Hedniskhjertad's blog

Egyéb
Hedniskhjertad•  2023. november 20. 16:25

Zone 2277

 …Elgondolkodva figyelte az előtte nagy körökben pörgő régi típusú RGD33-as gránátot. Tudta hogy másodpercek vannak hátra az életéből, de mintha megnyúlott volna az idő, bár a „Zóna”+ szabályszerű szabálytalanságai között ez lehetett a legkisebb eltérés, de emberként ez a pillanat volt maga a világ.

Most kellene, hogy végigfusson előttem az a sokat emlegetett film - suhant át rajta féltudatosan a gondolat… de semmiféle látomást nem tapasztalt.

Szinte perverz gyönyörűséggel figyelte, ahogy a lemenő nap csakis a zónában látható rőt-rothadó vörös árnyai között, hogy táncol a falon a gránát árnyéka, ahogy a barnásan csillogó fémrecéken végigfutott a szeme csak akkor vette észre, hogy a gránát pár milliméterrel a padló felett táncol és egy halványan derengő alig érzékelhető eltérés van a szobában.


Ahogy a háborús relikvia lassan elkezdett emelkedni, úgy ő lassan a félig szétdőlt ,a tőle 1 méterre lévő kályha felé kúszott. A gránát pörögve lendült a plafon felé, amint a Stalkerek között „iszapkumisz”1 -nak nevezett anomália antigravitációs mezeje egy másik dimenzió felé rántotta a fémszörnyet. Gyakorlott Stalkerként azonban tudta hogy a 9 másodperces gyújtás még ebben a három dimenzióban kioldja azt, ahogy elérte a kályhát magára rántotta azt. A több mint tízéves hamu és pár friss cigaretta csikk mind ráömlött a testét védő szkafanderre, s testének kétharmadát befedte az azokat hordozó kályhával együtt.


A gránát abban a pillanatban robbant, ahogy átlépett az anomália terébe, így a repeszek helyett „csak” a lökéshullám érte el a testét. A kályhára még erősítés gyanánt az egyik oldalfal is rádőlt, állapította meg a vakolatporfelhő elültével, a társai által csak „Kampfar”-ként heccelt ereklyevadász. Majd hangos nyögésekkel tarkítva lerázta magáról az eddig életét óvó, mostanra teherré vált súlyt.

-Te Balra! Én Szemből! Ilja te Jobbról!

A bedőlt fal felől hallotta, ahogy az őt eddig üldöző Fosztogatóvezér adta még életben lévő két emberének a parancsokat. A Csapat Idegességét nem csodálta, hiszen mire a Feketevölgy kiürült falváig üldözték, addigra nyolcat leszedett közülük.


Kampfar lassan felállt és a bokrok közé suhant, áldotta az eszét hogy, könnyű oldalgépfegyverére hangtompítót is vett Rosstoch-ban. Egy halk kattanás hallatszott, az egyik bandita a torkából sűrű patakban folyó vért próbálta elállítani, amikor Ilja nevű társa mellélépett… volna, ha a feje nem a másik házfalon lett volna szétterítve egy új típusú drum robbanó lövedéktől. A csapat vezetője pisztolyát maga elé tartva pont a bokorral szemben bukkant ki, amikor is egy újabb pukkanás, és nem volt se pisztolya, se jobb kézfeje.

 

-Nem Igaz! - üvöltött fel. - Ne lőjj le! - kiabálta a földön fekve az előbukkanó Stalker felé. - Elárulom, hogy honnan szereztünk ennyi lőszert, csak hagyj életben!

-Tényleg, ez érdekes - mordul fel Kampfar. - Honnan a fenéből szereztetek ennyi működőképes 33ast? Tudtommal ezt a gránátot közel 320 éve nem gyártják! És a táskádban lévő mintha tegnap került volna le a futószalagról! -

-Te ezen filózol amikor 1 perc és elvérzek!!! - üvöltött felé a fehérbe váltó „vezér”. -

-Miért kéne neked segítenem, mikor 3 napja vadásztatok rám?

-Mit tudsz ajánlani még ezen felül? - folytatta a kérdezést Kampfar.

-Megkapod Feketevölgy teljes és részletes térképét! Ennyi elég lesz?

- Jó! Legyen! - felelt neki a veterán Stalker.

-Visszafelé a híd mellett a keresztnél, 2 lépésre jobbra, a kő alatt van, egy fóliába tekerve a térkép - válaszolt egyre tompábban fénylő szemmel a bandita.

-Na legyen, ha be tudod kötözni magad … - Itt kivárt egy pillanatra tovább feszítve a helyzetet. - … akkor megérdemled, hogy élj - nyújtotta felé a csomagot Kampfar.

Majd a Mac-et a balján lévő tokba süllyesztve elindul lassan déli irányba a jelölt hely felé…


Már a Feketevölgy vége felé közeledett, amikor meglátta az anomáliát épp a teste előtt fél méterrel.

Nézte a napsugarat, ahogy fluoreszkálva tört meg egy „zagyvalék”2 jól kivehető körformáján, (és a 20. század végét idéző manapság újbóli reneszánszát élő Retrodiszkó hangulatát idézte), ahogy változó sugarú körben pulzálva szórta a fényét, szinte félálomszerű állapotba juttatta...

Először csak úgy érezte, hogy ő pulzál nem a fény.

Aztán már kívülről látta önmagát és elkezdődött…

Mintha egy hatalmas fekete tölcsér közeledett egyre jobban és jobban, mind óriásibbra dagadva és a teste felé lendülve, mint ami egy rég elveszett részét akarná magábanyelni… és átzuhant rajta spirálokat szántva a feketeségbe pörgő testével, a végén már semmit sem látva….


Pattanást érzett az arca előtt pár centivel és egy nagyon fényes kisülés lobbant fel. A Zónában eltöltött 15 „évgyűrű”3 (ahogy szokták az ereklyevadászok önmaguk közt csak hívni a Zónában töltött éveket) összes tapasztalata szemben állt azzal, amit hirtelen látni kezdett. Ahogy látásáról a sötét fátyol leszakadt és remegése is elmúlt, két „Dwarf”4 -ot látott, ahogy földöntúli ordításokat és hörgéseket hallatva, egymással küzdöttek… Érte, a zsákmányért, csak úgy villogtak a két lény körül, az egymásra mért telekinetikus ütések tucatjai. Lassan még mindig vizionáló eszméletlenséget színlelve lenézett szemét mozdítva csak. És látta azt ami megmentette az életét, kibillentve a „zagyvalék” okozta transzból. Egy nagy fehér mészkődarab volt az. Amit az egyik eltévedett telekinetikus pofon repített a sisakja gyémántkemény „hipercróm”5 burkához. Már egy jó ideje tarthatott a csata, olvadt kődarabok és megperzselt fűfoltok jelezték, honnan indulhatott a két Dwarf Konfliktusa. Kampfar Lassan a jobb oldala felé nyúlt hogy előrehúzza a bőrszíjon hátára vetett

SIG-550-es irányába és lassan maga elé mozdította, és finoman mintha lassú táncot járt volna az életért a szeméhez emelte a 20-as optikai zoom-al ellátott fegyvert, vánszorgó másodpercek zenéje zümmögött benne. …Egy kattanás (Kampfar számára echó-ként hangzott ekkor) kigyulladt a fegyver jobb oldalán, az aknát is kilőni tudó toldalék aktivitását jelző "Stand by"6 led.

