Hazai utakon

Saját fotóimmal illusztrált változat ezen a linken megtekinthető:
https://gyongyivilaga.blogspot.com/2021/02/harmati-gyongyi-csodalatos-hoviragmezo.html

     Emlékszem pár évvel ezelőtt egy hideg, ám kirándulásra hívogatóan napsugaras februári napra, amikor felkerekedtünk és ellátogattunk a hóvirágok birodalmába a Fejér megyében található Alcsúti Arborétumba.  Bár a hőmérő higanyszála mínuszba sétált, de meleg ruhában és kényelmes túracipőben a hófoltokkal tarkított kert kellemes időtöltést ígért. Megvásároltuk a belépőjegyeinket és a táblával jelzett hóvirágmező felé irányítottuk lépéseinket. Alig vártuk már a találkozást a kis hamvas fejű virágokkal. Fenséges látványt nyújtott a hófehér bársony virágtakaró. Régebben minden évben lehetett vásárolni egy-egy kis csokorral a nénikéktől, akik az utcasarkokon, aluljárókban és más hasonló helyeken kínáltak szerény kis portékájukat különösen Nőnap felé közeledve. Évekkel ezelőtt (2005 augusztusa óta) a virágok kipusztulásának, túlzott szedésének megakadályozása miatt védetté nyilvánított növénykét már sem megvásárolni, sem leszedni nem szabad. 

Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág
- zúzmarás a fán az ág.
 Ám tél után egy reggelen, 
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág, s megrezzen a fán az ág.
Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák
- Isten hozott, hóvirág!
(Zelk Zoltán: Hóvirág)

Vajda János: A legszebbnek (részlet)

Továbbiakban az ÓRIÁS TUJA nyújt még érdekes látványt az egy törzsből kinőtt sok-sok karjával, ami mégis egy komplett hatalmas toboztermő, tűlevelű növény-együttest alkot, talán ezért nevezik "életfá"-nak. A park melletti csaplári erdőben található libanoni cédrus, mely hazánkban a legtöbb évvel büszkélkedhet a cédrusok között.  A helyi hagyományok szerint még maga József nádor ültette 1830-ban. Jelenleg a maga 29 méteres magasságával és a 4 méternyi törzskerületével botanikai ritkaságnak számít. A kertben a különféle platán fajok mellett tulipánfa, kanadai nyár, vasfa, japánakác, fekete dió, amerikai kőris, juharok, törökmogyoró, vadgesztenyék, szilek, hársak, fehér akác, vérbükk, lepényfa is látható. Tavasszal a hóvirágok mellett többek közt téltemetők, a hunyorok és krókuszok köszöntik elsőként a kikeletet. Utánuk következnek szép sorjában a nárciszok és tulipánok, színpompás virágszőnyeget képezve a sétautak mentén. Ennyi szépséget meg is kellett örökíteni, így a fényképezőgépem is szorgalmasan kattogott. 

A romantikus kertépítészetre jellemző, hogy mesterséges tavakon aprócska hangulatos szigeteket is képeznek ki. Az egyik a nyolcas alakot formázó Klotild-sziget, a rajta álló grotta (mesterséges barlangocska) a lourdesi kegyhely mintájára készült. Így télvíz idején a szigetet körülölelő befagyott tó nem mutathatta meg fő látványosságát a GEJZÍR-nek nevezett szökőkutat, mely nyáron 8 méter magasra lövi ki vízsugarát. A másik sziget Hermina névre hallgat, az Acsai víz két ága fogja közre és északi irányból a  kőből és téglából épült impozáns Koronás vagy más néven a Címeres hídon át lehet megközelíteni, a csípős hideg ellenére romantikus sétához kiválóbb helyszínt nem is találhattunk volna. 

A legjobb időszakot választottuk ki véletlenül e remek és maradandó élményt nyújtó kiránduláshoz. A hóvirágok már éppen kidugták apró fejecskéiket, de még nem kezdődött el a Hóvirágünnep a maga nyüzsgő forgatagával. Szinte egyedül voltunk a kertben és kedvünkre sétálgathattunk, bóklászhattunk minden kis apróságot volt idő felfedezni. Tüdőnket teleszívtuk az éltető, tiszta levegővel, szemünket a természet szépségeivel, szívünket-lelkünket pedig békességgel és nyugalommal töltötte fel ez a csodálatos park. Nálam nem volt eddig bakancslistán ez a hely, hiszen csupán barátaink javaslatára hóvirágnéző túrára indultunk el ide. Látva és megtapasztalva e mesebirodalom téli arcát, felkerült a bakancslistámra a nyári arculatának megismerése a júniusi szentjánosbogár-rajzás különös látványosságával egyetemben. Szeretettel, jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek, hogy látogasson el ide. Érdemes!!!

Hazai tájakról további útleírások olvashatóak az alábbi linken:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%9ATI-K%C3%89PEIM%20%28itthoni%29

Képes beszámoló egy rendhagyó Föld körüli utazásról...(Látogatás a Nyíregyházi Állatkertben)

Saját fotóimmal illusztrált változat ezen a linken megtekinthető: https://abekessegszigete.blogspot.com/2017/05/harmati-gyongyi-kepes-beszamolo-egy_22.html
                                                                                     
     Gyermekkorában és persze későbbi életszakaszában is szinte mindenki eljátsz(hat)ott már azzal a gondolattal, hogy milyen jó lenne körülnézni a nagy világban. Bejárni ezt a csodálatos Kék Bolygót, látni a Sarki fényt, a hatalmas óceánokon, tengeren lenyugvó és a felkelő nap aranyló sugarainak csillogását és még ki tudja mennyi csodálatos dolgot. Ez az elképzelés, álom csak nagyon keveseknek és nagyon ritkán adódik meg az életben. De talán mégis van egy lehetőség, hogy ez valóra válhasson! Talán mégsem kell lemondani világjáró terveinkről, ezt sejteti ennek a kis írásnak a címe is. Most nem egy szokványos vagy annak tűnő Föld körüli utazás élményeit, tapasztalatait szeretném megosztani, hanem egy olyan Föld kerülő túráét, amin útlevél és vízum igénylése nélkül is részt vehetünk és nem  kell  hosszú-hosszú órákat egy repülőgépen a levegőben eltölteni. Megtehetjük ezt a világkerülő utat itthon a saját kis hazánkban, annak is pontosabban az Észak-alföldi régiójában található városában, melyet Nyíregyházának hívnak. Remélem ennyiből már könnyen kitalálható, hogy egy különleges, európai szinten is ismert és elismert Állatpark határain belül kalandozunk Bolygónk földrészei között. Utazásunkat, Húsvét után, április utolsó hetére időzítettük. Tervünk majdnem meghiúsult, egy váratlan és szokatlan hideghullám érkezése miatt, ami erőteljes havazással párosult. Indulásunk napjára megenyhült az időjárás,  így szép napsütéses, de hűvös időben útnak indultunk.  Lakóhelyünktől Nyíregyháza, illetve  annak üdülőparadicsoma  Sóstógyógyfürdő  több, mint 400 kilométerre található.                Nyíregyháza Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelye, 3 országgal határos: Szlovákiával, Ukrajnával és Romániával.  Az ország hetedik legnagyobb városának lélekszáma megközelíti a 120 000 főt. Rendkívül vonzó turisztikai célpont. Nyíregyházát átszeli egy érdekes nevű kanális, mely az indiai kontinens szent folyója után a GANGESZ nevet kapta, hivatalosan pedig az Érpatak-főfolyás névre hallgat.  A város híres szülöttei, közül a legismertebbeket szeretném megemlíteni: Benczúr Gyula festőművészt, Váci Mihály költőt. Krúdy Gyula írót, a "Sóstó szerelmesét" aki a város posztumusz díszpolgára.  Sóstógyógyfürdőt Krúdy írásaiban gyakran paradicsomként emlegette.  Sétautak  az  állatkertben... Az Állatkert Nyíregyházától 5 km-re a festői szépségű sóstói üdülőövezetben,  egy tölgyerdő mélyén,  háborítatlan természeti környezetben  éli mindennapi életét.  A kezdetekben, 1974-ben még jóval kisebb területen, jóval kevesebb állattal rendelkezett a "Nyíregyházi Vadaspark" néven megnyílt létesítmény.  Később, 1996-ban,  a Vadaspark neve  "Nyíregyházi Állatkert" -re változott és kezdetét vette  egy gyors ütemű fejlődés. Világrészek szerinti bontásban végigjártuk, bebarangoltuk a Földet, megfigyeltük milyen sokszor számunkra extrém körülmények között élnek az állatok a világ legkülönfélébb vidékein.  A sokszínű teremtett állatvilág több mint 500 fajának,  több mint 5000 egyedével találkoztunk szinte "testközelben",  közöttük olyan ritkaságokkal, különlegességekkel is mint a fehér tigris, az afrikai elefánt, a komodói varánusz, az indiai orrszarvú, a jegesmedve, a homoki tigriscápa, és a nyugati síkvidéki gorilla.  Érdekességként megemlítem, hogy amíg Magyarországon az egy főre jutó éves hús fogyasztás: 55,7 kg, ezzel szemben itt Nyíregyházán 1560 kg! Hogyan oldható fel ez a látszólagos ellentmondás? Talán nem meglepő, de az Állatkert Pamír nevű szibériai tigrisének húsfogyasztása alapján számították ki,  így kevesebb nem is lehet!  
     Ennyi bevezetés talán már elég is lesz, kezdődjön a várva várt UTAZÁS!!!!  Az Állatpark kapujában egy kis dombocskán álló, bronzból készült Zsiráf család hívta fel magára a figyelmünket, muszáj volt megállni és készíteni egy fotót emlékbe. A szobor alkotója ORR LAJOS, a  hosszú nyakú állatok 2001 óta őrzik  a ZOO kapuját.   Első utunk a ZÖLD PIRAMIS-hoz vezetett. Ebben az egyedülálló létesítményben, 4000 négyzetméteren, 3 szinten Ócenárium és Esőerdőház került kialakításra.   Az Ócenárium bejárata előtt egy érdekes napóra és egy látványos szökőkút,  bent az épületben  pedig egy bálna csontváza fogadott bennünket.  Megkezdődött a kalandozásunk a változatos élővilágú  ÁZSIA és INDONÉZIA  tájékain.   A Zöld Piramis föld alatti szintjén az Indiai-óceán színes, mozgalmas élővilágát csodáltuk meg a különleges formájú akváriumokban.  A méreteivel is lenyűgöző  500.000 literes akváriumban egy üvegfolyosóban  (cápa-alagút) haladva zavartalanul figyeltük meg a körülöttünk, illetve a fejünk felett békésen úszkáló halakat, cápákat. A hatalmas kiterjedésű Indiai-óceán emberek számára láthatatlan mesés és gazdag víz alatti birodalmában cápák,  ráják, óriás sügérek,  korallok (virágállatok) és sok más érdekes, furcsa külsejű vízi élőlény, mint például tűzhalak, csikóhalak, bohóchalak, murénák élik  titokzatos életüket. Hihetetlen látvány és óriási élmény az üvegfalakon keresztül megfigyelni a vízi lények életét, látni a színes korallok finom hullámszerű mozgását, a kisebb halak vidám, fürge  ide-oda cikázó mozgását a vízben.
         Önkéntelenül is eszembe jutottak az alábbi zsoltárigék:   "Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.  Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.  Amott gályák járnak s cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
(Zsoltárok 104: 24-26)  Egy héten kétszer, hétfőn és pénteken délelőtt cápaetetés színesíti a programot. Érdeklődve figyeltük a különleges látványt ahogyan a 2 méteres homoki tigriscápa villámgyorsan elfogyasztja tengeri halakból álló reggelijét az üvegfalú alagútban, amit a gondozója egy 4 méter hosszú végén csipesszel ellátott rúdon át adagolt a tengeri ragadozóknak. Minden héten búvárok is lemerülnek az akváriumba, hogy megtisztítsák annak üvegfalát.  Az Ócenárium fölötti szintekre épült a dzsungel hangulatot árasztó esőerdőház. Komodói sárkánygík...(Sóstó-ZOO fotója)Az impozáns méretű és rendkívül furcsa megjelenésű sárkánygyík tenyészpár is itt látogatható meg. A komodói varánusz a legnagyobb termetű  gyíkfaj, nyála mérgező, ritka tulajdonsága, hogy képes szűznemzésre. Indonézia bankjegyeiről, pénzérméiről és postabélyegeiről köszön vissza ez a furcsa  élőlény.  Itt az esőerdőházban élnek a legnagyobb testű fán élő állatok, az orangutánok is.  RUTI a 4 éves borneói orangután és apja: GURU. Testüket  hosszú vörös szőrzet borítja és karjaik, fán élő életmódjuk miatt lényegesen hosszabbak a lábaiknál. Esőerdőház kis részlete... A ZÖLD PIRAMIS különleges üveg tetőszerkezettel rendelkezik. Ugyanolyannal, mint a híres pekingi Nemzeti Olimpiai Stadion, ismertebb nevén "MADÁRFÉSZEK". Az óriási zöld növények között  aprócska fahidakon és függőhídakon közlekedtünk. A rendkívül magas páratartalom miatt teljes a dzsungelérzet. Ezt az élményt teszi teljessé a mennydörgés és villámlás hangja valamint a tíz méteres magasságból lezúduló vízesés látványa, mely cápaharcsáktól hemzsegő tavacskába torkollik.   

