéből, de mintha megnyúlott volna az idő, bár a „Zóna”+ szabályszerű szabálytalanságai között ez lehetett a legkisebb eltérés, de emberként ez a pillanat volt maga a világ.

Most kellene, hogy végigfusson előttem az a sokat emlegetett film - suhant át rajta féltudatosan a gondolat… de semmiféle látomást nem tapasztalt.

Szinte perverz gyönyörűséggel figyelte, ahogy a lemenő nap csakis a zónában látható rőt-rothadó vörös árnyai között, hogy táncol a falon a gránát árnyéka, ahogy a barnásan csillogó fémrecéken végigfutott a szeme csak akkor vette észre, hogy a gránát pár milliméterrel a padló felett táncol és egy halványan derengő alig érzékelhető eltérés van a szobában.

Ahogy a háborús relikvia lassan elkezdett emelkedni, úgy ő lassan a félig szétdőlt ,a tőle 1 méterre lévő kályha felé kúszott. A gránát pörögve lendült a plafon felé, amint a Stalkerek között „iszapkumisz”1 -nak nevezett anomália antigravitációs mezeje egy másik dimenzió felé rántotta a fémszörnyet. Gyakorlott Stalkerként azonban tudta hogy a 9 másodperces gyújtás még ebben a három dimenzióban kioldja azt, ahogy elérte a kályhát magára rántotta azt. A több mint tízéves hamu és pár friss cigaretta csikk mind ráömlött a testét védő szkafanderre, s testének kétharmadát befedte az azokat hordozó kályhával együtt.

A gránát abban a pillanatban robbant, ahogy átlépett az anomália terébe, így a repeszek helyett „csak” a lökéshullám érte el a testét. A kályhára még erősítés gyanánt az egyik oldalfal is rádőlt, állapította meg a vakolatporfelhő elültével, a társai által csak „Kampfar”-ként heccelt ereklyevadász. Majd hangos nyögésekkel tarkítva lerázta magáról az eddig életét óvó, mostanra teherré vált súlyt.

-Te Balra! Én Szemből! Ilja te Jobbról!

A bedőlt fal felől hallotta, ahogy az őt eddig üldöző Fosztogatóvezér adta még életben lévő két emberének a parancsokat. A Csapat Idegességét nem csodálta, hiszen mire a Feketevölgy kiürült falváig üldözték, addigra nyolcat leszedett közülük.

Kampfar lassan felállt és a bokrok közé suhant, áldotta az eszét hogy, könnyű oldalgépfegyverére hangtompítót is vett Rosstoch-ban. Egy halk kattanás hallatszott, az egyik bandita a torkából sűrű patakban folyó vért próbálta elállítani, amikor Ilja nevű társa mellélépett… volna, ha a feje nem a másik házfalon lett volna szétterítve egy új típusú drum robbanó lövedéktől. A csapat vezetője pisztolyát maga elé tartva pont a bokorral szemben bukkant ki, amikor is egy újabb pukkanás, és nem volt se pisztolya, se jobb kézfeje.

 

-Nem Igaz! - üvöltött fel. - Ne lőjj le! - kiabálta a földön fekve az előbukkanó Stalker felé. - Elárulom, hogy honnan szereztünk ennyi lőszert, csak hagyj életben!

-Tényleg, ez érdekes - mordul fel Kampfar. - Honnan a fenéből szereztetek ennyi működőképes 33ast? Tudtommal ezt a gránátot közel 320 éve nem gyártják! És a táskádban lévő mintha tegnap került volna le a futószalagról! -

-Te ezen filózol amikor 1 perc és elvérzek!!! - üvöltött felé a fehérbe váltó „vezér”. -

-Miért kéne neked segítenem, mikor 3 napja vadásztatok rám?

-Mit tudsz ajánlani még ezen felül? - folytatta a kérdezést Kampfar.

-Megkapod Feketevölgy teljes és részletes térképét! Ennyi elég lesz?

- Jó! Legyen! - felelt neki a veterán Stalker.

-Visszafelé a híd mellett a keresztnél, 2 lépésre jobbra, a kő alatt van, egy fóliába tekerve a térkép - válaszolt egyre tompábban fénylő szemmel a bandita.

-Na legyen, ha be tudod kötözni magad … - Itt kivárt egy pillanatra tovább feszítve a helyzetet. - … akkor megérdemled, hogy élj - nyújtotta felé a csomagot Kampfar.

Majd a Mac-et a balján lévő tokba süllyesztve elindul lassan déli irányba a jelölt hely felé…

Már a Feketevölgy vége felé közeledett, amikor meglátta az anomáliát épp a teste előtt fél méterrel.