Még egy kattanás, és az egyik Dwarf hátán már is ott táncolt, az infra cél megjelölő piros pontja. Szinte ezzel szinkronban a megjelölt Dwarf, egy jól irányzott telekinetikus oldalütéssel, szinte kitépte ellenfele nyakát. Miközben dinnyeként zuhant oldalra az óriási ocsmány fej, gülüszemeit kimondhatatlan undorral a világra meresztve, hátrahagyva testét, amiből gennyes kékeszöld vérpatakok spricceltek fel. Ebben a Pillanatban Reagált, a Stalker, és a felé forduló Dwarf mellkasába lőtte az aknát.


- A Zóna rohasszon meg te ocsmányság!

Visszhangzott egy ordítás a Feketevölgy és a Zharnus Kanyon falai között.

Kampfar lassan vakargatta le a védőöltözetéről a kékeszöldes trutyit. Légszűrője halkan zümmögött a művelet közben. Tudta, ha most kikapcsolná, akkor az illata körülbelül egy döglött heringgel keresztezett Macskaszar illatához hasonlítana. Mindössze annyi különbséggel, hogy ezt nem 4-5 méterről érezni, inkább 50-ről…

A helyzetnek megvolt azonban a sajátos cinizmusa, gyakorlatilag ő ennek a két Dwarf-nak köszönhette az életét.

A banditavezér nem véletlenül küldte ide, ebben az időpontban, és kicsit mérges is volt magára.


Emlékei visszaugrottak ekkor vagy 10 évet…

A Rosstoch-i Bar777 -be:

- Hé Jurij lökjél már egy üveg Stolichnayát! Ide a barátomnak! -

(Mordult fel Björnsson pincemély orgánuma)

- Na szóval Carl, 5 éve vagy a Zónában…

...és még nem futottál össze „zagyvalékkal”?

- Én még Rosstoch-tól nyugatra kóboroltam csak javarészt.

Bár az Agropromi, Vad szektor és Yantari területeket betéve -ismerem (dicskedett, szerénykedve Carl Freyssen )

- Hahhah! Hahhahhhhh...! hááát ez a gyerek, pont nekem dicsekszik? -

(Zengett az őszülő homlokú Izlandi medve nevetése válaszként) fuldokolva a nevetéstől alig kiejtve a szavakat halkan beszélve folytatta: - Nem véletlenül kaptad te a Kampfar csúfnevet

de nem csinálod rosszul (suttogta Björnsson)

Kerülöd az aknamezőket, és kilométerekről kilövöd az ellenfeleidet

Bár egy 550esel nem nehéz (vigyorgott egyet)

Szóval (váltott még halkabbra Björnsson)

Elég Ritka és értékes darab és teljesen veszélytelen… -

(halkan kivárt ekkor az Öreg Björni)

- Kivéve… szóval, a lemenő napfény spektrumára elég erősen reagál…

- Ez Mit jelent? - (passzolta vissza a labdát Kampfar)

- Hát Fiam azt, hogy pszichikus csapdaként működik -

- Csapdaként? - (bár tudta mit hoz ki belőle az öreg)

- Mi vagy te? visszhang?!! - (Sustorgott vissza rá mérgesen az öreg)

Zombit csinál belőled!!!

Gyakorlatilag olyan mintha leoltana az agyadban egy kapcsolót.

Emlékszel még Hans Beidhoff-ra? A Bajor srácra?

- Igen, elég óvatos fickónak ismerem, de mi van vele? -

(Kérdezett vissza Kampfar)

- Mi volt vele pontosabban!

(mondta a jól informáltak szemcsillanásával Björni)

Ő látta az egyiket naplementekor! És most a Delisztvoszk-i kórházban ápolják, azt mondják, hogy ismeretlen aktivitás van, a limbikus agyterületein. Láttam a srácot amikor a Kordon felé botorkált épp… Csak nyögni és vonaglani tudott… és a szemébe néztem… és csak valami homályos tompaságot láttam, mintha valaki kiszivattyúzta volna ami eddig Hans volt. Amit hátrahagyott az csak egy vegetáló test volt… - (zihálta zaklatottan az amúgy hidegvérű öreg).

- Honnan tudod hogy látta? - (Reagált a gyászos hangulatra a Tanítványa)

- Mit gondolsz miből vettem meg a puskámat? A Heckler gyártmányok már 300 éve is a legdrágább a cuccok voltak!

(fölényeskedett az öreg)

Volt nála egy! És elvettem! Sidorovitsch a legnagyobb pénzhajhász az egész Zónában, de ő is 75 000 Solgis8 -t adott érte!!

Nyertem talán némi biztonságot, és még pár évnyi életet,

.itt köztetek -

(sóhajtotta elfulladó hangon a 43 éves Izlandi „öreg”)


Visszazökkent a valóságba a 10 évvel idősebb Kampfar.

Hogy nem ugrott be ez nekem! Pedig Björni is mondta!

(mérgelődött magában, lassan lehűtve magát a Stalker)

Az öregre, egykori tanítómesterére szeretettel emlékezett vissza

(és Minden December 18.-án... Mindig a Bar77 hetes boxát bérelte ki Jurij-tól… egész napra… és holtrészegre itta magát... Tudta, hogy mindig szótlan lesz az alkoholtól, és inkább magába zárta a régi barát emlékét, mintsem másnak egy szót is szóljon erről.)

Majd lassan óvatosan, egy Hermetikus Fémtartályba süllyesztette

a „zagyvalékot”…

 


A kanyon Falainak vörösesbarna árnyalatával kontrasztot képzett a völgy „Dimman”9 - fűmezőinek hófehér paplanja, a déli nap sugara tikkasztóan tűzött lefelé és a keskeny völgyben megrekedt meleg levegő még viziónalizálóbbá tette az itt áthaladó embert. Hajaj milyen messze voltak a múltban azok az évek, amikor itt ember védőruha nélkül mászkált volt annak már 150 éve is…


Kampfar Lassan felemelte tekintetét a kanyon túlsó végéről, és látszott kékeszöld szemén, hogy kutatott.

- Na ez jó lesz! (mordult fel magában) –

Óvatosan lépkedett a térdig érő Dimman+ -fűben, tudta jól ha nem lenne rajta az CHEBALS10 szkafandere, akkor már régen belefulladt volna

A hófehér pollenek okozta röhögő-görcsbe. És a belső légkondicionáló-szűrő rendszer nélkül pedig kilókat izzadt volna, érdekesnél érdekesebb hallucinációk között. Emlékezett magára a Dimman sztorira is, bár csak homályos újságcikkek maradtak fenn

a „Fergusson” Atomháború11, és a „Hart”12 -ütközés után.