A ZÖLD PIRAMIS melletti sétaúton  egy barátságos, kíváncsian érdeklődő állatnak az  Ázsiai kiskarmú vidrának (törpevidrának) található a rezidenciája. Ő a  vidrák között a legkisebb termetű ragadozó. Furcsa tény, de a kis vidrák nem született úszók hanem  anyjuk szoktatja vízhez és tanítja meg őket úszni. Ázsia mocsaras vidékein élnek. Nálunk itthon, Magyarországon is élnek vidrák. Gyermekkorom egyik kedves állattörténete jutott eszembe róluk, FEKETE ISTVÁN: LUTRA, egy vidra regénye című könyvéből. Akik a  múlt század 50-es éveinek a végén  születtek, köztük én is, azok nagy valószínűséggel  Fekete István (1900-1970) ifjúsági és állatregényein nőttek fel. Ilyeneken, mint például a sokak által jól ismert Tüskevár, Téli berek, Kele a gólya, Bogáncs a pásztorkutya, HÚ a bagoly és talán a legismertebb a rajzfilmben is szereplő rókakölyöknek, VUK-nak a történetein.     
        ÁZSIA tájain való kalandozásom utolsó pár száz méterét egy KIZIL névre hallgató kétpúpú (baktrián) teve hátán utazva tettem meg.  A kétpúpú teve Ázsia középső részének lakója,  míg az egypúpú teve (dromedár) Afrikában él. A tevék teljes mértékben alkalmazkodtak a sivatagi élethez,  az orruk és a fülük becsukható, így védekeznek a homokviharok ellen.  Hosszú ideig kibírják táplálék és víz nélkül. A hátukon található púpban nem vizet, hanem tartalék-tápanyagot raktároznak zsír formájában. Ez után a kis rövid ideig tartó "tevegelés" után  már értem, miért is hívják a tevét a sivatag hajójának, kissé imbolygó közlekedési eszköz.  
        Az állatkert szépen kialakított, széles, virágos sétaútjain keresztül kényelmesen végigbarangoltuk a kontinenseket. Igényesen elrendezett sziklakertek, egy illatkert és kaktuszok, agávék, virágok tömkelege fogadott bennünket. Most nyílik a két legkedvesebb virágom is, a  sötétlila fürtös gyöngyike és a csupa finomság, csupa titok gyöngyvirág is.  A zöld fűben elszórva sárga nárciszok és rózsaszín virágruhájú jácintok integetnek felénk. Az állatparkban szabadon és otthonosan tipegnek a látogatók között a vadkacsák, tyúkok és méltóságteljesen járkálnak az őket kísérő  kakasok is.  Találkozhatunk a ZOO területén még szobrokkal is, mint pl.
a bronzból készült életnagyságú ORRSZARVÚ  szoborral, mely Balogh Géza alkotása és 2000 májusa óta  őrzi az Orrszarvú-ház bejáratát. Az orrszarvú, régies elnevezéssel rinocérosz az állatvilág nehézsúlyú bajnokai közé tartozik. Emellett még a parkban egy PÁVA-szobor és a Viktória-házban pedig egy Tukán madarat ábrázoló kisebb szobor is látható.  Nemcsak az Ócenárium előtti terecskét, hanem  a fehér tigrisek territóriuma melletti  virágos kis tavacskát is díszíti egy kisebb szökőkút.  

 Földgolyónk távoli és legkisebb kontinensének, AUSZTRÁLIÁNAK tájain időzve  ugráló, erszényes állatokkal is találkoztunk: a kisebb termetű Bennett-kengurukkal és a Vörös bundájú Óriáskengurukkal.  Ezeket a mókás  állatokat a nyelvújítás korában az ugrány, górugrány szavakkal  írták le.  A kenguru szót először egy magyar orvos, Földi János alkalmazta  ezekre a különös állatokra 1801-ben.  A vidék jellegzetes, emblematikus állatai még  a kengurukon kívül a vörös bundájú dingók (ausztrál vadkutyák) és a színes tollruhás papagájok mellett egy érdekes, nevetésre hasonló hangot kiadó madár is, a  legnagyobb testű jégmadár-féle, a Kacagójancsi (Kokabura).  Ausztrália jellegzetes növényei közül a gyógyhatású  illóolajat tartalmazó  eukaliptusz és teafa is látható az óriási kaktuszokkal körbeölelt Ausztrál-házban.  Sétánk közben barátságot kötöttünk egy beszélő vagy inkább köszönő kakaduval is.Tollas barátunk: 
A Nagy Sárgabóbitás Kakadu egy csinos hófehér tollazatú madár szép kénsárga bóbitával a feje tetején. Élőhelyén őrszolgálatot teljesít, társait veszély esetén disznóvisításhoz hasonlítható hanggal riasztja.  Nézelődésünk közben többször is  ránk köszönt: - „HELLO”, "HELLO" - mondogatta, miközben  kíváncsian méregetett bennünket.  Ezek szerint átmentünk a vizsgán és  nem nézett bennünket ellenségnek ezért köszönt ránk ilyen barátságosan. Másnap is arra sétáltunk és akkor is üdvözöltük egymást. Érdekességként említem meg, hogy amikor Cook kapitány emberei Ausztrália földjére léptek, ezt a madarat pillantották meg elsőre.                
               
 A parkban sétálgatva egy  fatáblára bukkantunk, melyre ezt a régi indián bölcsességet festették:  "Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető."  Mai világunk profithajszoló mentalitására  rávilágító sorokról  eszembe jutott egy másik idézet, amit Konrad Lorenz (1903-1989) osztrák zoológus,  etológus,  A civilizált emberiség nyolc halálos bűne c. könyvében olvastam.  
              "Amikor a civilizált emberiség az őt körülvevő és éltető természetet elvakult és önző módon pusztítja, ökológiai összeomlással fenyegeti önmagát.   Amikor ezt majd gazdaságilag is megérzi, valószínűleg felismeri hibáját, de megeshet, hogy akkor már késő lesz."Napjainkra felgyorsult a fajok kipusztulása, de nem a természeti katasztrófák következményeként, hanem sajnos az emberek avatatlan és illetéktelen  beavatkozásának hatására. Számos állatfajnak az Állatkert az utolsó menedéke, ahol nemzetközi összefogással próbálják megmenteni és szaporítani őket. Ehhez az Európai Fajmegőrzési programhoz(EEP) csatlakozott a Nyíregyházi ZOO is, jelenleg 60 veszélyeztetett illetve kritikusan veszélyeztetett állatfajt tartanak és szaporítanak itt sikeresen.  Milyen szomorú, hogy már védeni kell az állatokat saját magunktól. Sok állatfaj mára teljesen kihalt vagy a pusztulás szélére sodródott.
Erre a sorsra jutottak  Fiam kedvenc állatai, a legnagyobb méretű ragadozó macskafélék, a csíkos bundájú TIGRISEK is.  A tigrisek 9 alfajából mára már 3 teljesen
ki is pusztult, nem találkozhatunk többé velük, és a többi  faj is rendkívül veszélyeztetett. Itt a ZOO-ban láttuk a legnagyobb  termetű szibériai, a legkisebb  testméretű szumátrai, a SANDOKÁN névre hallgató maláj  és a világoskék szemű  fehér tigrisek gyönyörű szép egyedeit. A  fehér tigris nem albínó, hanem a tigrisek egy ritka színváltozata. A természetben nagyon ritkán fordul elő, mert feltűnő színezetű bundája miatt kicsi az esélye a túlélésre.

     DÉL-AMERIKA növény és állatvilágát bemutató Viktória-házban élnek többek között olyan páncélos hüllők, mint a kihalás szélén álló kubai krokodil és a hatalmas méretű mississippi aligátorok.  Egy látványos üvegfolyosóban haladva akvaterráriumok-ban  a dzsungelszerű  növények között színes halak és ritka hüllők találnak élőhelyet. Ez az épület a csodálatos színekben pompázó arapapagájok és egyéb madarak mellett olyan különös élőlények otthona, mint pl.: sörényes hangyász, csupasz turkáló, Geoffroy-macska, legyezős koronás galamb pár,  és az aprócska Tamarin majmocskák többféle változata.
                 