Nézte a napsugarat, ahogy fluoreszkálva tört meg egy „zagyvalék”2 jól kivehető körformáján, (és a 20. század végét idéző manapság újbóli reneszánszát élő Retrodiszkó hangulatát idézte), ahogy változó sugarú körben pulzálva szórta a fényét, szinte félálomszerű állapotba juttatta...

Először csak úgy érezte, hogy ő pulzál nem a fény.

Aztán már kívülről látta önmagát és elkezdődött…

Mintha egy hatalmas fekete tölcsér közeledett egyre jobban és jobban, mind óriásibbra dagadva és a teste felé lendülve, mint ami egy rég elveszett részét akarná magábanyelni… és átzuhant rajta spirálokat szántva a feketeségbe pörgő testével, a végén már semmit sem látva….

Pattanást érzett az arca előtt pár centivel és egy nagyon fényes kisülés lobbant fel. A Zónában eltöltött 15 „évgyűrű”3 (ahogy szokták az ereklyevadászok önmaguk közt csak hívni a Zónában töltött éveket) összes tapasztalata szemben állt azzal, amit hirtelen látni kezdett. Ahogy látásáról a sötét fátyol leszakadt és remegése is elmúlt, két „Dwarf”4 -ot látott, ahogy földöntúli ordításokat és hörgéseket hallatva, egymással küzdöttek… Érte, a zsákmányért, csak úgy villogtak a két lény körül, az egymásra mért telekinetikus ütések tucatjai. Lassan még mindig vizionáló eszméletlenséget színlelve lenézett szemét mozdítva csak. És látta azt ami megmentette az életét, kibillentve a „zagyvalék” okozta transzból. Egy nagy fehér mészkődarab volt az. Amit az egyik eltévedett telekinetikus pofon repített a sisakja gyémántkemény „hipercróm”5 burkához. Már egy jó ideje tarthatott a csata, olvadt kődarabok és megperzselt fűfoltok jelezték, honnan indulhatott a két Dwarf Konfliktusa. Kampfar Lassan a jobb oldala felé nyúlt hogy előrehúzza a bőrszíjon hátára vetett

SIG-550-es irányába és lassan maga elé mozdította, és finoman mintha lassú táncot járt volna az életért a szeméhez emelte a 20-as optikai zoom-al ellátott fegyvert, vánszorgó másodpercek zenéje zümmögött benne. …Egy kattanás (Kampfar számára echó-ként hangzott ekkor) kigyulladt a fegyver jobb oldalán, az aknát is kilőni tudó toldalék aktivitását jelző "Stand by"6 led.

…Még egy kattanás, és az egyik Dwarf hátán már is ott táncolt, az infra cél megjelölő piros pontja. Szinte ezzel szinkronban a megjelölt Dwarf, egy jól irányzott telekinetikus oldalütéssel, szinte kitépte ellenfele nyakát. Miközben dinnyeként zuhant oldalra az óriási ocsmány fej, gülüszemeit kimondhatatlan undorral a világra meresztve, hátrahagyva testét, amiből gennyes kékeszöld vérpatakok spricceltek fel. Ebben a Pillanatban Reagált, a Stalker, és a felé forduló Dwarf mellkasába lőtte az aknát.

- A Zóna rohasszon meg te ocsmányság!

Visszhangzott egy ordítás a Feketevölgy és a Zharnus Kanyon falai között.

Kampfar lassan vakargatta le a védőöltözetéről a kékeszöldes trutyit. Légszűrője halkan zümmögött a művelet közben. Tudta, ha most kikapcsolná, akkor az illata körülbelül egy döglött heringgel keresztezett Macskaszar illatához hasonlítana. Mindössze annyi különbséggel, hogy ezt nem 4-5 méterről érezni, inkább 50-ről…

A helyzetnek megvolt azonban a sajátos cinizmusa, gyakorlatilag ő ennek a két Dwarf-nak köszönhette az életét.

A banditavezér nem véletlenül küldte ide, ebben az időpontban, és kicsit mérges is volt magára.

Emlékei visszaugrottak ekkor vagy 10 évet…

A Rosstoch-i Bar777 -be:

- Hé Jurij lökjél már egy üveg Stolichnayát! Ide a barátomnak! -

(Mordult fel Björnsson pincemély orgánuma)

- Na szóval Carl, 5 éve vagy a Zónában…

...és még nem futottál össze „zagyvalékkal”?

- Én még Rosstoch-tól nyugatra kóboroltam csak javarészt.