(Jesper Dimman az első botanikus-kutató volt, aki a lábát a völgybe tette, és nem szkafanderrel csupán vékony védőruhával és régi típusú gázmaszkkal ment a völgybe. Miután mérgező gázoktól mentesnek mutatták a völgyet műszerei, levette a maszkot… 3 percen belül belehalt „irritatív perisztaltikus mozgásba” ahogy a kórházi jelentés feltüntette … nem lehetett kellemes gondolkozott el rajta Kampfar. Abba belehalni, hogy véresre röhögöd a hangszálaidat, miközben minden kijön ami a gyomrodban van. A elszakadt hangszálaid fel se tűnnek, mert az egész testedre kiterjedő belső vérzésben vonaglasz közben… szinte mérgezett patkányként görcsökbe fetrengsz földön.

Huhhh, na félelmek hagyjatok ez régen volt, én védve vagyok jobb a felszerelésem, nyugtatta meg magát a 35 éves svéd.)


Leült a fűbe és szemrevételezte új zsákmányát, a bandita ugyanis nem hazudott tényleg ott volt a térkép ahol mondta. Nagyon elégedett volt Magával, egy olyan terület térképét szerezte meg, aminek a közelébe száz Stalkerből, talán egy, ha elmerészkedett. És az is meggondolta hogy átmenjen-e a Feketevölgyön. Körülnézett, és látta minden rendben, a távcsöve a legújabb modell volt. És, ahogy komótosan pásztázott Anomália üzemmódra kapcsolva, és szinte megelevenedett a szemei előtt a táj. Szinte egymásba olvadtak az anomáliák (egyik ezüst buborékként ragyogott a másik sercegve pattogott feszültséget szórva maga körül, egy forgószél13, egy villámló14, egy belezőfűrész15, egy spirálörvény16 ismerte fel sorban egymás után az összes felhalmozódott, földi fizikán túli tényezőt), és a kanyon Kijárata (ahogy ráközelített) egy 50 cm-es átjáró volt, körülbelül 7 vagy 8 nyolc anomália között, 25-30 méter hosszúságban. A vízadagoló kapcsolójához nyúlt és eloltotta kínzó szomját.

(- Na relaxálok egy kicsit, az átjáró húzós lesz, ki kell pihennem magam-). Hátizsákját a feje alá húzva elheveredett. És a fű finoman puhán körbeölelte a védőruháját, halványan hallotta a ruhán túli szél susogását és…


-Kedves Carl! Mond mit csináljak veled, hogy néha tanuljál is?

(látta Rheingold tanár úr szemében a feszültséget, de a tanár hűen önmagához Hideg hangon folytatta) -

- Tudom, hogy a nyáron menekültetek Bossekop-ból, de egy fél évnek elég kéne lennie a Vardö-i elvárásokhoz, való alkalmazkodáshoz! -

- Mit Gondolsz fiam (sziszegte a tanár) meddig fogadom el a kifogásaidat?!! -

- Ugyanis a mai nappal, ez lezárult!!! (forgatta a szemeit a tanár) -

- Ma felelni Fogsz! (Tett pontot problémája végére a Tanár) -

- Na de Kígyó Taná… (kezdett habogni a 14 éves Carl) -

- Mit Akartál mondani Kisfiam? -

(Váltott rákvörösbe a dühtől sípolva sziszegő Rheingold feje)

- Azt hiszed, nem tudom, hogy a hátam mögött Aranykígyónak csúfoltok?!!! (igazította meg szemüvegét a Tanár egy düh-ittas mozdulattal). (Ekkor nyerítve tört ki a röhögés egy fiúszájból a hátsósorból) -

- No lám milyen jókedvű a Pici Fredrik? –

- Csak nem énekes madarat reggeliztél kisfiam? -

- Na gyere szépen ide Carl mellé!

(mosolygott egy bosszúálló elégtételével a tanár) -

- Hmm hmm!! legyen Ókori Történelem. -

- Na Fredrik mond szépen, mit tudsz az első atomháborúról?

(mosolygott győztes jóllakottsággal a tanár) -

-ööö…izé… Hát… szóval a tudósok szerint 2032-ben….

Vagy izé…2042-ben tört ki….

(dadogva szünetet tartott Fred, aki Carl legjobb barátja is volt)-

- Igen eddig jó, tényleg 2030 és 40 közé helyezi a Jonasson-féle kutatás (erősítette meg a tanár) -

- Folytasd !(biztatta a Tanár még jobban megrémítve hideg hangjával a diákot) -

- Izé.. az első háború nem volt vészes a föld kisebb területeit pusztította el. Amerikát és Kínát (talált magára kicsit, a rémült diák) -

- Pontosabban! (Szólította fel a Tanár) -

- Izé.. Észak-Amerikát, Kínát és Közép-Amerikát (próbálkozott Fred)-

- Jól van Fredrik, ez olyan lett mint vártam!

(Fredrik a ragadozó grimaszból már érezhette a sorsát) -

- Ugyanis Jonasson szerint, csak a korábbi szuperhatalom, az USA területe pusztult el Észak Amerikában! Várlak szeretettel a Pótvizsgán!-

- De Tanár úr…. (Kezdett volna rimánkodni a nyarát veszett diák) -

- A Helyedre mehetsz!! (és örömmel a szemében nézte, ahogy a helyére mely a többi diák számára statuált intő példa) –


- Na akkor Carl,akkor folytassuk veled, és a második atomháborúval!

(szólította fel a válaszadásra a fiatal Freyssen-t) -

- A Második atomháború 2067 és 2075 között volt ….. -

- Tessék? (Kiáltott fel a tanár) -

- Igen tanár úr! Vjellfald Professzor kutatásai szerint….. -

- Kinek Képzeled magad fiam ? (vágott közbe már ideges hangon a tanár)

Valami új elmélet gyártó történész tanoncnak?

A Jonasson az elfogadott álláspont!! Ehhez ragaszkodunk mi itt!!

A Skandináv birodalomban! És főleg az alapiskolában!

És Jonasson szerint 2058 és 2062!!!!! ( a kígyón ekkor a szivárvány minden árnyalata végigskálázott egy pillanatra)

Még egy ilyen, rebellis megnyilvánulás és az Iskolából is kiváglak, nem csak az osztályból!!! (fenyegetőzött félig üvöltve az Aranykígyó)

Folytasd!!! Ha már eddig elmentél!!!!! (némileg visszahalkulva a még így is hangos tanár) -

- A második háború gyakorlatilag… minden még létező országot eltörölt, a földről, a megmaradt területek lakossága óvóhelyenként körzetekbe szerveződött és kialakultak kisebb államok, az első és második háború időpontjait és történéseit alig tudjuk rekonstruálni, de becslések szerint, a föld lakossága ekkorra 900 millió fő körül mozoghatott… -

- Jó! Akkor halljunk valamit a Harmadikról is! (váltott korszakot a tanár) -

- De Tanár Úr, az nem is ókori, hanem középkori történelem…. -

- Mindegy fiam sok a lemaradásod, mond szépen,

amit kérdeztem!!!(Váltott mosolyba újra a Tanár szeme) -

- Hát tanár úr… a harmadik atomháborút… úgy…izé -

- Ja megvan (csillant fel újra magabiztosan a diák szeme). –



- 2149-ben történt és a föld lakossága az új típusú Antianyag robbanófejek pusztító erejétől megtizedelődött. Jonasson szerint a föld megmaradt lakossága, maximum 100 millió fő körül mozgott.