Földünk 2. legnagyobb kontinensét  a változatos  élővilágú  AFRIKÁT, egy cölöpökön álló ún.: Tarzan ösvényen keresztül fedeztük fel. Itt laknak a békésen kérődző mozgó kilátótornyok a  zsiráfok, páviánok, antilopok, a "csíkos pizsamás" zebrák, oroszlánok, és a leggyorsabb szárazföldi ragadozók, a gepárdok. Itt döbbentünk rá arra is, hogy Földünk legnagyobb és legerősebb szárazföldi emlős állatai, az afrikai elefántok a valóságban  milyen hatalmasak. A nagy fülü, hosszú ormányú elefántbikák magassága közel 5 méter, hossza 8 méter és átlagosan 6 tonnát nyomnak. Megtudtuk, hogy az Állatkert elefántbikája, JACK az európai fajmegőrzési program keretein belül a faj sikeres fenntartása érdekében vándorútra kelt és egy időre a Baseli Állatkert és az ottani elefánttehenek vendégszeretetét élvezi. Európa Állatkertjeiben sajnos nagyon kevés a nemző képes afrikai elefántbika ezért szükséges  időnként utaztatni az állatokat.  Jack itthoni párja a KWANZA névre hallgató elefánttehén ismét vemhes, így egy ideig tudják JACK-et itthon nélkülözni. Reméljük Svájcban is születnek elefántborjak.  Pingvin kolónia....
                              Miután a Földet már keresztbe-kasul bejártuk, még hátra van egy villámgyors látogatás az extrém időjárású  SARKVIDÉK-ekre.  A 2 sarkvidék között a leglényegesebb különbség, hogy amíg a déli sarkvidék (ANTARKTISZ, a leghidegebb kontinens) jege alatt szárazföld van, addig az északi sarkvidék (ARKTISZ) vízen úszó hóból és hatalmas kiterjedésű jégmezőből áll, itt található a Jeges-tenger. Az Arktisz egyik meghatározó állata a jegesmedve, a jégmezők vándora, akár napi 70 km-nyi távolságot is megtesz élelemért kutatva.  A ragadozó életmódot folytató állatoknak nagyon jó hőszigetelő a bundájuk. A jegesmedvék a havas tájban szinte láthatatlanná válnak, de fekete orruk elárulja őket a nagy fehérségben. Egy régi eszkimó legenda szerint, amikor a jegesmedvék a fókák felé lopakodnak, a mancsukkal eltakarják az orrukat, de ezt a viselkedési formát még nem sikerült igazolni. Az Antarktisz a különös testalkatú röpképtelen, szárnyukat a vízben evezésre használó madarak birodalma, ők a  fekete-fehér elegáns frakkot viselő pingvinek. Az Északi-sarkvidék és a Déli-sarkvidék egymástól több, mint 20.000 km-re fekszik. Az ott élő állatok egymással a valóságban nem találkozhatnak, de itt az állatkertben egymás közvetlen közelében élnek.  Fóka tréning...                                A jegesmedvék és a pingvinek közvetlen szomszédságában élnek még az oroszlánfókák, akik a mi és a látogatók nagy örömére naponta tréningeznek, egy ilyen alkalmat sikerült nekünk is megnézni. Bámulatosan ügyesek, fürgék és játékosak voltak, láthatóan ők is élvezték a játékot és az ügyességi feladatokat.   A 180 kg-os kaliforniai oroszlánfókák: GINO és LEON vidáman lubickolnak óriási akváriumukban, láthatóan nagyon jól érzik magukat. Napi menüjük 10 kiló tengeri halból áll. A már meglévő feladatok gyakorlása mellett folyamatosan újabbakat is elsajátítanak. Ezek a látványos show-elemek nemcsak a látogatók elkápráztatását szolgálják, hanem nagy mértékben megkönnyítik az esetleges állatorvosi vizsgálatok elvégzését, így ezek a született búvárok önkéntes "véradók" is egyben, ha szükséges egy vérvizsgálat. A tréningek általában 20 percig tartanak és egy újabb gyakorlat betanítása pedig kb. egy hetet szokott igénybe venni. A rendkívül intelligens állatokkal pozitív megerősítéssel dolgoznak, ez azt jelenti, hogy haldarabokkal jutalmazzák őket egy-egy jól sikerült gyakorlat után. Gino ügyesebben zsonglőrködik a labdával, Leon pedig gyors, amit mi is megfigyeltünk. A két 11 éves "öregfiú" fóka után megérkezett a tündéri 2 éves Franci névre hallgató fóka is, ő annyira élvezte a bemutatót, hogy még a tréning befejezése után is produkálta magát, mintegy ráadásként jutalomfalat adása nélkül is.  Arapapagáj bemutató...
        Itt a ZOO-ban nemcsak fókákkal, hanem  szép színes tollazatú egzotikus  arapapagájokkal is tartanak bemutatókat.  Bájosan, ügyesen, de néha vonakodva teljesítik az előre betanult, begyakorolt  feladatokat. Az arapapagájok a legnagyobb testű papagájok. Szépségesen elegáns megjelenésűek és intelligens díszmadarak.  Velük is ugyanaz az a fiatalember és fiatal hölgy foglalkozik, mint akiket már a  fókás bemutatónál megismertünk.  Harley és Davidson névre hallgató tollas barátaink  elkápráztattak bennünket  tudományukkal, nevükkel ellentétben  azonban nem motoron érkeztek.  A madarakkal is pozitív megerősítéssel dolgoznak, magvakkal jutalmazzák  őket egy-egy jól sikerült feladat elvégzése után.  A  gondozóik kézmozdulatokkal irányítják őket nagyon sok türelemmel  és szeretettel  viszonyulnak hozzájuk.  
     Lassan véget ér az utazásunk, szűkebb pátriánk felé közeledve  EURÓPA illetve a KÁRPÁT-MEDENCE flórája és faunája már ismerősebb számunkra.  Ez a gyűjtemény képezte a mai Állatkert előtti Vadaspark  állatvilágát.  A  közel egy hektárnyi területen lévő Medveerdőben jelenleg egy barnamedve pár él. A magyar  PARASZTUDVAR-ban a főhelyet egy parasztház foglalja el, ablakaiban piros muskátlik virítanak. Az épületet  istállók és ólak veszik körbe, ezekben  élnek az embert körülvevő háziállatok. Ilyenek például a házityúk, házilúd, házimacska, házinyúl, házibivaly, pulikutya,  egy játékos, fürge törpekecske család, egy pár napja született kis bárány, őshonos, törvényileg védett mangalica (zsíros disznó). A baromfiudvar elmaradhatatlan lakója egy nagy testű madár, az Amerika felfedezése után Európába kerülő házipulyka. Találkoztunk még az Alföld büszkeségével a  törvényileg védett háziállatok egyikével, a Magyar szürke marhával is, melynek húsa oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) nyilvántartott. Megfestette ezt az  őshonos, szilaj, szívós, nemes állatot nagyszabású körképén Feszty Árpád. Egy kihelyezett automatából eleséget is lehet vásárolni és kézből megetetni az állatokat. Igazi tanyasi hangulatot árasztott magából ez a mikrovilág, különösen a városban élő embereknek és vidéki, falusi nagyszülők, rokonok nélkül felnőtt gyermekeknek érdekes, érdemes és hasznos felkeresnie, még ha csak egy kis rövid időre is. 
       Magyarországon egyedülálló módon a Nyíregyházi Állatpark saját szállodával rendelkezik, melynek neve nagyon találóan: HOTEL DZSUNGEL.   A szálloda a Sóstó partján áll és  közvetlen összeköttetése van az Állatkerttel, szabadon lehet ki és bejárni a nyitvatartási idő alatt ingyenesen. Miután végigjártuk a kontinenseket és visszaérkeztünk kiindulási helyünkre kicsit körülnéztünk Sóstón. SÓSTÓ elnevezés tulajdonképpen egy keskeny földnyelvvel elválasztott két kisebb sós vizű, szikes tavat foglal magába, az egyik csónakázó tóként a másik pedig népszerű fürdőhelyként funkcionál. A tavakat szépen kialakított utakon körbe lehet sétálni, futni, vagy biciklivel körbetekerni és még a horgászoknak is marad helyük. A csónakázó-tóban egy kis sziget is található, melyet fahídon keresztül lehet megközelíteni, közepén egy  "Napozó" hölgyet ábrázoló szobrot láthatunk, mely Kincses Mária alkotása.  Virágokkal, szökőkutakkal tarkított hangulatos parkban több szobrot is felfedezhetünk, mint például a "Fekvő nő" és az "Álló nő"-t ábrázolókat. Itt áll a Krúdy Gyuláról elnevezett, 1911-ben épült, eklektikus stílusú műemléképület, a KRÚDY-VIGADÓ, most újra régi pompájában láthattuk a nemrégiben gyönyörűen felújított épületet. A Vigadó előtt  magasodik a "Korsóvivő" egész alakos bronzszobra, mely Halmágyi István alkotása és egyben Sóstó legrégebbi szobra is. A sóstói gyógyfürdő mellett a  régi idők hangulatát idéző,  alpesi stílusban  épült SVÁJCI-LAK  épületében lakott  BLAHA LUJZA, a nemzet csalogánya is és KRÚDY GYULA, Sóstó szerelmese is.  Mindkettőjüknek a szobra szintén látható a parkban. Különösen érdekelnek a köztereken felállított, kihelyezett  művészi alkotások, szobrok és a környezet egymásra hatása, egymásra találása. Számomra a szobrok az anyagba (fába, kőbe, fémbe) zárt időtlenséget, a művész által megragadott pillanat megtorpanását jelenítik meg.  A Vigadó, a Svájci Lak és a Fürdőház szomszédságában a park fái között nyúlik az ég felé  a ma már ipari műemléknek számító  nyolcszögletű VÍZTORONY, melynek tetejében kilátó, aljában pedig egy rendkívül kedvelt fagylaltozó működik. Aki nyáron megszeretné kóstolni a finom és különleges ízesítésű fagylaltokat,  annak bizony türelmesen kell várakoznia az előtte kígyózó hosszú sorokban. 
                                                   
