ÁLOM

Ködös hajnal reggelén, hol a nap még nem kél,
bús, magányos erdőben, hol csillogó fák lombjain
nem jár át a fény,ott élsz.

Ösvényt vágott az elkeseredés,
de szíved mélyén ott az ébredés,
mint egy folyó, mely gyorsulva,
száguldva szel magának utat,
vágtat,hegyen völgyön, keresi a kiutat.

A gondolat, megannyi pillangóként,
bábjából kilépve szeli át életed legtitkosabb
rejtekét.
Ahol a nap és az éj összeér,
ott lakik  képzeleted szülötte,
a tündérek csodálatos kertje.

A tündérlányok közrefognak, hívnak, kezüket
nyujtják feléd, és táncra perdül az egész
tündér nemzettség.

Bánatod itt elhalkul. elveszik,
a szíved üteme diktál,
ne várd még Eldorádót,
hisz az maga a halál!

Ne hagyd, hogy elhalványuljon ez az érzés,
hiszen ez Te magad vagy, ez nem kérdés.
Maradj ott, álmodj, hiszen veled vannak,
legalább most éld át a boldog pillanatokat.

Megteremtetted saját tündérkertedet,
és ha valaki bánt, bármikor lábad beteheted,
nem kell varázs szó, nem kell ,
csak a gondolatodat engedd el!

És a ködös hajnal reggelén, hol a nap
még nem kél, már nem vagy bús és magányos,
mert itt vannak veled, csodálatos kertedben
mind veled örülnek!