- Több feltárás szerint is a világon körülbelül 50-60 földalatti metropolis fennmaradt. Főleg az Eurázsiai kontinensen elhelyezkedve… -

- Mit tudnál mondani a 2149 utáni időkről, összefoglalóan?

(kérdezett nyugodtabban a kígyó, kezében a szemüvegével játszva) -

- A Épségben maradt Arhangelszki szerverlelet alapján…bár csak

70 %-ban, tudtuk a fellelt adatokat értelmezni… -

- …és ez alapján a korszakot rekonstruálni… -

- Szóval a gyarapodás idejének nevezzük csak, és a föld lakossága 12 államba és közel 200 városba tömörült, általában és kevés kivétellel Periférikus területeken: Alaszkai Köztársaság, Bering Birodalom, Skandináv Birodalom, Pannon Állam, Kelta Monarchia, Bajor Birodalom, Patagón Királyság, Transvaali Állam, Maszkati Császárság, Saipan-Nippon Császárság, Mongol Monarchia, Egyiptomi Köztársaság, és az összlakosság is megnőtt 300 mill….

(mondta el egy szuszra büszkén a diák) -

- Elég lesz! Fiam nem is vagy te olyan hülye! Csak ne akarnál mindig ilyen rebellis nézetek mellett kardoskodni! (állította le Rheingold, némileg higgadtabban) -

- Jó megkaptad a kettes! (Jelentette ezután ki) -

- Most segíthetsz a nyáron, Fredrik Barátodnak felkészülni!

(vigyorodott el cinikusan az öreg pedellus)… -



- Minden Skandináv erő csapatnak! Azonnal induljanak! Itt Bergmann őrnagy skandináv erő 1022! vétel. A Konvojt támadás érte a szilánkos mezőnél. Már csak tízen maradtunk! Sürgős erősítésre van szükségünk! Minden egység azonnal a 797654 Koordinátákra! Vége - (hangzott fel egy rémült hang a rádióból) -

Hirtelen riadt fel a segélykérésre Freyssen, és edződött ösztönei másodperceken belül kiélesedtek. Körbepásztázott a tájon, mikor látta ,hogy a sötétségbeborult holdöntözte tájon még a levelek is alig mozdulnak, akkor lassan a rádió felé nyúlt.

- Freyssen är en kapten, en köpa här. Jag börjar för det beviljade koordinater, köp. / Itt Freyssen százados, indulok a megadott koordinátákra / –

A rádió Némán Sercegett tovább

- Hans Sista / vége / - (Zárt le, hiába várva az adást) -

Majd elindult, éberen figyelve környezetét, a Zharnus Kanyon Kijárata felé, ami a Szilánkos mezőben folytatódott…


Egy majd félméteres átmérőjű elektromos villanás sistergett fűrészlapként pörögve a védőruhája felé, épphogy elsercegve karja mellett ( nem rossz ez a ruha, de nem ártott volna kérni Speciális Katonai védőszkafandert, mondjuk egy S7est, gondolta a Stalker). Már közel két órája lavírozott a 100 méterre tehető útszakaszon (nem hiába gúnyolták a Stalkerek Zharnus székrekedésének, a kanyon kijáratát). Már csak pár méter nyugtatgatta magát Carl, a körülötte villogó színeket és formákat az ódivatú 20. századi horror-rendezők is irigykedve lesték volna. Ahogy nagy nehezen elslisszant egy ritmikusan táguló és összehúzódó koherens energiákat összpontosító belezőfűrész mellett, azt vette észre, hogy kijutott a Kanyonból. Az örömmámor endorfin hulláma csapott át testén… a nap még a horizont alatt volt, rózsaszínes pirosodó sugarai azonban lassan végigszántottak fényecsetükkel a tájon, hatalmas csillogó kristálymező villogott vibrált s szórta a fényt a prizma minden irányába ezerfelől. Mintha egyszer egy óriás, egy hegy méretű gyémántot morzsolt volna össze monstrum markával és földre hintette volna. Ember nagyságútól a 20 méteresig terjedő gigantikus szikladarabok pulzáltak hegyikristályként áttetszőn, csillogón.


Az azóta „Fergusson” atomháborúként is emlegetett Harmadik atomháború története, Derk Fergusson a Skótok utolsó vezetője ugyanis koreai rendszerű irányítórendszert vásárolt, az épphogy állammá szerveződő Invernessi Skót klánnak…

A fennmaradt hangfájlon azután az egész világ röhögött:

- „Dermott beüzemelték a silókhoz vezető optikai kábelt?”

- „Igen Uram a rendszer mind tűzvezérlés, mind mechanika tekintetében

100%-osan üzemkész”

-„Fiam maga érti, hogy erre a ketyerére mik vannak írva?”

-„Igen Uram Ázsiai nyelvspecialista informatikus vagyok!”

-„ Akkor ideje lenne átállni Készenléti álla…….”

-„ Fergussssoonnn Úr a Kávéja!!!! Ne nyomja meg azt!!!!!!!!

(hallatszik Dermott üvöltése)


Az elindított 16 skót töltet világszerte több száz láncolatos indítás követte (és az új világgal együtt egy fogalom született a skót kávédélután)

A harmadik atomháborúban történt, hogy a régen

Tien San-nak hívott hegységláncolatban az ide épített antianyag-fegyverraktárt egy 1000 megatonnás TZ 47 rakéta telibe találta .

Új hegység született a Szilánkos hegység sok száz kilométer hosszan elterülve, és ennek a legjobban járható része a Szilánkos Mező.

Újból végigpásztázott a mezőn Távcsövével peremén 5000 méterre lévő két zagyvalékon kívül semmi rendelleneset nem látott.

Elindult lefelé a csillogó kődarabkákkal Hintett „karácsonyi” szerpentinen. Hosszú kanyargó gyaloglás vár rá tudta, a megjelölt koordináta 14 kilométerre nyugatra volt, lassan sercegő csizmával ügyelve, hogy minél kevesebb port verjen fel, követte ritmikusan a szerpentin kanyargását a mélyen fekvő mező felé.

- Ez Várható volt - morgott magában Carl

A felkelő nap első sugarai, ahogy elérték az áttetsző kőzetet az egész környék robbanásszerűen fénybe borult, mintha egy addig sötét szobában valaki 500 megawattos fényszórót kapcsolt volna fel.

Minden egyes kő egy fókuszprizma volt felerősítve terítette a tájra a napfényt.