       Hatalmas élményekkel gazdagon, testileg, lelkileg és szellemileg is felfrissülve érkeztünk meg. Az úton hazafelé azon gondolkodtam, hogy micsoda felelősséggel tartozik az ember a rá bízott  Földért és a rajta lakó élőlények sokaságáért. Vajon tudunk-e élni ezzel a lehetőséggel?  Tudomásul kéne vennünk, hogy a folyamatos növekedés egy nem növekedő bolygón lehetetlen! Ezt értette meg Denis Hayes, egy  amerikai egyetemista, aki a  történelmi jelentőségű  mára már közismert  FÖLD NAPJA mozgalmat megalapította.  1970 ápr. 22.-én a mozgalom elindításakor több, mint 25 millió amerikai csatlakozott hozzá. 1990-ben világméretűvé váló mozgalomnak Hazánk is a tagjai közé tartozik. Ezen a napon fákat ültetnek, rajzpályázatokkal, környezeti vetélkedőkkel, patak, erdő és falutakarítással  hívják fel az emberek figyelmét  erre a mindennél fontosabb közérdekű eseményre. A Föld napja testvérünnepe a MADARAK és FÁK NAPJA, mely 1902-ben a híres magyar ornitológus Chernel István kezdeményezésére jött létre, minden év május 10.- én emlékezünk meg védendő értékeinkről. Az idei év (2017) madara a színpompás TENGELIC és az év fája a VADALMA. Ezekkel a kezdeményezésekkel próbálják az emberek figyelmét felhívni 2017-ben is a természet szépségeire, az élőlények sokféleségre és annak védelmére.  Jó lenne, ha nem kampányszerűen  1-1 nap figyelnénk, óvnánk, védenénk az életet, a magunkét és a másokét is, hanem minden napunk egy FÖLD NAPJA lenne!!!  Jó, ha tudatosítjuk magunkban a Föld nem a miénk, csupán kölcsönkaptuk gyermekeinktől és unokáinktól és egy napon el is kell számolnunk tetteinkért illetve mulasztásainkért!!!
                                                                                                                                                    Harmati Gyöngyi
                                                                                                                                                                 S.D.G.

Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne... (részlet)http://abekessegszigete.blogspot.hu/2015/02/konrad-lorenz-civilizalt-emberiseg.html

Ghandi: A kapzsiságról...http://abekessegszigete.blogspot.hu/2014/08/csak-kapzsisagat-nem.html

További itthoni útleírásaimat ezen a linken olvashatod:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%9ATI-K%C3%89PEIM%20%28itthoni%29

















































































...

TAPOLCA, a szépséges város föld alatti és föld feletti csodáiról...
Ezen a linken a saját fotóimmal illusztrált változat is elolvasható! https://abekessegszigete.blogspot.com/2016/10/tapolca-szepseges-varos-fold-alatti-es.html

     Úgy gondolom, ha kis hazánkban kiejtjük a Malom-tó és a Tavas-barlang nevét akkor erről mindenkinek a Balaton felvidék egyik gyöngyszeme,TAPOLCA városa jut az eszébe. Régóta szerettem volna ide (is) eljutni, most végre teljesült ez a kívánságom. A természeti szépségeken kívül még egy másik indok is vezérelt, hogy ebbe a barátságos kisvárosba jöjjek férjemmel együtt egy pár napos pihenésre. Hévízi gyógykezeléseim alkalmával a "csúzölő csodató" városában sétálgatva lépten-nyomon Marton László Kossuth-díjas és háromszoros Munkácsy-díjas szobrászművész (1925-2008) alkotásaira bukkantam. Felkeltette érdeklődésemet, kíváncsiságomat, hogy a művész szülővárosában is továbbismerkedhetem a még nem látott szobrokkal, művekkel illetve még az akvarellképeket is megtekinthetem a híres tóparti Galériában.

A város bővelkedik művészeti alkotásokban, szép virágos utcáit és hangulatos tereit számos szobor, emlékmű és ivókút díszíti. Tapolca a róla elnevezett medencében bazalthegyekkel (Badacsony, Szent-György-hegy, Tátika, Csobánc, Gulács, Haláp, Tóti-hegy) körül ölelt 18.000 lakosú városka. Ősidőktől lakott hely, először 1182-ben említik írásban, Topulza néven. Szláv eredetű nevét valószínűleg az itt fakadó meleg vizű forrásokról kapta. Tapolca elveszített városi rangját 1966-ban, 50 évvel ezelőtt kapta vissza újra. A város életében a bauxitbányászat jelentős szerepet töltött be, nagymértékben hozzájárulva a település 20. századi fejlődéséhez. Erről tesz bizonyságot két Marton László alkotás is. Az egyik a Szent Borbála szobor, a bányászok védőszentjének egész alakos bronzszobra, mely a Városi Művelődési Ház épületét őrzi. A másik pedig a nagyméretű, 4 és fél méter hosszúságú Figurális rácskompozíció, a felújított Belvárosi Irodaház előtt található, ami azelőtt a bakonyi Bauxitbánya székhelye volt. A térplasztika látványos módon a bányászok életét eleveníti fel, lehetetlen közömbösen elmenni mellette. 

Városnéző sétánkat a kora esti órákban a Köztársaság téren kezdtük meg, a Trianoni Emlékparkban. Itt egy különleges 3 részből álló faragott Székelykapu és egy harangtorony fogadott bennünket a szépen gondozott színes virágokkal teleültetett parkban. A szobrászművész Marton László szülőháza, ahol 1925-ben egy kovácsmester családjában meglátta a napvilágot, szintén itt áll a Köztársaság téren. Előtte botra támaszkodva várakozik a Pásztorfiú szobra, melyet első munkájaként 17 évesen készített el. Rövid, egyperces séta után a Tavas-barlang Látogatóközpontja előtt már meg is pillantottuk R. Kiss Lenke alkotását a mészkőből készült tulipán formájú díszkutat, ami érdekes módon száraz, víz nélküli kút. A városka Főterén, a régi piactéren Padányi Bíró Márton veszprémi  püspök által 1757-ben állíttatott barokk stílusú Szentháromság-oszlop vonja magára a tekintetünket. A Posta előtt pedig Olimpiai emléktábla, rajta a városkának dicsőséget szerzett sportolók neveivel: Csermák József, Mádl Ildikó, Szalay Gyöngyi, Boczkó Gábor, Rédli András. 

Az Emléktábla előtt a járdán színes díszkövekből kirakott olimpiai öt karika látható és mögötte pedig egy Tüskés-gyíkfejes ivókút őrzi a terecskét.  A város több pontján is találkozhatunk ivókutakkal, a nyári melegben hideg vizükkel felfrissítik a városban lakókat és a városba látogatókat is: Napocska, Kosfejes, Tüskés-gyíkfejes, Griff-fejes és Tavasztündér névre hallgatnak. Marton László talán legismertebb alkotása a Duna-korzó korlátján üldögélő Kiskirálylány szobor, mára már Budapest szimbólumává vált. A művészt legidősebb lánya, az akkoriban ötéves Évike ihlette meg, aki gyakran játszott királylányosat jelmezben, fején hosszú újságpapírból hajtogatott koronával. Ugyanezen bronzszobor másolata látható még Japánban, a Tokyo Metropolitan Art Space kulturális központ koncertterme előtt, a művész adományaként. Már nagyon vártam a találkozást a Tapolcán is üldögélő Kiskirálylánnyal, egy fénykép is készült a barátságunkról. A Kiskirálylány mögötti átjárón keresztül is meg lehet közelíteni a város másik nevezetességét a romantikus hangulatot árasztó Malom-tavat. 

A tóhoz levezető átjáró bal oldalát egy zöld színű Sárkányfejes-cégér díszíti, amit Stollár lakatosmester készített még 1906-ban. A virágos lépcsőkkel szegélyezett lejárón újabb nagyméretű Marton László alkotás a Négy évszak-szoborcsoport "állja utunkat".  Németh István Péter költő verse ihlette meg a szobrászművészt, hogy a szoborcsoportot alkotó négy női alakot, mely a Tavasz, Nyár, Ősz, Tél nevet viseli 1992-ben megmintázza. Innen már jól látható szinte tapintható közelségben áll a Malom-tó partján egy sárga színű, kétszintes épület, Marton László Emlékháza, mely  a művész állandó kiállításának ad otthont. Sajnos a Galéria már zárva volt mire odaértünk. A ráccsal ellátott ajtón fel volt tüntetve a nyitvatartási időn kívül még egy telefonszám, amelyen be lehetett jelentkezni. Ezt le is fényképeztem, hogy másnap felhívhassam. Meglepetésem a művész felesége, özvegy Marton Lászlóné vette fel a telefont és kedvesen biztosított arról, hogy nyugodtan menjünk le az Emlékházhoz. Mire odaérünk már ki is nyitják, így is lett! 

Végre beléptünk a szobrok kicsinyített másaival benépesített terembe, melyben a művész hatalmas életművének alkotásai sorakoztak. Megpihent a szemünk a falakon körben elhelyezett színekkel telített akvarell képeken. Ezeket a művész külföldi utazásai során készítette és soha nem adott el belőlük.  Látogatásunkról és az átélt pillanatokról a kihelyezett emlékkönyvben pár gondolattal meg is emlékeztünk. A  művész szobrásztehetsége már nagyon korán megnyilvánult, tizenhárom évesen csodagyerekként figyeltek fel rá. A város egyik nevezetességének számított. Tizennégy évesen kortársaitól eltérően nem valamelyik középiskolában folytatta tanulmányait, hanem
a Budapesti Iparművészeti Főiskola szobrász szakára nyert felvételt. Képzőművészetünk kiemelkedő jelentőségű és egyik legismertebb alkotója. Itthon és külföldön is közel kétszáz alkotása található meg köztereken és magángyűjteményekben. Sok ismert magyar személyiséget formázott meg, néhányat megemlítek közülük a teljesség igénye nélkül: Bartók Béla, Damjanich János, Dózsa György, Egry József, Görgey Artúr, Hunyadi János, József Attila, Kempelen Farkas, Kodály Zoltán, Kossuth Lajos, Kölcsey Ferenc, Liszt Ferenc, Nagy Imre, Széchenyi István, Antall József, Babits Mihály. Különösen megfogott a Kiskirálylány szobor mellett József Attila:
A Dunánál című költeménye alapján készült bronzszobor, mely a költő születésének 80. évfordulójára készült. Az alkotás olyannyira élethűen idézi fel a vers mondanivalóját, hogy valóban úgy látszik, mintha a költő a folyón elúszó dinnyehéjat nézné a rakodópart alsó kövéről. 
"A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. 

Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. 
Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna."              
(József Attila: A Dunánál c. verséből részlet) 
A város romantikus hangulatot árasztó része a Malom-tó és környéke. Árnyas fák koszorújában fekszik a tórendszer. A Felső-tó közepén látványos szökőkút vonja magára tekintetünket és a vízét hatalmasra nőtt amurok, pontyok, foltos és piros színű aranyhalak, fürge csellék és vadkacsák népesítik be.  Az Alsó-tó vízinövényekben rendkívül gazdag, kiváló búvóhelyet biztosít az itt élő víziállatoknak. Az itt fakadó meleg források vizét, melyekről Tapolca a nevét kapta, tóvá duzzasztották, és vele a 200 éves vízimalmot hajtatják meg. A felújított vízkerék újra fáradhatatlanul rója a köröket a régi malom épületének oldalán, mely a Gabriella Hotelnek és Éttermének ad otthont. Az így már környezetbarát Hotel a nevét Batsányi János feleségéről Baumberg Gabriellától kölcsönözte. A hosszú idő után újra működőképessé tett vízkerék apró vízerőműként villamos energiát termel Magyarországon egyedülállóan. A megújuló energia előállításával a környezetvédelem és a fenntarthatóság városi jelképévé vált a teljesen új faszerkezettel ellátott vízikerék. A Malom-tóhoz vezető széles lépcsősor látogatásunk alkalmával éppen le volt zárva. Itt most Tapolca város legújabb turisztikai látványosságának készítése van folyamatban: a "Tapolcai Halas Lépcső". Varjas Judit fiatal ipar és képzőművész itt festi meg az utcai művészet (street art) legújabb tóhoz illő alkotását. Két hét alatt 30 kilogrammnyi festék felhasználásával készült el, illetve fog elkészülni, hogy majd a VI. Tapolcai Pisztráng és Borfesztivál alkalmával ünnepélyes keretek között felavathassák.  A részben foszforeszkáló festékkel "megpingált" koi pontyok sietősen igyekeznek le a lépcsőkön otthonukba, a tóba. Az alkotás éjszakai is látható lesz ennek a technikának köszönhetően. Sajnáltuk, hogy nem láthattuk a művet végleges színpompás formájában. 

Batsányi János szobra, mögötte Marton László Emlékmúzeuma...A város ugyancsak híres szülötte az irodalomtanulmányainkból jól ismert magyar jakobinus költő: Batsányi János (1763-1845). Felesége Baumberg Gabriella (1768-1839) ünnepelt osztrák költőnő volt. Baumberg Gabriella mindvégig hűséges társa volt, elkísérte férjét a Linz-i száműzetésébe ott haltak meg mind a ketten. Hosszú évtizedekkel később 1934-ben visszatérhetett szülőföldjére, itt temették újra a költő-házaspárt. Batsányi János egész alakos szobra, mely Segesdi György alkotása (1960) Marton László Emlékháza előtt tekinthető meg a Malom-tó partján a róla elnevezett téren. Tőle pár méternyire a tó körüli sétányon felesége: Baumberg Gabriella szobrával találkoztunk, mely Kocsis András (1964) munkája. Magas, mészkő alapzaton bronz mellszobor képében mintázta meg alakját a művész. Baumberg Gabriella nemcsak múzsája, felesége és ápolója volt Batsányi Jánosnak hanem művészet és szabadságszeretetükből fakadóan különleges lelki-társai is voltak egymásnak. A két tó (Nagy és Kis-tó illetve Felső és Alsó-tó) közötti sétány újabb látnivalója egy vízmedence, szélén barokk kori épületecskével. A Szentkút fülkéjében Udvardi Erzsébet festőművész által készített Madonna képpel találkozik, aki itt sétálgat a tó partján. Itt köthetünk ismeretséget a Szőlőt szedő lány: 1,20 cm magas mezítlábas alakjával bronzból megformálva, R. Törley Mária (2010) alkotásában. A művész szerint: "Olyan, mint a Szent György hegy kicsiben." 

Sétánk közben beesteledett, így visszatértünk szállásunkra. Reménykedtünk benne, hogy az előrejelzések ellenére az időjárás nem fordul rosszabbra és az ígért esős idő elmarad. Várakozásunkban nem csalódtunk, másnap szép napsütéses, bár kissé szeles időben folytattuk tovább az ismerkedést a várossal, immár nappali fényben. Egészen más hatások és benyomások értek bennünket, mint az esti időnként rejtelmesnek tűnő fények és titokzatos árnyékok mellett. Érdemes, ha van rá időnk a városnak mind a két arcát az esti, sejtelmesen csillogósat és a napfényeset is megcsodálni. Érdekes arra gondolni miközben a városban sétálunk, hogy a lábunk alatt láthatatlanul egy titokzatos barlangrendszer járatai húzódnak meg csendesen, háborítatlanul. Tapolca föld feletti szépségeinek látványával eltelve, leszállunk és folytatjuk kalandos felfedezőutunkat a város föld alatti szépségeinek titokzatos világában is. Ellátogatunk a smaragdzöld vizű tavas-barlangba, ahol fémcsónakban teszünk egy kisebb körutat a föld alatti világban és a gyógybarlangba is egy kis pihentető alvásra. Tapolca természeti ritkaságát, a Tavas-barlangot 1903-ban, kútásás közben fedezte fel Németh Ferenc kőművesmester, erről egy márványtábla is megemlékezik lent a barlangban. Tíz évvel később már a látogatók számára is megnyitották, így hazánkban ez volt az első villanyvilágítással ellátott, és turisztikai célra is használt barlang. A látogatóközpont 2012. szeptemberében az UNESCO által támogatott rangos címet: a Globális Geoparkok Hálózatának tagságát is elnyerte. A Geopark Hálózat talán nem annyira ismert, mint a Világörökség, de ugyanannyira elismert fogalom. A tavas-barlang fogadóépületében modern, interaktív kiállítás mutatja be a karsztvidékek csodálatos föld alatti világának titkait. Tíz terem (pl. Cseppkő, Búvár, Denevér, Geopark, Ősrégész és Őskarszt) egyedülálló látnivalói kalauzolnak minket a titokzatos barlangok elzárt világába. A Búvár-terem különleges átlátszó padlóján keresztül egy merülő búvár látványa késztetett bennünket megállásra. A bátrabbak át is sétálhattak felette, de a többi látogatóval együtt inkább csak a fal mellett óvatosan lépkedve hagytuk el a termet. A gyermekeket kúszóbarlang várja, a felnőtteket pedig "kőtapogató". A bejáratnál minden látogató kap egy 3D szemüveget, mellyel a termek térhatású fotói és a vetítőteremben látott természetfilm is ami a vizek körforgását mutatja be élethűvé "varázsolódik".  

Hetvenöt lépcsőt számoltam meg, míg lejutottunk a 20 m hosszú, néhol 3 illetve 5 m széles és 8 m magas Lóczy terembe, majd onnan a Batsányi terembe. A barlangon átfolyó smaragdzöld színű patak vize rendkívül tiszta, mélysége pedig 0,5-4,3 m között váltakozik. A barlangnak 180 méteres szakasza csónakkal körbejárható.  A Látogatóközpont alkalmazottja segít a csónakokba be és kiszállni és kedvesen még pár eligazító tudnivalóval is igyekszik megkönnyíteni utazásunkat. A járatok néhol olyan szűkek és alacsonyak, hogy csak lehajtott fejjel és kézzel irányíthattuk a csónakunkat. Evezőnket eléggé ritkán tudtuk használni. Miközben a föld alatti vízi világban kalandozunk, egy automata fotórendszer fényképeket, emlékfotókat készít erről a ritka pillanatról. A barlangból kifelé jövet megnézhetjük és ha megtetszik, kérésünkre  egyedi ajándéktárgyat (kulcstartó, hűtőmágnes, fénykép) is készítenek belőle, melyet azonnal meg is lehet vásárolni. Férjemmel együtt mi egyhangúan a fénykép mellett döntöttünk. Ezután a felejthetetlen (vízi)élmény után kíváncsian vártuk a másik, a száraz barlanggal való megismerkedést. A Gyógybarlang az egyik szállodából és a város Kórházából is könnyen megközelíthető. Asztmatikus betegségekkel, hörghuruttal, légutakat érintő allergiás megbetegedésekkel küszködőknek javasolt a használata, leginkább kúraszerűen. A pollenmentes tapolcai gyógybarlangnak állandó a hőmérséklete: 14-16°C. A lenti barlangi levegőnek jellemzően magas a páratartalma, rendkívül tiszta és pormentes. A gyógybarlang 10-15 méterrel a felszín alatt húzódik, egy lépcsősoron keresztül közelíthető meg. Kisebb nagyobb méretű termeiben amelyek a 2.világháborúban óvóhelyül szolgáltak kb. 70 ágy található, többségük olvasólámpával ellátva várja a pihenni, gyógyulni vágyókat. Szabadidő ruhában meleg takaróval felszerelkezve az egyik félreeső terem fekvőhelyén jólesően elnyújtózkodtunk. Tapintani lehetett a csendet, a szemünk hamar alkalmazkodott a fényviszonyokhoz, és a kellemesen hűvös levegő is üdítően, nyugtatóan hatott ránk. Míg azon gondolkodtam, hogy a barlang mennyezetén kifeszített drótháló mi célt szolgálhat, könnyű álomba szenderültem. Volt bennem egy kis félsz, hogy talán denevérek ellen szerelték fel, de inkább az esetlegesen lehulló mészkődarabokra gondoltam. Ez a verzió megnyugtatóbb volt számomra.  Így ért véget földalatti és földfeletti kalandozásunk ebben a kis városkában. Még el sem indultunk hazafelé, de máris arra gondoltam ide szívesen visszajönnék. Ki tudja talán jövök is! 
     Hazatérésünk után örömmel fedeztem fel, hogy városunk színháza mellett is található egy egész alakos Marton László szobor.  A kezében lírát tartó nőalak, 1963-ban készült és a Múzsa nevet viseli. Visszagondolva a városban eltöltött napokra furcsa módon egy történet jutott eszembe, melyben egy érdekes szociológiai kísérletről volt szó. Egy Washingtoni metróállomáson a világ egyik leghíresebb hegedűművésze Joshua Bell játszott egy méregdrága Stradivari hegedűn, de az emberek nagy többsége tudomást sem vett róla. Mindenki sietett a maga dolgára és nem figyelt fel erre a ritka pillanatra. Vajon mi is mindennap mennyi szépség mellett megyünk el így észrevétlenül?! Ez a kis tapolcai kirándulás csak még jobban  megerősített abbéli meggyőződésemben, hogy nyitott szemmel és szívvel érdemes élni az életünket bárhol is, bármilyen körülmények között is vagyunk illetve leszünk!  
                                                                                            

Vajon mi minden mellett megyünk el észrevétlenül nap mint nap?http://abekessegszigete.blogspot.hu/2016/09/vajon-mi-minden-mellett-megyunk-el.html
Rajki Miklós: Ne rohanj! http://abekessegszigete.blogspot.hu/2016/02/rajki-miklos-ne-rohanj.html
Itt is olvashatsz még Marton László szobrairól (is): Pihenés HÉVÍZEN, a "csúzölő csodató" városában.http://abekessegszigete.blogspot.hu/2016/06/pihenes-hevizen-csuzolo-csodato.html

