Kovács Mihály
Egy....
Egy.....
Csupán Egy lettem a tömegben!Boldog!Másnak az ölében!Jobb neki nélkülem!Meg maradtam magamnak,S lehetőségem csekély.Engem mindig tagadnak!S már csekély az esély.
Barátaim sokan vannak!Társaim is, kikkel beszélek.De köztük akadnak,akikkel Élek!
Te most melyik vagy?Vagy talán mást lennél?Barátom!Társam!Kedvesem te lennél?
Minden Olyan Nehéz,S ez már meg emészt.Veled! Vagy Nélküled!
Egy....Hiszen mindig is Egy voltam!Boldog!Valaha én is voltam !Jobb neki nélkülem!
Ragadozó Madár !
Repül az idő, s lecsap rád,
mint a sólyom , ki várja,
s mikor megtalálja ,
akkor áldozatát
éles karmaival elragadja,
s repül vele, majd megáll,
s kicsinyke életét elveszi,
ez a ragadozó madár.
Van,volt,lesz....
Minden ami volt, az akkor van,
s az akkor lesz, az most van.
Ami most van, az majd volt,
s a most lesz , az akkor van.
Téboly
Hirtelen jött, s ment,
Fittyet hányva minden,
szándék , érdek hiába.
hajt téged!
Csendesedni,megállni,
senki halandó kedvére
nemfog!
Jön,zakatol,
S egy élet telik miként
várjuk hogy ideérjen,
S vas markával elragadjon,
hogy örök nyugvásra találjon
Ki szép,s jót hagyott
hogy aztán jobbat kapjon
Tőle az ég.
Hirtelen jött, s ment.
Keblem megtelve,most mégis üres,
Tátongó kebel,melyet oly sok,
Oly erős és oly szent
Érzelmek éltetik. Most tombol !
S minden égi odafent,
Csodálva nézi.
Van még erő,akartat mely
ily módon érzi,
hogy telik az Idő.
Örök Zöld
Havas már a táj, s hideg vette át,
a Nyári virágok szép illatát.
Akkori melegben sütkérező szép rózsaszál,
most csak egy elhervadt tüskevár.
Hullik a hó s fáznak a fák,
leveleik lehullott s kopaszok már.
De van egy az utca végén,
egy magányos fenyőfa,
mely csak ott álldogál.
Ahol nincs más, csak havas pusztaság.
Árva,elhagyatott,kicsi,
de mégis ő a legszebb e havas vidéken.
Bármely évszak is jár,
ő mindig Zöldell mint, a legmelegebb Nyár.
December van,
s idén is ő a legszebb fa.
Főleg most !
Hiszen eljött az ideje.
Egészen eddig , sok sok hónapig fényezte magát,
hogy most egy pár hétig felöltöztesse őt a Világ.