Szinte lüktető élő fényé vált az egész mező, csak csillogó fotonözönt lehetett látni. Elvarázsolva bámulta a kavargó fénycseppeket, ahogy köztük gázolt. Megállt a fénytől elvakulva megfogta Titán-Prizolit ötvözet szűrőjét és lassan sisakjára húzta. „Hómező” üzemmód-ra kapcsolt és egyből kitisztult a kép, a kristálykövek kontúrjai élesen elkülönültek a tájtól, lépteit gyorsítva nyugatra vette

az irányt. Már 2 órája gyalogolt amikor S-Tychsion 44 energiafegyver morogva ugató hangját hallotta meg. Előtte balra, 200 méterre az egyik (közel 10 méter magas) kristályszikla szikrákat és lávát fröcskölve rogyott össze maga helyén forrón gőzölgő lávatócsát hagyva. A 20 méterre a szint fölé emelkedő fennsík kőmorzsalékos talaján hasra vágódott Kampfar. Távcsövét sietve előkapva végigpásztázott a Turnus-völgyön. A Völgy közepében sündisznóállásba vonulva öt kék-sárga pajzzsal díszített bogárszerű maszk mögé rejtett, SMSK 75ös védőruhába bújt alak osztotta villanó csapásait, a köréjük minden irányból összegyűlt Fosztogatókra.

Tizenöt és igen tizenhét…

(számolta meg magában a stalker az ellenfeleket)

Finoman, szinte szeretettel simítva elővette SIG-jét.

- Na Jana most megmutathatod mit tudsz (beszélt fényes szemmel fenyveréhez). Ösztönösen a lehető legjobb leshelyre vezették lábai. A völgy minden pontját be tudta innen lőni. Lassan elhúzta a célzóoptikát fedő acélkupakot, miután kitámasztotta a pontos célzást nagymértékben segítő támaszték-lábacskát. A közvetlen pontcélzású célmegjelölő (a lézeroptika nem húzott csíkot csak közvetlenül a célzott területen jelent meg a vörös lézerpont) lassan vörös pontocskát festett az egyik fosztogató indián maszkot idéző fejdíszére. Mint egy szív, ami szétdurran egy összeszorított marokban (jutott Carl eszébe, amikor a távcsövön át figyelte, ahogy felrobban a bandita feje).

- Vem är det? låt honom identifiera sig snabbt!

/ki az? Azonnal azonosítsa magát!/ csattant fel a rádióból Bergman őrnagy hangja./

-Här Freyssen kapten, mitt registreringsnummer 1295077

/itt Freyssen százados, azonosítási számom 1295077/

-Százados le tudja őket szedni? (kérdezi fáradt hangon, angolra váltva a megszorított őrnagy)

-Uram gond nélkül ! (válaszolt gyorsan Freyssen)

-Gyerünk, most! (vezényelt elterelő össztüzet embereinek Bergmann)

Két perccel később már tizenhét füstölgő holttest között kutakodott az osztag megmaradt négy tagja….



- Uram, szolgálatára Carl Freyssen Százados jelentkezem! ( tisztelgett a Stalker felettesének)

- Pihenj százados ! (Felelt Bergmann a jelenkezésre)


- Épp jókor érkezett köszönjük a segítségét! Ön nélkül nem biztos, hogy túléltük volna ezt a támadást. Már 22 órája folyamatosan harcoltunk és visszavonultunk.

 -  Ez a barlang fel sem volt tüntetve a térképeinken.

 -  Honnan ismeri ilyen jól a terepet? Kérdezett tovább Bergman

-   Uram, a Handelmann kötelék tagja voltam…

-   Amit két éve teljesen lemészároltak a Delhagen szakadéknál? vágott a szavába Bergman

-   Nem teljesen uram, rajtam kívül Aler, Gehntilmond, és Jamtfall maradt életben a…. vett levegőt Freyssen

Közel 1500 emberből tudom, azóta magán kívül már csak Jamtfall él. vágott közbe az őrnagy.

-   Engedje meg hogy bemutassam az osztag életben maradt tagjait önnek. Anders tizedes és Löfmann zászlós szintúgy a szárazföldi stryka-tól, Bammer a deszantosoktól és végül Reia Thalsen kisasszony mint megfigyelő a titkosszolgálattól, fejezte be a sort Bergmann.

-   Szóval mesélne valamit erről a területről Freyssen?

-    Elég tagolt vidék nagyon sok szurdokkal barlanggal , amiknek javarésze fel sincs tüntetve a térképen. Másrészt nagyon aktív mozgó domborzat és vulkáni aktívitás jellemzi azt a kört aminek mi a perifériáján vagyunk. A térség körülbelül egy 30 km egyenetlen kört fog le. Írta le helyrajzilag a térséget Kampfar.

-   És ön szerint mire kellene ügyelnünk ebben a térségben? Folytatta a faggatózást az Őrnagy

-   Uram ez attól függ mennyire sürgős és hova sürgős? Kérdezett félig kimondva a dolgokat Kampfar.

-   Ismereteim szerint körülbelül 150 kilométerre északi irányban fekszik ahová tartunk, többet nem oszthatok meg önnel… Kivéve ha csapatunk tagjává válik, és ezt még ma kérvényezni is fogom 23.00-kor a főhadiszálláshoz való bejelentkezés során.

-    Igenis Uram, értettem! Tisztelgett a stalker a felettesének.


Lassan a Gyíkcsigolya-barlang bejáratához sétált Freyssen. Élesen csipkézett vulkanikus kőzet keretezte a barlang majd 100 méter magasan fekvő száját. Mintha valaki rózsát próbált volna futtatni körbe, de mindössze óriási töviseket sikerült neki a barlangbejáratra horrorisztikus díszítésként megvalósítania. Lenézett a horizont alatti nap utolsó sugaraiban narancsos-lila színben sziporkázó Turnus ásványmezeire. Egy oda nem illő színű árnyékolt pontot vett észre olyan 4 km-re a barlangtól. A háta mögötti tartótáskából elővette távcsövét és a gyanús pont felé irányította, 4236 méter olvasta le a távolságot. Ahogy a tűznél lévő vérző kezű banditát nézte a keze oldalát egy energia nyaláb sebezte látszott, látta a fehér kötést egyre jobban átitatja a vörös szín. Körbeforgatta az optikát de nem látszott más élő a közelben.

-   Egy és ilyen messze teljesen veszélytelen -  gondolkozott hangosan a stalker. Ahogy gondolataiba temetkezett „bekapcsolt” ösztönös védelmi rendszere. 180 fokkal megpördült eközben féltérdre ereszkedett és a hátán lévő SIG-je ugyanezzel a mozdulattal a kezében termett. A mozdulatsor egy másodpercen belül véget ért, egy egybemosódó kékes villanásként. A Meglepett Reia Thalsen arcán látszott ,hogy most vette volna az első levegőt a megszólaláshoz, Kampfar helyett azonban a mesterlövész fegyver infrapontoptikájával nézett farkasszemet.

-   Legközelebb jelezze ha hátulról akar megközelíteni! Javasolta vigyorogva a rákvörössé vált titkosszolgálati megfigyelőnek Freyssen.  

-   Ééén ühümmm, huhh Elnézést. Szinte gyomorra nyelte a levegőt Reia Zavarában, Aztán pillanatok alatt végigsuhant idegrendszerén a titkosszolgálati kondicionálás, ezt a hipergyorsan visszatérő természetes arcszínből vélte látni Freyssen.