Bár az Agropromi, Vad szektor és Yantari területeket betéve -ismerem (dicskedett, szerénykedve Carl Freyssen )

- Hahhah! Hahhahhhhh...! hááát ez a gyerek, pont nekem dicsekszik? -

(Zengett az őszülő homlokú Izlandi medve nevetése válaszként) fuldokolva a nevetéstől alig kiejtve a szavakat halkan beszélve folytatta: - Nem véletlenül kaptad te a Kampfar csúfnevet

de nem csinálod rosszul (suttogta Björnsson)

Kerülöd az aknamezőket, és kilométerekről kilövöd az ellenfeleidet

Bár egy 550esel nem nehéz (vigyorgott egyet)

Szóval (váltott még halkabbra Björnsson)

Elég Ritka és értékes darab és teljesen veszélytelen… -

(halkan kivárt ekkor az Öreg Björni)

- Kivéve… szóval, a lemenő napfény spektrumára elég erősen reagál…

- Ez Mit jelent? - (passzolta vissza a labdát Kampfar)

- Hát Fiam azt, hogy pszichikus csapdaként működik -

- Csapdaként? - (bár tudta mit hoz ki belőle az öreg)

- Mi vagy te? visszhang?!! - (Sustorgott vissza rá mérgesen az öreg)

Zombit csinál belőled!!!

Gyakorlatilag olyan mintha leoltana az agyadban egy kapcsolót.

Emlékszel még Hans Beidhoff-ra? A Bajor srácra?

- Igen, elég óvatos fickónak ismerem, de mi van vele? -

(Kérdezett vissza Kampfar)

- Mi volt vele pontosabban!

(mondta a jól informáltak szemcsillanásával Björni)

Ő látta az egyiket naplementekor! És most a Delisztvoszk-i kórházban ápolják, azt mondják, hogy ismeretlen aktivitás van, a limbikus agyterületein. Láttam a srácot amikor a Kordon felé botorkált épp… Csak nyögni és vonaglani tudott… és a szemébe néztem… és csak valami homályos tompaságot láttam, mintha valaki kiszivattyúzta volna ami eddig Hans volt. Amit hátrahagyott az csak egy vegetáló test volt… - (zihálta zaklatottan az amúgy hidegvérű öreg).

- Honnan tudod hogy látta? - (Reagált a gyászos hangulatra a Tanítványa)

- Mit gondolsz miből vettem meg a puskámat? A Heckler gyártmányok már 300 éve is a legdrágább a cuccok voltak!

(fölényeskedett az öreg)

Volt nála egy! És elvettem! Sidorovitsch a legnagyobb pénzhajhász az egész Zónában, de ő is 75 000 Solgis8 -t adott érte!!

Nyertem talán némi biztonságot, és még pár évnyi életet,

….itt köztetek -

(sóhajtotta elfulladó hangon a 43 éves Izlandi „öreg”)

Visszazökkent a valóságba a 10 évvel idősebb Kampfar.

Hogy nem ugrott be ez nekem! Pedig Björni is mondta!

(mérgelődött magában, lassan lehűtve magát a Stalker)

Az öregre, egykori tanítómesterére szeretettel emlékezett vissza

(és Minden December 18.-án... Mindig a Bar77 hetes boxát bérelte ki Jurij-tól… egész napra… és holtrészegre itta magát... Tudta, hogy mindig szótlan lesz az alkoholtól, és inkább magába zárta a régi barát emlékét, mintsem másnak egy szót is szóljon erről.)

Majd lassan óvatosan, egy Hermetikus Fémtartályba süllyesztette

a „zagyvalékot”…

 

A kanyon Falainak vörösesbarna árnyalatával kontrasztot képzett a völgy „Dimman”9 - fűmezőinek hófehér paplanja, a déli nap sugara tikkasztóan tűzött lefelé és a keskeny völgyben megrekedt meleg levegő még viziónalizálóbbá tette az itt áthaladó embert. Hajaj milyen messze voltak a múltban azok az évek, amikor itt ember védőruha nélkül mászkált volt annak már 150 éve is…

Kampfar Lassan felemelte tekintetét a kanyon túlsó végéről, és látszott kékeszöld szemén, hogy kutatott.

- Na ez jó lesz! (mordult fel magában) –

Óvatosan lépkedett a térdig érő Dimman+ -fűben, tudta jól ha nem lenne rajta az CHEBALS10 szkafandere, akkor már régen belefulladt volna

A hófehér pollenek okozta röhögő-görcsbe. És a belső légkondicionáló-szűrő rendszer nélkül pedig kilókat izzadt volna, érdekesnél érdekesebb hallucinációk között. Emlékezett magára a Dimman sztorira is, bár csak homályos újságcikkek maradtak fenn

a „Fergusson” Atomháború11, és a „Hart”12 -ütközés után.