További útleírásaimat ezen a linken olvashatod: https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%9ATI-K%C3%89PEIM%20%28itthoni%29

      Ma is előttem van az a felejthetetlen pillanat amikor első alkalommal egy szép napsütéses, meleg júliusi napon megérkeztem a "csodató" városába. Ezt egy kissé beárnyékolta utazásom oka: kiderült egy ritka reumatikus betegség lesz a kísérőtársam életem további éveiben. Az ezt követő közel 20 évben a város és a tó különböző arcaival ismerkedtem meg. A virágba boruló tavaszi, a napsugaras nyári, a borongós őszi és a zimankós téli Hévízzel. Kedves, szép és megható emlékek sorozatát gyűjtöttem össze az eltelt évek alatt. Mindig felüdülés, öröm sétálni a város gyönyörűen tiszta utcáiban, a színpompás virágok és a szépen elrendezett szobrok, műalkotások között. Keszthely felől közeledve a városkához már messziről integet a kék színű templom mind a 7 karcsú tornyával. Majd pár pillanattal később már felbukkan a tündérrózsás tavacska karcsú fatornyos épületeivel. Megérkezésem után mindig alig várom, hogy átessem végre a szokásos orvosi vizsgálatokon és már "rohanok" is le a fürdősétányra.  A sétány 2 egymással párhuzamos virágágyásában évszaknak megfelelően pompáznak, virítanak az élénk színű, hosszú szárú holland tulipánok és megannyi más gyönyörűség. Igazi gyöngyszem ez a kisvároska, mindenkinek ajánlom, aki egy kis testi-lelki felüdülésre vágyik. 
HÉVÍZ Magyarország délnyugati részén Zala megyében, Keszthelytől pár kilométerre található. Itt terül el a világon páratlan ritkaságnak számító biológiailag aktív természetes termáltó. Hévíz állandó lakosainak lélekszáma nem éri el a 4700 főt, mégis az ország második legnépszerűbb települése, Budapest után. A városban a kereskedelmi szálláshelyeken összesen egymillió vendégéjszakát töltöttek el, a 2012-es év adatai alapján. A több mint 200 éves fürdőkultúrájáról híres várost évente több százezer turista keresi fel, legtöbben Németországból, Oroszországból és Ausztriából  érkeznek, de japán és kínai turistával is találkoztam már. A fürdőhely a római időktől ismert, erről árulkodnak a búvárok által az 1980-as évek elején a tóból felhozott pénzérmék és a tó környékéről származó oltárkő. Hévízt először egy 1328-ból származó oklevélben locus vulgarites Hewyz dictus név alatt említik meg. Hévíz a  Festetics család, különösen gróf Festetics György munkálkodásának köszönhetően vált virágzó településsé. Az I.világháborút követő trianoni békekötés után a fürdőhelyek többségét elcsatolták az országtól, ezáltal Hévízfürdő jelentősége még tovább növekedett. A mai település Hévízszentandrás és Egregy községek egyesítésével jött létre még 1946-ban, majd 1992. május 1-én városi rangot kapott. A fürdőhelyről 1795-ben jelent meg az első ismertető füzetecske melynek szerzője: Dr. Babótsay József orvos a "Magyar Bedzaidának" nevezte el a tavat, a János evangéliumából ismert jeruzsálemi Bethesda-tavacskához hasonlítva azt. 


A város legszebb része a Dr. Schulhof Vilmos orvosról elnevezett sétány. Hatalmas platánfák árnyékában pihenőpadok és sok ezernyi színpompás virág várja a (gyógy)turistákat. A sétálóutca egyik oldalán a  szépséges tó terül el, másik oldalán a Szent András Reumakórház régi épületei láthatóak. Mindegyik épületnek külön története és neve van, úgymint: György-ház, Rákóczi-ház, Ella-villa, Ferenc József-ház, Hetes ház, Deák ház. A fürdőből kijövet érdemes a virágok között a padokon megpihenni, kész felüdülés a szemnek, léleknek egyaránt. Közkedvelt fénykép és videó felvétel készítő hely, rendszeresen készülnek itt fotók, selfiek is emlékül.  Gyakori és megszokott látvány ahogy fürdőköpenyes, papucsos nők és férfiak vállukon úszógumival igyekeznek a sétányon, még akár télidőben is. A Ferencz József házban nyitotta meg Cséby Lajos (1867-1946) gyógyszerész Hévízfürdő első gyógyszertárát, a Lótusz Patikát 1910-ben, az épület falán erre egy emléktábla hívta fel a figyelmemet. A tófürdő bejáratát a Festetics család által állíttatott szárnyas kerubok őrzik, állítólag a gonosz szellemeket űzték el a mitológia szerint.  
Vele szemben áll A tó tündére szobor, ami Molnár Jenő alkotása. Az ülő lány Hévíz címerét óvja, amin szárnyas kerub és tündérrózsa látható. Kis tó öleli körbe, nyáron aranyhalak úszkálnak benne, a pancsoló kisgyermekek nagy örömére. Szabó Lőrinc: A tó reggel című versében, nem véletlenül "csúzölő csodató"-nak nevezi  a tavat, melynek vize kén és radon tartalmú, ezért kiválóan alkalmas különféle betegségek eredményes kezelésére. Reumatikus megbetegedések, mozgásszervi problémák, hangszálproblémák, csontritkulás, porckorongműtét utókezelése valamint krónikus nőgyógyászati panaszok esetén is hatásos. A tó vízkészlete három és fél nap alatt teljesen kicserélődik. Vizét egy meleg és egy hideg vizes forrás táplálja. A gyógytó vize állandó forgásban van: balról jobbra és alulról fölfelé, gyengéd masszírozó érzést keltve a benne fürdőzőkben és persze bennem is.
       Egzotikus hangulatot és gyönyörű látványt kölcsönöznek a tó vízének, a benne élő indiai vörös tündérrózsák, amiket Dr. Lovassy Sándor biológus, természettudós honosított meg. A tündérrózsa virágai nyár elejétől egészen novemberig virágoznak, éjjel kinyílnak délelőtt pedig becsukják a szirmaikat. A lótusz védett növény, szigorúan tilos megbolygatni, virágját leszakítani, erre hangos bemondón naponta többször is felhívják a fürdőzök figyelmét. A tónak saját élővilága és növényvilága van. Az ovális alakú tó 4,4 hektár területét egy 50 hektáros véderdő veszi körbe. Európa legnagyobb meleg vizes tavának, 38 méter a legnagyobb mélysége.  A búvároknak csupán 1975-ben sikerült először megmérni a tó mélységét. A gyógytó vize télen sem hűl le 26 fok alá, így akár Karácsonykor is kellemes fürdőzésre hívogat. Felette egy speciális páraréteg képződik mely jótékony hatású a hangszálproblémákra. Meg kell említeni még, hogy a tradicionális súlyfürdő kezelés felfedezése is Hévízhez kötődik, Dr. Moll Károly orvos személyében. Ő volt az, aki elkészítette a tó áramlási térképét is. Feleségével, dr. Hoffmann Ilonával, aki a fürdő első reumatológusnője volt együtt gyógyították a betegeket. A doktornő még 97 éves korában is rendszeresen praktizált a városban. Moll Károly kiemelkedő tevékenységéért díszpolgári címet kapott (posztumusz) 1992-ben. Szobrával találkoztam is a városban.
Talán nem is gondolnánk rá, de a kissé "illatos" termálvíz nem csak külsőleg, hanem belsőleg is áldásos hatást fejt ki ivókúra formájában. Pozitívan hat(hat) főként idült gyomor- és bélhurutban valamint emésztési zavarokban. Ingyenesen fogyasztható a gyógyvizes ivókútból, mely a városban a Rózsakert épületében található és naponta 8.00 és 18.00 óra között kereshetik fel a gyógyulni vágyó betegek és az érdeklődők a szépen kialakított helyiséget. A tófürdő főépületének teraszát dekorálja V. Majzik Mária műalkotása, egy 280 cm magas bronz emlékmű (torzó), mely Szent Andrást ábrázolja a kereszten, pontosan a 38 m mélységben fekvő forrásbarlang felett. Itt időnként felbukkannak a krátert tisztító, karbantartó búvárok. Összehasonlíthatatlanul más érzés és élmény egy természetesen kialakult meleg vizes tóban, tavirózsák, fel-felbukkanó szárcsák, röpködő szitakötők között fürdeni, úszkálni, mint egy kicsempézett falú mesterségesen készült medencében. Így írt erről 1927-ben, Eduard Vilde (1865-1933) észt író, aki idősebb korában betegségeit kúráltatva maga is megfordult Hévízen: 

"Ebben a tóban meghal a bánat, ez a tó a feledés tava." 