-   Szóval a tűzhöz szerettem volna meginvitálni önt. Mutatott a barlang közepén égő kisebb máglyára Reia.

-    Köszönöm az invitálást, induljunk! Reagált Kampfar mintha mi se történt volna.

- Gondoltam még úgyis félóra mire felvesszük a kapcsolatot a főhadiszálással  addig beszélgethetnénk egy kicsit úgy tudom közel  15 éve van a zónában, szóval gondolom van bőven mesélnivaló története… - csillant fel egy pillanatra a lány szeme, de azonnal felvette a pókerarcot, mihelyt észrevette magán a túlzott reakciót.

 -   Ki van őrségben? Tette fel a kérdést Carl.

-   Még Begmann majd az adáskor váltom 23-kor. Válaszolt Löfmann

-   Akkor addig pihenjünk, beszélgessünk kicsit. Javasolta a Zónajáró

-   Mindenki a központból jött? Előre tolt városból senki sem származik?- Kérdezte a Stalker ahogy körülnézett a fiatal 20-25 éves arcokon.

-    Bergmann Őrnagy kivételével mindenki a központból jött, úgy tudom ő az egyetlen megmaradt Svédországi támaszpontról Örnsköldsvik-ről származik. Vágta rá gyorsan Reia a hírszerzéstől.

-   Mi jobban örülnénk, ha inkább ön mesélne! Mozgalmas napjai lehettek az utóbbi 4 hónapban, mióta egyedül vadászik a zóna középponti területeinek perifériáján. Folytatta felszólítólag Reia.

-    Igen elég sok olyan helyzet alakult ki körülöttem ezen idő alatt, amiből csak az Égiek segítségével tudtam kimenekülni. Kacsintott cinkosan Carl, a meglepetésből ellentámadással indító Reia felé.

-    Szóval a két Dwarf mohóságának köszönhetem, hogy itt ülök és el tudom mesélni ami velem történt… Révedten nézett körül. Lilás fénnyel táncolt a tűz amit a barlangban tenyésző Yag indákból raktak. A fény a barlang falából darabosan kiálló sötét lila színű kristályokból származott.

-   Én Kiképzésre  kadétokat  osztanék be hozzád Carl, elnézést önhöz Carl.

Hedniskhjertad•  2021. április 2. 02:03

A Sztoicizmus Struktúrája

A rendszer csodálatos felépítése és a dolgok hihetetlen rendje magával ragadott.
A halhatatlan istenekre! Hát te nem csodálod ezt?...

A rendszer csodálatos felépítése és a dolgok hihetetlen rendje magával ragadott.
A halhatatlan istenekre! Hát te nem csodálod ezt?...

Hát van itt bármi is, ami nem úgy kapcsolódik a másikhoz, hogy ha egyetlen betűt is
elmozdítasz, az egész összeomlik? Csakhogy nincs semmi, ami elmozdítható volna”

(’Cato’ szavai, Cicero,De finibus bonorum et malorum,recensuit. III 74).

A Sztoicizmus megalakulását kitioni Zénón nevéhez kötik, aki a Kr.e. 301-300-as években
az athéni tarka csarnokban (sztoa poikilé) sétálgatva kezdte közreadni (peripatetikus módon) tanításait, gondolatait. Filozófiájára a szókratészi gondolatok, és valószínűsíthetően egyes cinikus gondolkodók (Kratész)gyakoroltak hatásokat. 
Zénón meggyőződése, hogy az ember lényegi természete (Phüszisz) az értelemben van
(alapvető cinikus hatás). A sztoicizmust filozófiatörténeti szempontból feloszthatjuk három szakaszra: korai, középső és késői sztoára. A korai szakasz az ”ős” Zénóni rész, de ekkor alkotott Antipatrosz is; a középPanaitiosz, Poszeidónisz nevével fémjelezhető; és a - legjobban dokumentált - késői sztoa Seneca, Epiktétoszilletve Marcus Aurelius munkásságával jellemezhető.

A sztoá filozófusainak figyelme (Szókratész és Platón nyomdokán), inkább - bár nem kizárólag - a társadalomra és az emberekre, a humánumra irányult: minden ember azonos értékűségét hirdették. Az emberi önmegvalósítás csak akkor lehet sikeres, ha az adott emberen vagy lényen belül a természettel való összhang megvalósul, és ehhez Diogenész szerint csupán lelki és testi önfegyelemre van szükség. A minimális fizikai szükségleteken túl (a sztoa történetében végig) fontos a külső tényezők közömbös volta, mert a bölcs ember a szegénységet is ugyanolyan jól használja, mint a gazdagságot. Az emberi boldogság egyedüli forrása csak az értelem lehet, valamint a Kozmopolitizmus és a morális idealizmus. A dogmatikus sztoicistákat - és magát a felbukkanó dogmatikus elemeket - főleg a korai időkben 
 rengeteg támadás érte a pürrhónista szkeptikusok részéről (Pl. Timón), majd az akadémiai szkeptikusok részéről(Arkeszilaiosz, Karneádész). De a támadások a sztoicizmus alapjait nem rengették meg, sőt a két filozófiai vonal egymást segítve, és egymás hibáira rámutatva fejlődött szimbiózisban együtt.

A korai sztoicizmust gyakran érte az a vád, hogy az általa kitűzött cél messze meghaladja az emberi képességeket és lehetőségeket. Xenokratész (Platón volt Tanítványa) nagy hatást gyakorolt a sztoá-ra, amikor az ő elgondolásaihoz hasonlóan három fő ágra osztották fel az irányzatot: logikára, fizikára és etikára. 
Ezen témakörök mindegyike rendkívül átfogó és kiterjedt volt, például a logikába beletartozott az ismeretelméleten át a szemantika, grammatika, stilisztika éppúgy, mint a formális logika.

A fizika tárgya a „phüszisz”, vagyis a természet volt, ami magába foglalta a fizikai világot, az abban lévő lényeket és a teológiai aspektusokat - a Metafizikai értelmezések is itt kapnak helyet.

Az etika ágán belül pedig a sztoikusok nagyrésze nemcsak elméleti morállal, hanem gyakorlatival is foglalkozott, amelyben az emberi boldogságnak, vagyis az ember számára élhető legjobb életformának a megalapozása, racionalizálása is helyet kapott. A filozófia gyakorlása a sztoikus számára „a bölcsesség gyakorlását” jelentette.

Magát a filozófiát is élő egészként és organikus képződményként szemlélték a sztoikusok, Diogenes Laertiosszerint a csontoknak és idegeknek a logika felel meg, a húsos részeknek az etika, a léleknek pedig a fizika. A sztoicizmus két alapfogalma a logosz és a phüszisz - azaz értelem és természet - megpróbálják egyesíteni a filozófia valamennyi nézőpontját, mivel a természetet teljes egészében átitatja az értelem. Az ok és okozat viszonya szükségszerű az univerzális logosz által.