(Jesper Dimman az első botanikus-kutató volt, aki a lábát a völgybe tette, és nem szkafanderrel csupán vékony védőruhával és régi típusú gázmaszkkal ment a völgybe. Miután mérgező gázoktól mentesnek mutatták a völgyet műszerei, levette a maszkot… 3 percen belül belehalt „irritatív perisztaltikus mozgásba” ahogy a kórházi jelentés feltüntette … nem lehetett kellemes gondolkozott el rajta Kampfar. Abba belehalni, hogy véresre röhögöd a hangszálaidat, miközben minden kijön ami a gyomrodban van. A elszakadt hangszálaid fel se tűnnek, mert az egész testedre kiterjedő belső vérzésben vonaglasz közben… szinte mérgezett patkányként görcsökbe fetrengsz földön.

Huhhh, na félelmek hagyjatok ez régen volt, én védve vagyok jobb a felszerelésem, nyugtatta meg magát a 35 éves svéd.)

Leült a fűbe és szemrevételezte új zsákmányát, a bandita ugyanis nem hazudott tényleg ott volt a térkép ahol mondta. Nagyon elégedett volt Magával, egy olyan terület térképét szerezte meg, aminek a közelébe száz Stalkerből, talán egy, ha elmerészkedett. És az is meggondolta hogy átmenjen-e a Feketevölgyön. Körülnézett, és látta minden rendben, a távcsöve a legújabb modell volt. És, ahogy komótosan pásztázott Anomália üzemmódra kapcsolva, és szinte megelevenedett a szemei előtt a táj. Szinte egymásba olvadtak az anomáliák (egyik ezüst buborékként ragyogott a másik sercegve pattogott feszültséget szórva maga körül, egy forgószél13, egy villámló14, egy belezőfűrész15, egy spirálörvény16 ismerte fel sorban egymás után az összes felhalmozódott, földi fizikán túli tényezőt), és a kanyon Kijárata (ahogy ráközelített) egy 50 cm-es átjáró volt, körülbelül 7 vagy 8 nyolc anomália között, 25-30 méter hosszúságban. A vízadagoló kapcsolójához nyúlt és eloltotta kínzó szomját.

(- Na relaxálok egy kicsit, az átjáró húzós lesz, ki kell pihennem magam-). Hátizsákját a feje alá húzva elheveredett. És a fű finoman puhán körbeölelte a védőruháját, halványan hallotta a ruhán túli szél susogását és…

… -Kedves Carl! Mond mit csináljak veled, hogy néha tanuljál is?

(látta Rheingold tanár úr szemében a feszültséget, de a tanár hűen önmagához Hideg hangon folytatta) -

- Tudom, hogy a nyáron menekültetek Bossekop-ból, de egy fél évnek elég kéne lennie a Vardö-i elvárásokhoz, való alkalmazkodáshoz! -

- Mit Gondolsz fiam (sziszegte a tanár) meddig fogadom el a kifogásaidat?!! -

- Ugyanis a mai nappal, ez lezárult!!! (forgatta a szemeit a tanár) -

- Ma felelni Fogsz! (Tett pontot problémája végére a Tanár) -

- Na de Kígyó Taná… (kezdett habogni a 14 éves Carl) -

- Mit Akartál mondani Kisfiam? -

(Váltott rákvörösbe a dühtől sípolva sziszegő Rheingold feje)

- Azt hiszed, nem tudom, hogy a hátam mögött Aranykígyónak csúfoltok?!!! (igazította meg szemüvegét a Tanár egy düh-ittas mozdulattal). (Ekkor nyerítve tört ki a röhögés egy fiúszájból a hátsósorból) -

- No lám milyen jókedvű a Pici Fredrik? –

- Csak nem énekes madarat reggeliztél kisfiam? -

- Na gyere szépen ide Carl mellé!

(mosolygott egy bosszúálló elégtételével a tanár) -

- Hmm hmm!! legyen Ókori Történelem. -

- Na Fredrik mond szépen, mit tudsz az első atomháborúról?

(mosolygott győztes jóllakottsággal a tanár) -

-ööö…izé… Hát… szóval a tudósok szerint 2032-ben….

Vagy izé…2042-ben tört ki….

(dadogva szünetet tartott Fred, aki Carl legjobb barátja is volt)-

- Igen eddig jó, tényleg 2030 és 40 közé helyezi a Jonasson-féle kutatás (erősítette meg a tanár) -

- Folytasd !(biztatta a Tanár még jobban megrémítve hideg hangjával a diákot) -

- Izé.. az első háború nem volt vészes a föld kisebb területeit pusztította el. Amerikát és Kínát (talált magára kicsit, a rémült diák) -

- Pontosabban! (Szólította fel a Tanár) -

- Izé.. Észak-Amerikát, Kínát és Közép-Amerikát (próbálkozott Fred)-

- Jól van Fredrik, ez olyan lett mint vártam!