Nagyon örültem a lehetőségnek, hogy Magyarország egyik legszebb helyén, a világhírű gyógyvíz segítségével kúrálhatom a betegségemet.  Csak volt egy kis bökkenő még pedig az, hogy féltem a tó mély vízétől. Hogyan fogom én legyőzni a víziszonyomat? Váratlan segítséget kaptam szobatársam személyében, aki mellém állt, segített, bátorított. Az Ő kíséretével, úszógumival felszerelkezve merészkedtem bele először a vízbe és a kapaszkodónál "lógva" töltöttem el pár percet. Következő évben egy másik szintén barátságos, megértő és segítőkész betegtársam tanácsára hallgatva vásároltam egy pár karúszót. A szanatórium medencéjében való kipróbálás után (biztos ami biztos), meglepődve tapasztaltam milyen felszabadító érzés így mozogni a tó vízében. Most már elmertem engedni a kapaszkodót és szép lassan egyre jobban felbátorodtam. Ma már alig várom, hogy megcsobbanhassak a gyógyvízben. A gyógykezelésem letelte után mindig szomorúan búcsúzom el a tótól, annyira megkedveltem, már az sem zavar, hogy milyen mély és sehol sem ér le a lábam. Pár évvel ezelőtt úgy alakult, hogy a sok törődést amit szobatársaimtól kaptam én is visszasegíthettem valaki másnak. A szanatórium medencéjében az egyik vízitorna alkalmával megpillantottam egy idős hölgyet, aki láthatóan félt a vízben, erősen kapaszkodott a korlátba. (Mintha csak régebbi önmagamat láttam volna.) A torna befejezése után odaúsztam hozzá és elkezdtünk beszélgetni. Beigazolódott a sejtésem.  Megtudtam, hogy csak a családja kedvéért jött bele a vízbe. Megígérte nekik, hogy mindent megtesz a gyógyulása érdekében. Biztattam a saját történetem elmesélésével. Felajánlottam a karúszómat kipróbálásra, amit egy kis gondolkodás után el is fogadott, ha én is ott vagyok vele a medencében. Jó érzés volt látni ahogyan "Marika néni" szép lassan megbátorodik és a korlátot is elmeri engedni. További próbálkozások meghozták a "sikert", boldog mosollyal az arcán mutatta meg mindenkinek a "tudományát". Önkéntelenül is eszembe jutott az alábbi Ige: „...aki mást felüdít, maga is felüdül" (Példabeszédek 11:25).
Évekkel ezelőtt történt meg velem egy másik érdekes eset is. Most is mint mindig izgalommal vártam a szobatársam megérkezését. Várakozásomban nem is csalódtam, nagyon szimpatikus kedves hölgy lett a lakótársam 3 hétre. Nagyon meglepődtünk amikor kiderült, hogy mindkettőnknek a napokban lesz a születésnapja. Szerényen egy kis gyermekpezsgővel és süteménnyel meg is ünnepeltük. Még szép frizurám is lett ebből az alkalomból, mert szobatársam fodrász lévén kicsinosított. Így történt, hogy kórházi szobánk egy röpke időre fodrászszalonná alakult át. "Bettivel" azóta is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot egymással, sajnos csak virtuálisan, mert sok-sok kilométernyi távolság választ el bennünket.  Szomorúan kell megemlítem, hogy bizony Hévíznek fekete napja is volt még pedig 1986. március 3.-án. Teljesen leégett a tó közepén álló  központi fürdőépület, csak üszkös romok maradtak belőle. A tűz az egyik őrizetlenül hagyott szaunából indult ki. Az újjáépítés több, mint 3 évet vett igénybe. 1989 szeptember 8.-án vehették újra birtokukba a vendégek a Tófürdő új épületét. Csendes átadás volt, egyszerűen kinyitották az ajtókat a fürdőzök előtt. Egy kisebb tűzesetet én is átéltem amikor 2007 nyarán újabb gyógykezelésen a városban tartózkodtam. A fürdő kör alakú büfé épülete égett le és semmisült meg a teljes berendezésével együtt. Előző nap még minden rendben volt, emberek ettek-ittak a büfében, másnap viszont lehangoló látvány fogadott lent a tónál. Augusztus 22.-ére virradó éjszaka lángok martalékává vált a pavilon. Már csak a hálóval körülkerített üszkös romokat láthattam, megdöbbentő eset volt, máig emlékszem rá.
 A városban Múzeum és mozi is található, egy közös épületben helyezkednek el: a Fontana Filmszínház és a Helytörténeti Múzeum. Az épület külső falát Németh János Munkácsy-díjas keramikusművész FORRÁS című alkotása díszíti. A régebbi években művész moziként működő vetítőhely üzemeltetése nem volt gazdaságos, ezért felújították. Azóta folyamatosan nő a nézők száma. Ennek köszönhetően a Fontana Filmszínház már évek óta az ország leglátogatottabb vidéki egytermes mozija. Itt láttam először a nagy német reformátor, LUTHER életéről szóló filmet. A múzeum az emeleti részen található, állandó kiállításai (A város története, Hévízfürdői emlékek,
Dr. Moll Károly emlékszoba) ingyenesen látogathatóak. Sok érdekes és értékes információval gazdagodtam én is és a tárlatra kíváncsi látogatóknak is hasznos időtöltés, főleg esős napokon.

Hévíz egyik érdekessége egy mozdony kiállított darabja, ami turisztikai látványosságnak számít az Erzsébet királyné utcában. Másik érdekesség az úgynevezett Braille térkép terepasztal, amit a Fehér Bot napján adtak át.  A vak és gyengén látó embertársainkat segítik ezzel is, hogy ezáltal a tavat és környékét kitapogatva ők is felfedezhessék ezt a különleges természeti csodát. Kissé eltávolodva a tótól a Kossuth Lajos utcában megnéztem az új Városháza modern épületét. Északi falát Szent István király nagyméretű színes tűzzománc képe díszíti, mely Morvay László alkotása. A Városháza előtti téren magasodik a Nympha díszkút, ami egyike Marton László számos városban található műveinek. Az utca túloldalán, a városháza épületével szemben Hévíz legújabb, legnagyobb, legmodernebb templomába lehet betérni egy kis pihenésre, hűsölésre főleg kánikulában a hosszú úton visszafelé a szanatóriumba.
A római katolikus Szentlélek-templom, Bocskai János építész tervei alapján készült. Hét égbetörő kék színű tornya már messziről felhívja magára a figyelmet. Az ezer főt befogadó templomban jó akusztikája miatt gyakran rendeznek orgonaesteket, ahol hallhatjuk például Gounod-tól az Ave Mariát és Bach mesterműveinek dallamai is felcsendülnek. Gyönyörű festett üvegablakai Simon Endre festőművész keze munkáját dicsérik, a hévízi polgárok adományainak köszönhetően. Szép napos időben a templom belső tere fényárban úszik a színes üvegfelületek sokasága miatt. Hévíz nemcsak a gyógytaváról és a gyógyiszapjáról híres, hanem arról is, hogy  a város szinte minden pontján található szobor vagy emlékmű.  A teljesség igénye nélkül párat megemlítek, de érdemes a városban nyitott szemmel járni és felfedezni a többi műalkotást is. A Fürdősétányon található szoborparkban a magyar irodalom három nagy alakja kapott helyett: Móricz Zsigmond, Csokonai Vitéz Mihály és Berzsenyi Dániel, akiknek mind volt valamilyen hévízi kapcsolata, kötődése. Verseik, írásaik felidézik az itteni fürdői hangulatot.
A Téli-fürdő főbejáratának homlokzatát 1965 óta díszíti a Fürdő-dombormű, Segesdi György szobrász alkotása. Itt néztem meg a Hévízi Pantheont, ahol a város nagyjainak, az itt megforduló hírességeknek, valamint a tóban kutatás közben életét vesztett öt búvárnak az emléktáblája is megtalálható.  Marton László (1925-2008) tapolcai születésű Kossuth díjas, háromszoros Munkácsy-díjas szobrászművész számtalan alkotásával találkoztam
a városban járva, kelve. Városszépítő tevékenységéért méltán  választották a város díszpolgárává. Többek között egyik utolsó munkájaként elkészített saját mellszobrával, ön-portréjától, innen pár lépésre áll
Deák Ferenc, a haza bölcse szobra.  A 220 cm-es alkotás pár centis talapzaton áll. Este a sötétben úgy tűnik, mintha egy magas, kalapos férfi lépkedne át a téren. Kisfaludy Sándor (1772-1844) költő emlékezetére készült szobrát, a Kossuth Lajos utcában egy hotel bejárata előtt pillantottam meg sétálás közben. A 220 cm széles életnagyságú alkotás, Biedermeier divat szerint öltözött 2 bronz leányalakot mintáz meg élethűen. Festetics Györgyről készült bronz mellszobrával, valamint a súlyfürdő feltalálójaként ismert Dr. Moll Károly orvost ábrázoló, egész alakos bronzszobrával is találkoztam a városkában. Az emlékművek közül a hévízi csatorna partjánál található Holocaust Emlékművet említeném még meg amit 2000-ben állították fel az egykori zsidó zsinagóga helyén.


Kedves törzshelyem a délutáni fürdőzés után a Deák téri Átrium üvegteteje alatt megbújó könyvárusító hely. Itt nemcsak a testi-lelki egészséggel foglalkozó gyermekeknek és felnőtteknek szóló könyvekkel találkozhatunk, hanem jó kis beszélgetésre is lehetőség nyílik egy nagyon kedves és barátságos hölgy személyében, akit szintén Gyöngyinek hívnak. Ha teheted ne kerüld el ezt a kis "béke szigetét". Itt kapható többek között kedves folyóiratom is, telis-tele értékes és érdekes cikkekkel, melynek címe: Nyitott Szemmel és a mottója: 'A legjobb védekezés a gondolkodás..." A városban nemcsak tavasszal és nyáron, hanem ősszel és télen is pezsgő élet zajlik, aminek kihagyhatatlan színfoltja a Termelői piac. "Kötelező" program itt körülnézni, ide kilátogatni, a piac egy helyi lakos kezdeményezésére született meg.  A hangulatos piac hetente több alkalommal árusokkal, vásárlókkal és nézelődőkkel telik meg. Kedden és szombaton délelőtt, csütörtökön pedig délután látogatható, a hévízi nagy parkoló mögötti területen. Találkozhatunk itt méztermelőkkel, savanyúság és gyümölcslé készítőkkel, sajt és zöldségárusokkal, régiségkereskedőkkel, szőrmeárusokkal és fajáték készítőkkel is.  A friss kenyeret, házilag készített süteményeket pedig meg is lehet kóstolni vásárlás előtt. Nagyon finom a mákos és a meggyes rétesük is, szobatársamnak, Erzsikének is vittem belőle, így ezt ő is megtudja erősíteni! Mesteremberek is kínálják portékájukat: cserépedényeket, kosarakat, kézi készítésű szappanokat, frissen sajtolt növényi olajokat. A  piacon az egészséges életmód kedvelői is számtalan jó minőségű vegyszerektől és adalékanyagoktól mentes készítmény között válogathatnak kedvükre. Vásárlásunkkal támogatjuk a helybéli és a környékbeli termelőket, ráadásként még az egészséges életmód pozitív hatásait is élvezhetjük. Csak ajánlani tudom mindenkinek! Télen a jégpálya is itt kap helyet.
Ha már kifürödtük magunkat a tóban és kigyönyörködtük magunkat a városka látnivalóiban, ne felejtsünk el kilátogatni az Egregyi városrészbe. A piros vagy a fehér színű városnéző kis vonattal, a DOTTO-val is megközelíthető az Egregyi szőlőhegy, az Árpád-kori Szent Magdolna templom és az azt szorosan körbeölelő temető. Festő ecsetjére kívánkozik  a kilátás a környező dombokra. A templomot az 1964-65-ös renoválást követően korhű berendezési tárgyakkal látták el, így eredeti, középkori hangulatot árasztanak magukból a szokatlanul vastag falak. Építésének ideje nem ismert, valószínűleg a XIII. század második negyedében építhették. Ez a templom egyike a három még álló 13. századból származó Balaton körüli templomok egyikének, a felsőörsi és a tihanyi altemplom mellett. A templomban vendégkönyvet helyeztek el, ami bejegyzéseimnek köszönhetően is nagyon hamar betelik, bizonyítva, hogy milyen sokan felkeresik ezt az aprócska, ódon templomot.
Hálás vagyok az isteni gondviselésnek, amiért évente lehetőségem van itt gyógyulni, pihenni és újult erővel térhetek vissza hétköznapi életemhez. Ezzel kapcsolatban mindig eszembe jut Johan Ludvig Runeberg, 19. századi finn származású költő, Paavo gazda című versének egy sora: „Megpróbál, de el nem hagy az Isten”.                                              