A sztoikus világmindenség egy olyan hely, amit az immanens logosz határoz meg, és hat át teljességében. Mindhárom águkat áthatja, de csupán megjelenési formájában, módjában tér el. Ezek csak aspektusok azonban, a világ egyetlen egység marad, legyen akár természet, kozmosz vagy Isten névvel nevezve, egyazon lényeg kiáradása marad sokféle módon és formában. Abban a metafizikai természetű alapelvben, mely a sztoa egyik leglényegibb vonása, megegyeztek, hogy a világ mélyén vagy lényegeként egy egységes, ésszerű és azt irányító világelv (logosz) uralkodik (az elképzelés magja valószínűleg Hérakleitosztól származik). A világot Arisztotelészhez hasonlóan - és valószínűleg az ő hatására - egy aktív és egy passzív összetevőre osztották. Az aktív összetevő a logoszból származik. Az aktív princípium: Isten, a passzív princípium: az anyag. Az aktív princípium az ok, ez formálja az anyagot. Továbbá elfogadták - vélhetően Arisztotelész hatására - a filozófiájából eredő négy őselem-tant is, de az őselemek közül a tüzet tartották a legfőbbnek és a logoszhoz leghasonlóbbnak, vagy vele azonosnak.

A sztoikusok Khrüszipposztól kezdődően két részre osztották a logikát: retorikára és dialektikára. A logikai művekben és nyelvtani területen ekkor hatalmas fejlődés hozott Khrüszipposz életműve. A sztoá gondolkodóinak elmélete szerint minden eleven lénynek megvan a saját irányító princípiuma (hégemonikon), de a kifejlett emberben ez a princípium racionális. A sztoikusok által erre mutató az ún. „artikulált gondolkodás” vagy belső beszéd képessége. Zénón szerint a tudni valamit az, amikor úgy ragadunk meg egy dolgot, hogy ez a megragadás nem ingatható meg egyetlen érvvel sem (a katalépszisz kifejezést használva a megragadás aktusára). Az észlelés a sztoikusok szerint olyan mentális folyamat, amelynek során bizonyos behatások érnek minket, és ezeknek egy részét asszenzióval (szünkatatheszisz) illetjük. Ez a világ szisztematikus univerzum, ami mindenre kiterjedően és mindenben benne lévő módon, a kauzalitásokat is felhasználva alkotja rendezett és összefüggő struktúráit (már Platónnál is megjelenik ez). „A legkisebb dolog sem keletkezhet másképp, mint a közös természet és ennek logosza szerint” (Plutarkhosz: Khrüszipposz szavai).

Platón dialógusában Szókratész fejtegeti az Anthróposz (ember) szót, s azzal értelmezi annak jelentését, hogy„anathrón ha opópe” (megvizsgálja, amit látott kifejezés egy szóba sűrítése), és maga az Anthróposz is a„phüszisz” része (ami a fizikai természetfogalmon kívül az Isteni gondviselést, az alkotó helyes értelmet, az erőt vagy princípiumot jelenti, mely egyesíti a világot). Ami összetartja a világot, az a legmagasabb rendű racionális lény, valamennyi eseményt a maga megfelelő kauzalitására felfűzve. Ugyanakkor a növények vezérlő princípiuma a sztoikusok szerint a phüszisz, az állatoké a lélek, és az emberé a Logosz (az értelem, amely az állatok fölé emel minket).

Ezen értelem csecsemőkorunkban még csírájában található meg, gyermekkorunkban látensen, de már fejlődésben van jelen bennünk, később felnőtt korunkban lesz „kifejlett” kapcsolódásunk vele. A sztoikusok meg voltak győződve, hogy világunkban jelen van egy isteni erő, ami a logosz által működve itt a létező (és létezhető) világok legjobbikában, az értelmes lények javára (és rajtuk keresztül is), mindent szabályos és a fejlődéshez legalkalmasabb struktúrákba és formákba rendez. Erre jellemzően Khrüszipposz szavai mutatnak rá:
„ha ugyanis (…) van valami a világban, amit emberi ész, amit elme, amit emberi tehetség nem képes megvalósítani, akkor az, ami ezt megteheti, jobb az embernél. Márpedig az égi dolgokat és mindazokat, aminek rendje örök, az ember nem képes életrehívni. Az tehát, aki ezeket megvalósítja, jobb, mint az ember. Ezt a lényt mi másnak mondanád, mint Istennek?”.

Ezen Isten mivel az örök rendet, időt és a benne foglalt összes megnyilvánulási formát, módot tartalmazza, nem lehet perszonális (és emberformájú sem), de a sztoikusok teljes mértékben tisztában voltak az emberen át megnyilvánuló jellegével (már Platón is Démiurgosz azaz mesterember néven említi). 
Alapvető tanítás, hogy a mindenség lényege rajtunk át virágzik, de nem az adott megnyilvánulási forma (vagy ember) lényéért, hanem a mindenség lényegének teljességért benne is helyet foglal - Platónnál is felbukkan ez a motívum. A dolgok szerkezetét (és a testet is) a pneuma (a mesteri módon alkotó tűz) és az elemek (anyag) alkotják. 

A létezést úgy definiálják, hogy az létezik, ami „képes hatást gyakorolni vagy elszenvedni” (Khrüszipposz), de az egyes világciklusok végén a dolgok úgyis föloldódnak a tűzben (ekpürószisz) és az arisztotelészi első mozgató„teljességgel saját gondolataiba merül”(Seneca). Amúgy minden elem (tűz, víz, föld, levegő) a tűz és az anyag diszpozíciójából születik, ami más minőséget is felvesz, így a kozmikus szümpatheia működési anyaghoz jut. Aszümpatheiában minden dolog kölcsönösen függ egymástól, hogy az ember boldog lehessen adott módon kell, hogy viszonyuljon a természethez (a saját belső természetéhez is), istenhez. De fontos a Marcus Aurelius-imegállapítás igazsága is: „jó tehát az értelmes lény számára a másokkal való társas élet”. Bár a természet minden létezőt összeköt, ugyanakkor a dolgokat determinálja is (a kauzalitások működési elve alól nincs kivétel). A sztoikus meggyőződés szerint az emberi természet primális (és lényegének magját alkotó) megnyilvánulása a ráció, a logosz megnyilvánulása az emberben. 