(Fredrik a ragadozó grimaszból már érezhette a sorsát) -

- Ugyanis Jonasson szerint, csak a korábbi szuperhatalom, az USA területe pusztult el Észak Amerikában! Várlak szeretettel a Pótvizsgán!-

- De Tanár úr…. (Kezdett volna rimánkodni a nyarát veszett diák) -

- A Helyedre mehetsz!! (és örömmel a szemében nézte, ahogy a helyére mely a többi diák számára statuált intő példa) –

- Na akkor Carl,akkor folytassuk veled, és a második atomháborúval!

(szólította fel a válaszadásra a fiatal Freyssen-t) -

- A Második atomháború 2067 és 2075 között volt ….. -

- Tessék? (Kiáltott fel a tanár) -

- Igen tanár úr! Vjellfald Professzor kutatásai szerint….. -

- Kinek Képzeled magad fiam ? (vágott közbe már ideges hangon a tanár)

Valami új elmélet gyártó történész tanoncnak?

A Jonasson az elfogadott álláspont!! Ehhez ragaszkodunk mi itt!!

A Skandináv birodalomban! És főleg az alapiskolában!

És Jonasson szerint 2058 és 2062!!!!! ( a kígyón ekkor a szivárvány minden árnyalata végigskálázott egy pillanatra)

Még egy ilyen, rebellis megnyilvánulás és az Iskolából is kiváglak, nem csak az osztályból!!! (fenyegetőzött félig üvöltve az Aranykígyó)

Folytasd!!! Ha már eddig elmentél!!!!! (némileg visszahalkulva a még így is hangos tanár) -

- A második háború gyakorlatilag… minden még létező országot eltörölt, a földről, a megmaradt területek lakossága óvóhelyenként körzetekbe szerveződött és kialakultak kisebb államok, az első és második háború időpontjait és történéseit alig tudjuk rekonstruálni, de becslések szerint, a föld lakossága ekkorra 900 millió fő körül mozoghatott… -

- Jó! Akkor halljunk valamit a Harmadikról is! (váltott korszakot a tanár) -

- De Tanár Úr, az nem is ókori, hanem középkori történelem…. -

- Mindegy fiam sok a lemaradásod, mond szépen,

amit kérdeztem!!!(Váltott mosolyba újra a Tanár szeme) -

- Hát tanár úr… a harmadik atomháborút… úgy…izé -

- Ja megvan (csillant fel újra magabiztosan a diák szeme). –

- 2149-ben történt és a föld lakossága az új típusú Antianyag robbanófejek pusztító erejétől megtizedelődött. Jonasson szerint a föld megmaradt lakossága, maximum 100 millió fő körül mozgott.

- Több feltárás szerint is a világon körülbelül 50-60 földalatti metropolis fennmaradt. Főleg az Eurázsiai kontinensen elhelyezkedve… -

- Mit tudnál mondani a 2149 utáni időkről, összefoglalóan?

(kérdezett nyugodtabban a kígyó, kezében a szemüvegével játszva) -

- A Épségben maradt Arhangelszki szerverlelet alapján…bár csak

70 %-ban, tudtuk a fellelt adatokat értelmezni… -

- …és ez alapján a korszakot rekonstruálni… -

- Szóval a gyarapodás idejének nevezzük csak, és a föld lakossága 12 államba és közel 200 városba tömörült, általában és kevés kivétellel Periférikus területeken: Alaszkai Köztársaság, Bering Birodalom, Skandináv Birodalom, Pannon Állam, Kelta Monarchia, Bajor Birodalom, Patagón Királyság, Transvaali Állam, Maszkati Császárság, Saipan-Nippon Császárság, Mongol Monarchia, Egyiptomi Köztársaság, és az összlakosság is megnőtt 300 mill….

(mondta el egy szuszra büszkén a diák) -

- Elég lesz! Fiam nem is vagy te olyan hülye! Csak ne akarnál mindig ilyen rebellis nézetek mellett kardoskodni! (állította le Rheingold, némileg higgadtabban) -

- Jó megkaptad a kettes! (Jelentette ezután ki) -

- Most segíthetsz a nyáron, Fredrik Barátodnak felkészülni!

(vigyorodott el cinikusan az öreg pedellus)… -

- Minden Skandináv erő csapatnak! Azonnal induljanak! Itt Bergmann őrnagy skandináv erő 1022! vétel. A Konvojt támadás érte a szilánkos mezőnél. Már csak tízen maradtunk! Sürgős erősítésre van szükségünk! Minden egység azonnal a 797654 Koordinátákra! Vége - (hangzott fel egy rémült hang a rádióból) -

Hirtelen riadt fel a segélykérésre Freyssen, és edződött ösztönei másodperceken belül kiélesedtek. Körbepásztázott a tájon, mikor látta ,hogy a sötétségbeborult holdöntözte tájon még a levelek is alig mozdulnak, akkor lassan a rádió felé nyúlt.

