Hbetty blogja

Hbetty•  2009. március 12. 14:57

Ugy jönnek

Gondolatok

Forgok-forgok,
de repülni nem tudok,
látnék, ha
engednék,
érzek és feledek,
mit is remélhetek?

Építem,
talán,
és itt a magány,
várj, ne vidd a
reményt,
hiszen van még időm,
talán,
építhetném tovább.



......utána!

Mikor utolér a halál,
lelked semmi és senki se már,
egyedül maradtál.
Titkod már nem titok,
hisz senki nincs kit
érdekelne, magadba tartod örökre.

Csendben viseled e magányt,
hisz tiszta éjszakán,
kihunyt csillagok ezrei
sötétbe menekültek
s a látomást is elhessegeti.

A Isten magasló trónusán,
a ködöt, amely a domb fölött száll,
elfújja, és a remény sugár újra
melletted áll!
Rejtélyes,és  fenséges,
ez a bizonyság,
tündöklő fénnyel,
érkezik hozzád!

Hbetty•  2008. december 4. 10:45

Ujra együtt

orongós, hideg időben
két ember ül a téren,
ősz fejükön látni az idő múlását,
véletlen találkozás mi összehozta a párt.

Emlékek tolulnak fejükbe,
s szívük hevesebben verve válaszol kérdésükre,
szemükben megkopott a csillogás,
de csak egymást nézik, senki mást.
Elrepült életükön töprengenek,
hogy ezt miért nem együtt tették meg.

Bántó szavak nem hangzanak,
együtt siratják a múltat,
s egyként mesélik életüket,
attól fogva, hogy útjukat a
sors szétválasztotta.

Emlékszel: de sokszor elhangzik,
s a másik kutat, keres, rendezi gondolatait.
De oly rég volt, és oly szép,
vagy csak úgy tűnik, ezt adja vissza a
messzeség? Az idő múlása tenné szebbé,
boldogabbá? De felelet nem érkezik rá.

Közben esik a hó, de őket nem zavarja,
a két reszkető kéz összekulcsolva melegíti
egymást, s visszafogja a suttogást.
S újra látják egymást fiatalnak, szépnek,
mert az emlékek bennük élnek.

A téren már nem jár senki, de a pár
még mindig keresi a miértet, s a válaszok
csak egyre késnek.
Nem tudják nem emlékeznek az okára,
vagy csak szívük nem válaszol,
mert hiába?

A hideg zord éjszaka után,
a park újra élni kezd,
jönnek mennek az emberek.
S tekintetük a párra téved,
akik ülnek a padon, egymást kezét fogva,
amit már nem engednek el, soha,
de soha!

Hbetty•  2008. november 26. 16:18

Mit szeretnél?

Mit szeretnél hogy legyek?
egy báb, amit kerülgethetsz?
egy jégcsap, mely nagyon hideg?
egy szívtelen valaki,
aki nem is lehetek?

Elmondom hát Neked,
hogy ki is vagyok,
de ha úgy érzed, nem kell
elfogadnod.

Érzelmekkel teli ember,
kit ha szeretsz, viszont
szeret!
Kit ha megsimogatsz,
nem ad vissza pofonokat,
szeme őszintén, mosolyogva,
a nyíltságot kutatja!

Mindenkiben azt keresi,
aki megérti, és szereti.
Nem próbálja újra megnevelni.

És ha megtalálja, legyen az
akárki, hűségesen fog szeretni,
barát, vagy barátnő, csak egy
a fő!
Ember legyél s megértő!

Hbetty•  2008. november 9. 16:13

ÁLOM

Ködös hajnal reggelén, hol a nap még nem kél,
bús, magányos erdőben, hol csillogó fák lombjain
nem jár át a fény,ott élsz.

Ösvényt vágott az elkeseredés,
de szíved mélyén ott az ébredés,
mint egy folyó, mely gyorsulva,
száguldva szel magának utat,
vágtat,hegyen völgyön, keresi a kiutat.

A gondolat, megannyi pillangóként,
bábjából kilépve szeli át életed legtitkosabb
rejtekét.
Ahol a nap és az éj összeér,
ott lakik  képzeleted szülötte,
a tündérek csodálatos kertje.

A tündérlányok közrefognak, hívnak, kezüket
nyujtják feléd, és táncra perdül az egész
tündér nemzettség.

Bánatod itt elhalkul. elveszik,
a szíved üteme diktál,
ne várd még Eldorádót,
hisz az maga a halál!

Ne hagyd, hogy elhalványuljon ez az érzés,
hiszen ez Te magad vagy, ez nem kérdés.
Maradj ott, álmodj, hiszen veled vannak,
legalább most éld át a boldog pillanatokat.

Megteremtetted saját tündérkertedet,
és ha valaki bánt, bármikor lábad beteheted,
nem kell varázs szó, nem kell ,
csak a gondolatodat engedd el!

És a ködös hajnal reggelén, hol a nap
még nem kél, már nem vagy bús és magányos,
mert itt vannak veled, csodálatos kertedben
mind veled örülnek!

Hbetty•  2008. november 8. 15:05

Őszintén szeretnék élni!

Őszintén szeretnék élni,
s mindent végigjárni,
hinni abban amire vágyom,
mert küzdök érte bármi áron.

Őszintén szeretnék élni,
és annyit elérni, hogy a
mosolyom senkit se
bántson.

Őszintén szeretnék élni,
s ha fáj a szívem valamiért,
ne nagyon fájjon.

Tőled kérem ezt,
engedd meg, hogy
őszintén,hazugságok nélkül
élhessem életem.

Őszintén szeretnék élni,
megbízni mindenkiben,
s akiben megbízom, ne
forduljon ellenem, sohasem!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom