Hbetty blogja

Mit szeretnél hogy legyek?
egy báb, amit kerülgethetsz?
egy jégcsap, mely nagyon hideg?
egy szívtelen valaki,
aki nem is lehetek?

Elmondom hát Neked,
hogy ki is vagyok,
de ha úgy érzed, nem kell
elfogadnod.

Érzelmekkel teli ember,
kit ha szeretsz, viszont
szeret!
Kit ha megsimogatsz,
nem ad vissza pofonokat,
szeme őszintén, mosolyogva,
a nyíltságot kutatja!

Mindenkiben azt keresi,
aki megérti, és szereti.
Nem próbálja újra megnevelni.

És ha megtalálja, legyen az
akárki, hűségesen fog szeretni,
barát, vagy barátnő, csak egy
a fő!
Ember legyél s megértő!

Ködös hajnal reggelén, hol a nap még nem kél,
bús, magányos erdőben, hol csillogó fák lombjain
nem jár át a fény,ott élsz.

Ösvényt vágott az elkeseredés,
de szíved mélyén ott az ébredés,
mint egy folyó, mely gyorsulva,
száguldva szel magának utat,
vágtat,hegyen völgyön, keresi a kiutat.

A gondolat, megannyi pillangóként,
bábjából kilépve szeli át életed legtitkosabb
rejtekét.
Ahol a nap és az éj összeér,
ott lakik  képzeleted szülötte,
a tündérek csodálatos kertje.

A tündérlányok közrefognak, hívnak, kezüket
nyujtják feléd, és táncra perdül az egész
tündér nemzettség.

Bánatod itt elhalkul. elveszik,
a szíved üteme diktál,
ne várd még Eldorádót,
hisz az maga a halál!

Ne hagyd, hogy elhalványuljon ez az érzés,
hiszen ez Te magad vagy, ez nem kérdés.
Maradj ott, álmodj, hiszen veled vannak,
legalább most éld át a boldog pillanatokat.

Megteremtetted saját tündérkertedet,
és ha valaki bánt, bármikor lábad beteheted,
nem kell varázs szó, nem kell ,
csak a gondolatodat engedd el!

És a ködös hajnal reggelén, hol a nap
még nem kél, már nem vagy bús és magányos,
mert itt vannak veled, csodálatos kertedben
mind veled örülnek!

Őszintén szeretnék élni,
s mindent végigjárni,
hinni abban amire vágyom,
mert küzdök érte bármi áron.

Őszintén szeretnék élni,
és annyit elérni, hogy a
mosolyom senkit se
bántson.

Őszintén szeretnék élni,
s ha fáj a szívem valamiért,
ne nagyon fájjon.

Tőled kérem ezt,
engedd meg, hogy
őszintén,hazugságok nélkül
élhessem életem.

Őszintén szeretnék élni,
megbízni mindenkiben,
s akiben megbízom, ne
forduljon ellenem, sohasem!

 
Áll egy kislány a szikla tetején,
hajába belekap a szél,
szemébe a nap szórja sugarát,
de a könnycsepp nem attól van ám!
Egyedül érzi magát,
és nem akar mást csak a babáját,
elvették, tönkretették, de Neki
az volt az igazi barát!
Ne sírj kislány!!

Áll egy leány a szikla tetején,
szemében könnycsepp,
melyet megcsillant a fény.
Karcsú teste törékeny, barna
haját viszi a szél.
Az élet neki nem öröm,
átjárja fájdalom a lelkét,
egyedül van, s nem tudja miért?
Ne sírj leány, hisz ez a Te életed,
széppé tenni csak Te teheted,
álmod egyszer valóra válik,
csak járd az utad, amely még
nem is látszik.

Áll egy asszony a szikla tetején,
szemében könnycsepp,
arcán fájdalom.
Siratja életét, amit elrontott,
de nagyon.
Soha nem mutatták a jó utat,
ebben is magára maradt.
Siratja a múló időt,
az elrohanó ifjúságot, a szerelmet,
és a sok bánatot, ami lelkébe
költözött.
Végigjárta az iskolát,
de nem volt más csak bukott diák!
Kudarcáért nem vádol senkit,
hisz életét Ő maga élte igy.
De senkinek nem mutatta meg,
hogy mennyire fáj az élete,
hisz mindenki boldognak látja,
és van aki már-már csodálja.
A remény még ott van a szívében,
ha egyszer újra eljön a szikla tetejére,
a szeme nem lesz könnyes, és
végre egyszer talán boldog lesz!

Utolsó utadon mikor kisértelek,
fel sem fogtam azt,
hogy ez velem történhetett.
Mosolygós szemed, kedves szavad,
mely most már a semmibe zuhant,
nincs velem, de nagyon is szerettem.

Utolsó utunk,
megállítottam volna a percet,
és kértem volna, hogy ezt Ne tedd!
De elvitte a szavam a zugó szél,
de boldog is lennék, ha még itt lehetnél.

Már egyszer végigjártam ezt,
hol kisgyermekemet vittem,
utolsó utjára,  mily kegyetlen, hisz
nem is élhetett egy kicsit sem!

Szívem majd kiszakadt, értelmetlen
gondolat szakadt lelkemben, miért?
kérdeztem, hisz piciny testét még
magamhoz sem ölelhettem.
De ott voltál velem, és öleltél engem!

És most az utolsó ut, utolsó,
mily kegyetlen ez a szó!
Nem akarom, ez nem Neked való!
De már eldöntötted, biztos látod
a fényt, igen ott, mögötted.
Mert először engem nézel,
utána mész a fénybe! Örökre!

Utolsó ut, de utána pihensz,
örökléte már a tied!
Vigyázzanak rád az angyalok, addig

míg ott nem vagyok.