- Freyssen är en kapten, en köpa här. Jag börjar för det beviljade koordinater, köp. / Itt Freyssen százados, indulok a megadott koordinátákra / –

A rádió Némán Sercegett tovább

- Hans Sista / vége / - (Zárt le, hiába várva az adást) -

Majd elindult, éberen figyelve környezetét, a Zharnus Kanyon Kijárata felé, ami a Szilánkos mezőben folytatódott…

…Egy majd félméteres átmérőjű elektromos villanás sistergett fűrészlapként pörögve a védőruhája felé, épphogy elsercegve karja mellett ( nem rossz ez a ruha, de nem ártott volna kérni Speciális Katonai védőszkafandert, mondjuk egy S7est, gondolta a Stalker). Már közel két órája lavírozott a 100 méterre tehető útszakaszon (nem hiába gúnyolták a Stalkerek Zharnus székrekedésének, a kanyon kijáratát). Már csak pár méter nyugtatgatta magát Carl, a körülötte villogó színeket és formákat az ódivatú 20. századi horror-rendezők is irigykedve lesték volna. Ahogy nagy nehezen elslisszant egy ritmikusan táguló és összehúzódó koherens energiákat összpontosító belezőfűrész mellett, azt vette észre, hogy kijutott a Kanyonból. Az örömmámor endorfin hulláma csapott át testén… a nap még a horizont alatt volt, rózsaszínes pirosodó sugarai azonban lassan végigszántottak fényecsetükkel a tájon, hatalmas csillogó kristálymező villogott vibrált s szórta a fényt a prizma minden irányába ezerfelől. Mintha egyszer egy óriás, egy hegy méretű gyémántot morzsolt volna össze monstrum markával és földre hintette volna. Ember nagyságútól a 20 méteresig terjedő gigantikus szikladarabok pulzáltak hegyikristályként áttetszőn, csillogón.

… Az azóta „Fergusson” atomháborúként is emlegetett Harmadik atomháború története, Derk Fergusson a Skótok utolsó vezetője ugyanis koreai rendszerű irányítórendszert vásárolt, az épphogy állammá szerveződő Invernessi Skót klánnak…

A fennmaradt hangfájlon azután az egész világ röhögött:

- „Dermott beüzemelték a silókhoz vezető optikai kábelt?”

- „Igen Uram a rendszer mind tűzvezérlés, mind mechanika tekintetében

100%-osan üzemkész”

-„Fiam maga érti, hogy erre a ketyerére mik vannak írva?”

-„Igen Uram Ázsiai nyelvspecialista informatikus vagyok!”

-„ Akkor ideje lenne átállni Készenléti álla…….”

-„ Fergussssoonnn Úr a Kávéja!!!! Ne nyomja meg azt!!!!!!!!

(hallatszik Dermott üvöltése)

Az elindított 16 skót töltet világszerte több száz láncolatos indítás követte (és az új világgal együtt egy fogalom született a skót kávédélután)

A harmadik atomháborúban történt, hogy a régen

Tien San-nak hívott hegységláncolatban az ide épített antianyag-fegyverraktárt egy 1000 megatonnás TZ 47 rakéta telibe találta .

Új hegység született a Szilánkos hegység sok száz kilométer hosszan elterülve, és ennek a legjobban járható része a Szilánkos Mező.

Újból végigpásztázott a mezőn Távcsövével peremén 5000 méterre lévő két zagyvalékon kívül semmi rendelleneset nem látott.

Elindult lefelé a csillogó kődarabkákkal Hintett „karácsonyi” szerpentinen. Hosszú kanyargó gyaloglás vár rá tudta, a megjelölt koordináta 14 kilométerre nyugatra volt, lassan sercegő csizmával ügyelve, hogy minél kevesebb port verjen fel, követte ritmikusan a szerpentin kanyargását a mélyen fekvő mező felé.

- Ez Várható volt - morgott magában Carl

A felkelő nap első sugarai, ahogy elérték az áttetsző kőzetet az egész környék robbanásszerűen fénybe borult, mintha egy addig sötét szobában valaki 500 megawattos fényszórót kapcsolt volna fel.

Minden egyes kő egy fókuszprizma volt felerősítve terítette a tájra a napfényt.

Szinte lüktető élő fényé vált az egész mező, csak csillogó fotonözönt lehetett látni. Elvarázsolva bámulta a kavargó fénycseppeket, ahogy köztük gázolt. Megállt a fénytől elvakulva megfogta Titán-Prizolit ötvözet szűrőjét és lassan sisakjára húzta. „Hómező” üzemmód-ra kapcsolt és egyből kitisztult a kép, a kristálykövek kontúrjai élesen elkülönültek a tájtól, lépteit gyorsítva nyugatra vette

az irányt. Már 2 órája gyalogolt amikor S-Tychsion 44 energiafegyver morogva ugató hangját hallotta meg. Előtte balra, 200 méterre az egyik (közel 10 méter magas) kristályszikla szikrákat és lávát fröcskölve rogyott össze maga helyén forrón gőzölgő lávatócsát hagyva. A 20 méterre a szint fölé emelkedő fennsík kőmorzsalékos talaján hasra vágódott Kampfar. Távcsövét sietve előkapva végigpásztázott a Turnus-völgyön. A Völgy közepében sündisznóállásba vonulva öt kék-sárga pajzzsal díszített bogárszerű maszk mögé rejtett, SMSK 75ös védőruhába bújt alak osztotta villanó csapásait, a köréjük minden irányból összegyűlt Fosztogatókra.

Tizenöt és igen tizenhét…

(számolta meg magában a stalker az ellenfeleket)

Finoman, szinte szeretettel simítva elővette SIG-jét.

- Na Jana most megmutathatod mit tudsz (beszélt fényes szemmel fenyveréhez). Ösztönösen a lehető legjobb leshelyre vezették lábai. A völgy minden pontját be tudta innen lőni. Lassan elhúzta a célzóoptikát fedő acélkupakot, miután kitámasztotta a pontos célzást nagymértékben segítő támaszték-lábacskát. A közvetlen pontcélzású célmegjelölő (a lézeroptika nem húzott csíkot csak közvetlenül a célzott területen jelent meg a vörös lézerpont) lassan vörös pontocskát festett az egyik fosztogató indián maszkot idéző fejdíszére. Mint egy szív, ami szétdurran egy összeszorított marokban (jutott Carl eszébe, amikor a távcsövön át figyelte, ahogy felrobban a bandita feje).

- Vem är det? låt honom identifiera sig snabbt!

/ki az? Azonnal azonosítsa magát!/ csattant fel a rádióból Bergman őrnagy hangja./

-Här Freyssen kapten, mitt registreringsnummer 1295077

/itt Freyssen százados, azonosítási számom 1295077/

-Százados le tudja őket szedni? (kérdezi fáradt hangon, angolra váltva a megszorított őrnagy)

-Uram gond nélkül ! (válaszolt gyorsan Freyssen)

-Gyerünk, most! (vezényelt elterelő össztüzet embereinek Bergmann)

Két perccel később már tizenhét füstölgő holttest között kutakodott az osztag megmaradt négy tagja….

- Uram, szolgálatára Carl Freyssen Százados jelentkezem! ( tisztelgett a Stalker felettesének)

- Pihenj százados ! (Felelt Bergmann a jelenkezésre)

- Épp jókor érkezett köszönjük a segítségét! Ön nélkül nem biztos, hogy túléltük volna ezt a támadást. Már 22 órája folyamatosan harcoltunk és visszavonultunk.

 -  Ez a barlang fel sem volt tüntetve a térképeinken.

 -  Honnan ismeri ilyen jól a terepet? Kérdezett tovább Bergman

-   Uram, a Handelmann kötelék tagja voltam…

-   Amit két éve teljesen lemészároltak a Delhagen szakadéknál? vágott a szavába Bergman

-   Nem teljesen uram, rajtam kívül Aler, Gehntilmond, és Jamtfall maradt életben a…. vett levegőt Freyssen

…Közel 1500 emberből tudom, azóta magán kívül már csak Jamtfall él. vágott közbe az őrnagy.

-   Engedje meg hogy bemutassam az osztag életben maradt tagjait önnek. Anders tizedes és Löfmann zászlós szintúgy a szárazföldi stryka-tól, Bammer a deszantosoktól és végül Reia Thalsen kisasszony mint megfigyelő a titkosszolgálattól, fejezte be a sort Bergmann.

-   Szóval mesélne valamit erről a területről Freyssen?

-    Elég tagolt vidék nagyon sok szurdokkal barlanggal , amiknek javarésze fel sincs tüntetve a térképen. Másrészt nagyon aktív mozgó domborzat és vulkáni aktívitás jellemzi azt a kört aminek mi a perifériáján vagyunk. A térség körülbelül egy 30 km egyenetlen kört fog le. Írta le helyrajzilag a térséget Kampfar.

-   És ön szerint mire kellene ügyelnünk ebben a térségben? Folytatta a faggatózást az Őrnagy

-   Uram ez attól függ mennyire sürgős és hova sürgős? Kérdezett félig kimondva a dolgokat Kampfar.

