Haikuk apevák

Sötèt èjszaka 
Felèbreszt sok  gondolat
szèl hozza koszán


Lehetetlennek
Megoldani nem lehet
Mèlázok csendben


A lehetetlent 
Elmondani nem lehet
Sötètbe nèzek


Pedig szeretnèm
Leírni mit nem tudom
Èn azt szeretném


Èjszaka múlik
Hajnal világosodik
Újból ugyanaz

Lègy 
Boldog
Nèlkülem 
Míg lègycsapom
Nem vàg rá egyet


Rá
Csapok 
Jõ nagyot
Volt lègy nincs lègy
Ki van terülve


Lègy
Boldog
Kedvesem
Már az lehetsz
Nem zavar a lègy

Ezt

Szavam utazik
Számítógép világban
Megnyugvást keres

Valami vágy hajt
Hogy lelkem kitárhassam
Ezt leírhassam


Múló napokat
Ha tudom le kell írnom
Forog a tollam


 Sok időm nincsen
Már abba kène hagyni
Mániás kènyszer


De verset írok
Megváltozik èletem
Gondolkodnom kell


Van mièrt èlni
Szárnyal a kèpzeletem
Lelkem már nyugszik

Àlmokkal teli
Èjszakai èlete
Feketèbe bújt


Egyhangú hangok
Bekerültek àgyába
Fülèbe zúgtak


Sötètsègben èlt
Mint vègtelen  ègbolton
Szikrázó csillag