A cikkben említett versek itt olvashatóak: Johan Ludvig Runeberg, Paavo gazda http://abekessegszigete.blogspot.hu/2014/08/johan-ludvig-runeberg-paavo-gazda.html
Szabó Lőrinc: A tó reggel
Hogy füstöl a csúzölő csodató
sárkánytúrta büdössár-krátere
a téli fák közt! Hogy száll ég fele
a kék víz, a bolond víz! Mintha hó
pelyhezne, fölfelé, vagy illanó
ingét tündérraj vetné szakadatlan
(bujkálva persze, mert máris amott van,
mikor szinte itt látod villanó
habtestüket)... Hogy játszik, imbolyog
lassan s puhán a fehér pára! Hogy
böfög s foszlik a végtelen táj!
Rőt lótusz a vízen, zöld levelén a
nyarat vartyogja kollégám, a béka,
s a parton még vacog a február.
További itthoni útleírásaimat ezen a linken olvashatod:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%9ATI-K%C3%89PEIM%20%28itthoni%29

Ezen a linken a saját fotóimmal illusztrált változatot is el lehet olvasni: https://gyongyivilaga.blogspot.com/2019/08/harmati-gyongyi-latogatas-beszelo-kovek.html
(Bory-vár, a "székesfehérvári Tádzs Mahal") 

       Az idei nyáron a saját szememmel győződhettem meg arról, hogy a "beszélő kövek vára", a Bory-vár nem véletlenül szerepel a Guinness-rekordok könyvében. A világon ez a legnagyobb épület, melyet egy ember épített a tulajdon két kezével munkálkodva, 40 nyáron keresztül. A magyar Tádzs Mahal-ként emlegetett különleges épületkomplexum, Székesfehérváron, a festői szépségű Máriavölgyben látogatható meg. A magyar vár megálmodója, egyszemélyes kivitelezője a Székesfehérváron született Bory Jenő (1879-1959) építészmérnök, szobrász- és festőművész, egyetemi tanár volt. Felesége Komócsin Ilona (1885-1974) festőművész, akivel 3 gyermekük született, iker lányaik: Ilona és Klára, és György névre hallgató fiúk. A "szerelem vára" már generációk óta családi kézben magán-múzeumként működik, és a leszármazottaik egy részének otthonául is szolgál. Márciustól novemberig látogatható a kastély, az év többi részében téli álmot alszik. Helyén egykor itt az Öreghegyen egy magányos présház árválkodott. A telket Bory Jenő 1912-ben vásárolta meg. Az épületegyüttes fő építőanyaga a beton, mely nagy mértékben megkönnyítette és meggyorsította az építkezést. Az alkotó mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy milyen sokrétűen felhasználható anyag a beton, melyet építésztársai mostohagyerekként abban az időben nem sokra becsültek. A hét toronnyal büszkélkedő vár 30 méteres magasságával már messziről észrevéteti magát. Az időjárás viszontagságait jól tűrő kvarcbetonba öntött, faragott álom Európa-szerte híres turistacsalogató létesítmény, története pedig egy igazi, hamisítatlan love story. A kastély nem csupán egy vár, hanem olyan híres művészek alkotásainak is gyűjtő ill. bemutatóhelye, mint pl. Székely Bertalan, Csók István, Fadrusz János, Strobl Alajos.  A várkastély és csodaszépen ápolt, gondozott kertje szerves kötődésben, szimbiózisban élnek és elválaszthatatlanul egymásba folynak, egy ritmusra lüktetnek. Mindenfelé üde zöld fák, bokrok, színpompás virágok, díszkutak és különleges mozaikok, szobrok, színes üvegfestmények vonják tekintetünket maguk felé. A II. világháborúban a várat számtalan bombatalálat érte, egyetlen tornya sem maradt meg épségben. Barbár módon a szobrokat céltáblának nézték, a képeket pedig végig hasogatták. A mester nyugdíjas éveit az elszenvedett károk helyreállításával töltötte. 1959-ben itt érte a halál 80 éves korában és a műtermében ravatalozták fel. 

     A kastély rácsos kapuján belépve az Alsó-kertben az építmény makettje fogad bennünket, mely könnyen áttekinthető módon jeleníti meg ezt a különös hangulatú építészeti csodát és felkészít bennünket a szemünk elé táruló látványra. Monumentális Krisztus-fej kelti fel a figyelmünket a vár előterében, melynek másolata a Bory család síremlékét őrzi a temetőben. A rózsakert művészi gonddal elrendezett ágyásai és egy nagyméretű díszkút mellett látható impozáns lépcsősoron felfelé vezető úton a művészgalériához (panteon) érkezünk meg. Érdemes időnként a lábunk elé is pillantani, hogy megláthassuk Bory Jenő jelmondatat mozaikból kirakva a padozatban: "A kövek beszélnek". Aki a várban jár számoljon azzal, hogy minden pillanatban új és még újabb látnivaló ejti rabul. Az Elefántudvar nevét egy gömb formán álló elefántról kapta, mely a hátán hordozza az épületet. Az árkádok falát pedig 4 vörös krétával rajzolt freskó dekorálja, mely a művész hitvallása szerint az emberiségnek az építészetben meghatározó nagy korszakait: görög-római, kereszténység, hűbériség és a szocializmus korát ábrázolja. A vár főépületében található a több teremből álló Képtár, mely Bory Jenő műterme volt, jelenleg múzeumként funkcionál.
Senkit nem szeretnék untatni a szépséges látnivalók, szobrok, festmények, bútorok, oklevelek sorának leírásával, inkább azt tanácsolóm jöjjön el és nézze meg a saját szemével. Egy festményt mégis megemlítenék, melynek címe: Az emberiség sorsa a bölcsőtől a sírig. Érdemes megállni előtte és elgondolkodni, hogy mi is az igazán fontos ebben az életben!? És ha még szeretnél szépséget látni, akkor nyugodtan tekints szét a régi műterem erkélyéről és gyönyörködj az elbűvölő panorámában. Kihagyhatatlan élmény a Százoszlopos udvar-ban sétálgatni, melyet valójában 103 tartóoszlop alkot és 3 oldalról veszi körbe az épületet, ez az épület koronája. A párosával álló Árpádházi-királyok, Anjou uralkodók, történelmi és irodalmi alakok (pl. Zrínyi Miklós, Tinódi Lantos Sebestyén) sorfala között kellemes sétában lehetett részünk, az enyhe őszi szellő lágyan simogatta az arcunkat. Egy szinttel lejjebb az ún. Kerengő-ben "festői rendetlenségben" látszólag minden rendszer nélkül "álldogálnak" a művész kisebb-nagyobb méretű alkotásainak eredeti gipszmintái. Bory Jenő sokoldalú tehetségét nemcsak nagyméretű világháborús emlékművek, síremlékek jelzik szerte az országban. Található köztük bibliai történetet megjelenítő szobor ill. szoborterv, amely megdöbbentően ábrázolja Káint, amint szörnyű tette (Ábel meggyilkolása) után véres kezeit nézi. Örömmel fedeztem fel a Huszár születik c. kedves, humoros szobrot is, mely egy gólya hátán lovagló kisgyermeket ábrázol. Itt az árkádsor centrumában helyezte el, nyilvánvalóan szándékosan Bory Jenő a Hitvesi szeretet kápolnáját. A freskódíszes fülkében felesége, Komócsin Ilona egész alakos, ülőszobra kerül a figyelem középpontjába. A hitvesi szeretet szobra felett látható falikép sárga színnel festett női alakjai híres művészek múzsáit ábrázolják (pl. Mona Lisa), amint láthatóan irigykedve pillantanak a szeretett hitvesre. Érdemes a keskeny csigalépcsők során át fellépdelni a kastély legmagasabb pontjaiba, a Csúcsos torony jutalomként pazar kilátással ajándékoz meg bennünket. A zászlós torony lépcsőházának díszítő festése a lovagvár egyik legszebb építészeti attrakciója. Bory Klára (1910-1989) keze nyomát viseli magán a varázslatosra sikeredett alkotás. 

Bory Jenő így ír egyik visszaemlékezésében: "a vár nem pénzből, hanem buzgóságból épül." Természetesen pénz is kellett a munkálatokhoz, melyeket számos megrendelésének ellenértékéből fedezett. Azonban elnézve ezt a hihetetlen és páratlan "eleven műalkotást" egyértelmű, hogy a lelkes buzgóság volt a fontosabb mozgatórugója. A művészi élményt még tökéletesebbé teszik Bory Jenőnek a feleségéhez írt versei, melyek nemcsak a várban olvashatóak, hanem Márványszilánkok néven verseskötet formájában is. Esküvői fotók készítéséhez keresve sem lehetne alkalmasabb helyszínt találni ennél a romantikus lovagvárnál. Bardon Alfréd (1904-1986) építész, festőművész, egyetemi tanár, a magyar építőművészet kimagasló tehetségének szavai így hangzanak: "ez az épület gondolatokat, álmokat, érzéseket, hangulatokat tükröz, önmagáért, nem a huszadik század építészeti igényeinek kiszolgálására készült."   
     A színek és formák játékos és egymást jól kiegészítő kavalkádja jellemzi ezt a gyönyörű műalkotást. Valóban rászolgált a "székesfehérvári Tádzs Mahal" elnevezésre. Az indiai Agrában található Tádzs Mahal (a paloták koronája), a Jamuna folyó partján fekszik, Sáh Dzsahán sah építtette meghalt felesége iránt érzett szeretete kifejezéseként még a XVII. sz. elején. Mumtáz Mahal sajnos nem láthatta az emlékére építtetett, azóta már az UNESCO Világörökség részévé váló palotát. Bory Jenő felesége, Ilona 40 éven keresztül részese lehetett férje szeretetteljes, szorgalmas tevékenységének. Valódi, igazi várúrnőként élte meg a kastély építését hiszen férje sohasem engedte, hogy részt vegyen a munkálatokban és kezeit ezzel bepiszkolja. Az egész épület komplexum minden kis szegletéből árad Bory Jenőnek a család és a művészet iránti szeretete. Felejthetetlen emlék és felemelő élmény egyszerre. Csoda-e, hogy turisták ezrei keresik fel évente? Erre mondják: ezt látni kell!!!  

Ha szeretnél még hazai ill. külföldi tájakon barangolni, akkor az alábbi linkeken megteheted! Köszönöm, ha elolvasol néhányat közülük!!!!
ÚTIKÉPEIM (itthoni) https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%9ATI-K%C3%89PEIM%20%28itthoni%29
ÚTIKÉPEIM (külhoni) https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/%C3%9ATI-K%C3%89PEIM%20%28k%C3%BClhoni%29