-   Ismereteim szerint körülbelül 150 kilométerre északi irányban fekszik ahová tartunk, többet nem oszthatok meg önnel… Kivéve ha csapatunk tagjává válik, és ezt még ma kérvényezni is fogom 23.00-kor a főhadiszálláshoz való bejelentkezés során.

-    Igenis Uram, értettem! Tisztelgett a stalker a felettesének.

Lassan a Gyíkcsigolya-barlang bejáratához sétált Freyssen. Élesen csipkézett vulkanikus kőzet keretezte a barlang majd 100 méter magasan fekvő száját. Mintha valaki rózsát próbált volna futtatni körbe, de mindössze óriási töviseket sikerült neki a barlangbejáratra horrorisztikus díszítésként megvalósítania. Lenézett a horizont alatti nap utolsó sugaraiban narancsos-lila színben sziporkázó Turnus ásványmezeire. Egy oda nem illő színű árnyékolt pontot vett észre olyan 4 km-re a barlangtól. A háta mögötti tartótáskából elővette távcsövét és a gyanús pont felé irányította, 4236 méter olvasta le a távolságot. Ahogy a tűznél lévő vérző kezű banditát nézte a keze oldalát egy energia nyaláb sebezte látszott, látta a fehér kötést egyre jobban átitatja a vörös szín. Körbeforgatta az optikát de nem látszott más élő a közelben.

-   Egy és ilyen messze teljesen veszélytelen -  gondolkozott hangosan a stalker. Ahogy gondolataiba temetkezett „bekapcsolt” ösztönös védelmi rendszere. 180 fokkal megpördült eközben féltérdre ereszkedett és a hátán lévő SIG-je ugyanezzel a mozdulattal a kezében termett. A mozdulatsor egy másodpercen belül véget ért, egy egybemosódó kékes villanásként. A Meglepett Reia Thalsen arcán látszott ,hogy most vette volna az első levegőt a megszólaláshoz, Kampfar helyett azonban a mesterlövész fegyver infrapontoptikájával nézett farkasszemet.

-   Legközelebb jelezze ha hátulról akar megközelíteni! Javasolta vigyorogva a rákvörössé vált titkosszolgálati megfigyelőnek Freyssen.  

-   Ééén ühümmm, huhh Elnézést. Szinte gyomorra nyelte a levegőt Reia Zavarában, Aztán pillanatok alatt végigsuhant idegrendszerén a titkosszolgálati kondicionálás, ezt a hipergyorsan visszatérő természetes arcszínből vélte látni Freyssen.

-   Szóval a tűzhöz szerettem volna meginvitálni önt. Mutatott a barlang közepén égő kisebb máglyára Reia.

-    Köszönöm az invitálást, induljunk! Reagált Kampfar mintha mi se történt volna.

- Gondoltam még úgyis félóra mire felvesszük a kapcsolatot a főhadiszálással  addig beszélgethetnénk egy kicsit úgy tudom közel  15 éve van a zónában, szóval gondolom van bőven mesélnivaló története… - csillant fel egy pillanatra a lány szeme, de azonnal felvette a pókerarcot, mihelyt észrevette magán a túlzott reakciót.

 -   Ki van őrségben? Tette fel a kérdést Carl.

-   Még Begmann majd az adáskor váltom 23-kor. Válaszolt Löfmann

-   Akkor addig pihenjünk, beszélgessünk kicsit. Javasolta a Zónajáró

-   Mindenki a központból jött? Előre tolt városból senki sem származik?- Kérdezte a Stalker ahogy körülnézett a fiatal 20-25 éves arcokon.

-    Bergmann Őrnagy kivételével mindenki a központból jött, úgy tudom ő az egyetlen megmaradt Svédországi támaszpontról Örnsköldsvik-ről származik. Vágta rá gyorsan Reia a hírszerzéstől.

-   Mi jobban örülnénk, ha inkább ön mesélne! Mozgalmas napjai lehettek az utóbbi 4 hónapban, mióta egyedül vadászik a zóna középponti területeinek perifériáján. Folytatta felszólítólag Reia.

-    Igen elég sok olyan helyzet alakult ki körülöttem ezen idő alatt, amiből csak az Égiek segítségével tudtam kimenekülni. Kacsintott cinkosan Carl, a meglepetésből ellentámadással indító Reia felé.

-    Szóval a két Dwarf mohóságának köszönhetem, hogy itt ülök és el tudom mesélni ami velem történt… Révedten nézett körül. Lilás fénnyel táncolt a tűz amit a barlangban tenyésző Yag indákból raktak. A fény a barlang falából darabosan kiálló sötét lila színű kristályokból származott.

-   Én Kiképzésre  kadétokat  osztanék be hozzád Carl, elnézést önhöz Carl.