Mivel a sztoá követőinek vélekedése szerint minden a lehető legjobb módon és világban történik, emiatt sokáig nem tudtak kielégítő magyarázatot adni az emberi rossz, illetve gonoszság kérdésére. Erre Khrüszipposz adott egy lényegre törő ”gordiusz”-i feleletet: „nélküle ugyanis nem volna jó”. Ebben a rendszerben minden belső feszültség és ellentmondás mozgást vált ki, amely magasabb szintre és nívóra emeli a létezés fokát és formáit. Popegondolatai akár egy ókori sztoikusé is lehettek volna: „Minden viszály: meg értett harmónia; minden részleges rossz: egyetemes jó.” Felmerül a kérdés, mi különbözteti meg az embert más anyagi létezőktől, vagy más értelemmel nem (vagy korlátozottan) bíró teremtményektől? Az ember bír elmével, de mi is az elme? Az elme és az anyag ugyanazon dolognak, a testnek a kétféle attribútuma, és ez az állítás bármire alkalmazható, hisz attól függ valaminek a létezési foka, hogy mennyire hatja át a pneuma. Itt az emberi lélek részeiről és minőségeiről vagy képességeiről szoktak beszélni, mégpedig: a lélek nyolc képességéről (az öt érzékről, a szaporodásról, beszédről, illetve a hégemonikon-ról a „vezérlő lélekrészről”). A hégemonikon, a vezető, a tudatosság és a ráció központja. Ugyanakkor az ösztönös vágyat is tartalmazza, amikor egy benyomás (phantaszia) a lelket valami felé mozgásba hozza vagy valamitől elmozdítja. A természet úgy alkotta a lényeket, hogy mindegyikük „önmagával jó viszonyban lévő” (oikeiosz) legyen. Az állati viselkedést az ösztönös vágy jellemzi leginkább, az értelem kizárólag az értelmes felnőtt emberre jellemző (a logosz itt éri vagy érheti el a megfelelő fejlettséget). A fiatalabb gyermekek fejlődésük során még egy ideig a lélek által vezérelt (az állatoknak elsődleges) fejlődési síkon haladnak a logosz kifejlődése felé - ami 7-14 éves korukban már megindul - és a felnőtt embernél befejeződik. Itt is érzékelhető a mindent átható logosz ereje és strukturáltsága, ahogy egymásra épülő fejlődési síkokon a mentális evolúció a racionalitásban csúcsosodik ki. Ezen tudatfejlődési út magával vonja az ösztönös vágy irányának megváltozását, és egyfajta valódi természetét megtalálva az ember alapvető szükségletévé (és kiindulópontjává) az erény válik. Habár bölcsnek senki nem születik, de a nevelés és szorgalom ösvényén képes eljutni az erény útjára és azon felnőttként járni. Az igazi boldogság elérésére is csak az képes, aki értelmes voltából fakadóan felismeri azt, és erényes életet élve törekszik rá. 

A filozófia „kertjének gyümölcse” egy sztoikus hasonlat szerint az etika. Ez így is van, mert a természetfilozófia és a logika az etika melegágya (termőföldje). Az etika kiindulópontja a természetesség sztoikus megfogalmazása, miszerint: minden a rá jellemző sajátos normák szerint harmóniában van a saját phüszisz-ével (az embernél ez a logosz). Khrüszipposz szavaival: „másképp vagy alkalmasabb (oikeioteron) módon ugyanis nem lehet megközelíteni a jóra és a rosszra vonatkozó logoszt, sem az erényeket, sem a boldogságot, mint az egyetemes természetből és a mindenség kormányzásából kiindulva”. A természet (isten, ok, fátum, logosz) a tökéletes létező, és a világon minden értéke a természethez való viszonyától van függésben. Még a természettel való diszharmóniának is megvan a sajátos szerepe, sőt a mindenség létezése meg is követeli ezen állapot létezését. A szenvedés sem öncélú, hanem az egész harmóniáját segíti elő ( Epiktétosz: „Zeusz rendelése, hogy van nyár és tél, gazdagság és szegénység, erény és vétek, s hogy mindezen ellentétek az egész harmóniája végett léteznek”). De még jobb az asszenzióval nem bíró és bűnben élő emberként lenni, mint nem élni, mert jobb vétkesen élni és alkalmasnak lenni az erényes életre, mint tagadni, hogy van erre lehetőség. A természet adománya az emberi erény lehetősége, amely a tudás „gyümölcse”, ezt elutasítani olyan mintha a hádész-ban telne ezen életünk is. Az ember ettől függően autonóm cselekvő, aki Khrüszipposz felosztása szerint meg van áldva ösztönnel, a jó és rossz választás lehetőségével, és azzal, hogy a cselekvésének célt adjon. „A fejlődés célja az érett emberi természettel összhangban álló élet, azaz olyan racionális princípiumok által kormányzott élet, amelyek teljes harmóniában vannak az egyetemes természet racionalitásával, céljaival és folyamataival.” Így hát ez az életmód az ember számára természettel összhangban lévő elsődleges dolog és természettől fogva előnyös. Az ember egyik fő funkciója tehát nem az ösztön és a vágy, hanem az értelem, ami a „helyénvaló cselekedet” (kathékonta)megtételére ösztönzi (Diogenész Laertiosz: „amit az értelem megtenni választ”). 

A sztoicizmusban már felbukkanik az embereknek egy közösségként való látása (kozmopolitizmus), ahogy Cicerómondja „a természet által vagyunk polgári közösséggé kapcsolva egymással”. És a jó ember az, akinek választása folyamatos, és a természettel mindig összhangban lévő, s ez az állapot egy idő után már - Ciceró szerint - túl van a „folyamatosságon”, értékeinek skálája megváltozik, új dimenziót nyer. A külső tényezők egy sztoikus szemében másodrangúak (pl. a gazdagság jó és természettől fogva előnyös, de az ember fejlődésének és boldogságának szempontjából abszolút közömbös dolog). A boldogság a sztoicizmus szerint csak az értelemmel, egybehangzó élettel lehetséges. Az arisztotelészi eudaimónia (nála a léleknek az erénnyel összhangban lévő tevékenysége) a sztoicizmusban már kizárólag az erényt jelentette. Jellemző módon minden erényt tudásként neveztek meg (pl. bátorság „a dolgok elviselésének a tudása”). Ismerni a jót annyit tesz, mint rátalálni egy olyan életvezetési struktúrára, amely eleget tesz a „természettel való összhang” elvének. Ezt az ember és a természet ismeretének birtokában, és erénnyel cselekedve hosszú önmegfigyelés után érhette el a bölcs. 
Az ember teljes tökéletessége fogadható el csak végcélként (mert az ember tökéletesíthető), így olyan mércét állítottak fel, ami teljesen idealisztikus és utópisztikus, ellenben morálisan fejlesztő jellegű.

A Sztoikusok egy átfogó jellegű és teljes világképet kínáltak, amelyet elfogad az ember vagy elutasít. Az etikán, grammatikán, dialektikán, logikán át számos tudomány fejlődését előidézték, és hatásukat még a középkori kereszténységbe is átörökítették. A modern filozófia is szívesen vizsgálja módszereik tükrében – akár felhasználásával is - egyes eredményeit. E mindent átölelni szándékozó világszemlélet, az ókor óta a legnagyobb próbálkozás arra, hogy a világot teljességében leírja és érhetővé tegye. Azóta se történt ilyen átfogó és - véleményem szerint - eredményes kísérlet.
 Zárszóként szóljon helyettem Marcus Aurelius: 
„fogadj szívesen mindent, ami megtörténik veled, még akkor is, ha kellemetlennek tűnik, hiszen az is a mindenség jó állapotához, Zeusz jólétéhez és boldogságához járul hozzá. Hiszen nem bocsátotta volna ő ezeket az emberre, ha nem volnának hasznosak az egész szempontjából” (V.8.)

2007.10.25

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom