Haasz-Reka blogja

Haasz-Reka•  2021. március 27. 12:07

Veleszületett fájdalomérzéktelenség

 

 

 

 

 

 

Szereplők: Apu: Rick White

                  Anyu: Sally Angel

                  Gyerek: Elizabeth Iron

                  Anyu testvére, orvosa: Logan Angel

                  Anyu Fönöke: Márkus Mars

                  Anyu exe: Jack Big

                  Cseregyerek: Emely Morgan

 

                 

Apukámat megölték. Egy halom pénzt örököltem. Én nem érzek fájdalmat sem a hideget sem a meleget ez egy velem született betegség. Sírni sem tudok. Az anyám meg oda adott egy korháznak hogy kísérletezzenek rajtam.  Szörnyen megaláztató volt. Az orvosok az egész testemet tapogattak napjában többször is. Kísérleti műtéteket hajtottak végre rajtam. Lyukat fúrtak a koponyámba, közben beszélnem kellett az orvoshoz. Volt, hogy csak szimplán szórakozásból kiszedték a bal szememet altatás nélkül természetesen majd visszarakták kíváncsiak voltak rá, hogy hibátlanul vissza tudják e illeszteni. Állítom, hogy még az állatokkal sem bánt úgy senki sem, mint velem.

Végül egy szép napom sikerült megszöknöm egy doki megsajnált majd haza vitt magához. Persze még akkor nem tudtam, hogy csapda volt az egész. Az orvos át adott engem jó pénzért egy bűnügyi szervezetnek.  Céljuk a világ megváltoztatás volt. Robban akarták dönteni az egész gazdaságot. Kellettem nekik, mint fegyver. Gyógyszer kisérleteket hajtottak rajtam végre. Évekig kísérleteztek rajtam mire sikerült. Meg volt a tökéletes fegyverük. Mire én voltam az ellenszer. De már nem igazán emlékszem erre az időszakra. Az agyamat valamivel blokkolták. Megfogadták, hogy bevetik a Covid 19 a vírusok megkoronázott királyát. Mely embereket öl meg. Családokat rombol szét. És a gazdaságot végleg át szervezi. Korona vírus ellenszere injekcióformába adják be. A védőoltással csipet ültetnek be az emberekbe. Tudják, mikor mit csinálnak. Leggyakoribb tünetek: láz, a szaglás/ízlelés elvesztése, légzési nehézség, illetve légszomj nyomás vagy fájdalom a mellkasi régióban a beszédképesség elvesztése, illetve mozgásképtelenség. Halálos kimenetelű. az egész világot érinti és soha sem fog eltűni teljesen. Bezárják az iskolákat online oktatás lesz. Nem utazhat, nem mehet színházba, moziba, üzletbe, szórakozó helyekre, akinek nincsen oltási könyve. Rajtam kívül senkit sem kímél meg.  Szükségük volt rám. Csak nem tudtam, hogy meddig. Az igazi ellenszert a Covid ellen a C-pepdit jelentette. Életben hagytak nem öltek meg. Kidobtak az utcára egy fekete kocsiból. Féltem ilyestő volt. Pokoli rossz érzés volt, hogy ebben az egészbe én magam segítettem. Még ha nem is önszánamból hibásnak éreztem magamat. Szeretem volna valahogy segíteni, amíg még nem késő. A rendőrség a szembe röhögött azt mondták otthon szórakozzak, és az anyámat traktáljam a meséimmel. Nem tágítottam ott maradtam és megmutattam nekik a műtéti hegeimet. Flegmán azt válaszolták, hogy most már menjek szépen haza fele. Mert nekik rengeteg komoly és fontos dolguk van. Egy fiatal harminc év körüli nő utánam futott és megkérdezte miért van ennyi műtét utáni hegem. Szerette volna felhívni a korházat. Mondtam, hogy ennél többet is tehet, kapja el a rohadékokat.

Végül összeestem. Továbbra sem éreztem a fájdalmat. De valami más lett. Egy szép fehér szobába tértem magamhoz. Egy Erika nevű nő állt a szobába. Azt mondta idegösszeomlást kaptam. Igazolványt, papírokat nem talált nálam. Megkérdezte a nevemet és hogy mi az utolsó emlékem. A nevemet nem tudtam megmondani.  Mondtam, hogy csak annyira emlékszem, hogy az utcán vagyok egyedül. Azt állította, hogy voltam a rendőrségen ahol megmondtam a nevemet, de nem szerepelt a nyilvántartásban. A keresett gyerekek között sem találtak semmit sem. Hívták a gyámügyet. Nem éreztem jól magam nem találtam a helyemet a világba. Olyan idegen volt minden. Pedig nem bántak rosszul velem. Kedvesek voltak hozzám. Mégsem boldogultam. Kértek tőlem dolgokat. Hogy rajzoljak vagy írjak. Játszak a többi gyerekkel beszélgessek velük. De én képtelen voltam. Olyan volt mintha soha nem hallottam volna ezeket a szavakat. Erősen próbáltam vissza emlékezni, de fogalmam sem volt róla minek kéne eszembe jutnom. Amikor valaki finoman közelíteni próbált én hirtelen mozdulatokkal reagáltam.

Egy kedves házaspár fogadott örökbe. Elizabeth Ironnak neveztek el.  Selly rendőrként dolgozott. Rick pedig félemeletes meseíró volt. Megpróbáltam színlelni a fájdalmat. Valamiért úgy éreztem, hogy jobb, ha hazudok róla. Most már voltak napok, amikor sikerült magamat elfogadtatni, és néha napján szeretni magamat. Új szüleim nagyon kedvesen és jól bántak velem. Kapatam szép új ruhákat, szeretek. Megtanítottak biciklizni, görkorizni.  Amikor elestem nagyon megijedtek. Én persze sajnáltam nagyon őket, de mégsem mondtam el az igazat. A dolgok igazából a konyhába voltak számomra veszélyesek. Nem éreztem hogy forró e a víz vagy éppen hideg. Vettem a netten olyan csapot, ami kék színnel jelzi, ha a víz hideg és pirossal, ha forró. Ez kicsit könnyebbé tette az életemet. Szülinapomra amelyet Selly nevezett ki nekem kaptam egy kutyát. Betanítottam éjszaka jutalom falatokkal hogy jelezze, ha megsérülhetnék. Néha felriadtak a kutya ugatásra. De szerencsére feltaláltam magam és mondtam, hogy csak éhes voltam, vagy Csipire fogtam a dolgot, hogy ki akartam vinni, hogy elvégezze a dolgát. Képtelen voltam tovább hazudni nekik. Mindent elmondtam magamról meg is mutattam nekik az összes hegemet. Ami én voltam. Úgy voltam vele bármi is lesz, a következménye tudniuk kell, milyen vagyok. Nem kérdeztek ők már tudták csak kíváncsiak voltak arra, hogy mikor mondom el nekik. Én akartam őket lesokkolni, de ez fordítva történt. Elmesélték nekem hogy már rég óta kerestek engem és amikor megtaláltak nagyon örültek nekem. A vér szerinti apukám Frank bízta meg őket hogy vegyenek magukhoz és vigyázzanak rám. Őt sajnos nem sikerült megmenteniük, de engem minden képpen meg akartak védeni. Átöleltetem őket. Váratlanul valaki rám lőtt a kertből. Anyum ellökött és rohant a fegyveréhez. Apum hívta a mentőket. Fel sem fogtam, hogy mi történik csak azt tudtam, hogy korházba nem akarok kerülni. Kikaptam apum kezéből a telefont és mondtam, hogy csak falsh hívás volt. Anyum lőtt, mint egy örült. Én fogtam a karomat és kiszedtem belőle a golyót. Úgy érzem én hoztam magamra és rájuk és a bajt. Nem maradhattam továbbra is velük. De túlságosan megszerettek nem érdekelte őket az ügy. A korházhoz nem is, de az orvoshoz ragaszkodtak. Anyumnak a testvére sebész volt. Ő varrta össze a sebemet. Pedig mondtam neki, hogy ezt én magamnak szoktam, hogy designos legyen állatos különleges akár csak egy tetoválás csak ez klasszabb, mert ez nem fakul ki. Ő csak nevetett rajtam, de én megmutattam neki a védjegyeimet. Különlegesnek talált azt mondta szuper csaj vagyok. Szeretem volna segíteni a nyomozásba de apumék hallani sem akartak róla. Pedig én szemtanú voltam nyugodtan kihallgattattak.  Anyumnak ezért is elkezdtem mesélni azt mondta, hogy neki el kell mondania az igazat. Tudtak rólam, arról, hogy nem érzek fájdalmat. Meg akartak védeni engem, de időközben a munkából szeretet lett. Olyannyira hogy már nélkülem el se tudják képzelni az életüket. Örülök, hogy őszinték voltak hozzám. Nagyon féltettem őket.  Azt mondták most jobb, ha egy darabig itthon maradok, és nem császkálok el. Csak amíg el nem kapják azt az embert, aki rám lőtt.  Apum mutatott nekem fotókat, amik szerepeltek a rendőri nyilvántartásban, de egyik sem volt ismerős a számomra. Tudom hogy nem éppen a legjobbkor hozakodtam elő vele de megkérdeztem , hogy estleg járhatnék e én is suliba mint a többi korom béli. Azt mondták, hogy egyelőre erről szó sem lehet különben is nem rég meg akartak ölni. Nem tudom a miértjét soha senkinek nem ártottam semmi rosszat nem tettem.

Sikerült megtalálták a férfit, aki eltalált, meggyilkolták brutális módon végeztek vele. Többszöri késszúrás és lefejezték.  Azt hittem most már, hogy a szüleim ezek után fellegeznek, és végre járhatok iskolába gyerekek közzé. Természetesen nem engedték ők nagyon féltettek és aggódtak miattam.  Ebből a féltésből még jobban, mint eddig úgy éreztem, hogy az én hibám mindaz ami történtént miattam lett. Tönkre teszem az életüket. A tanulás emberek között segített volna nekem elnyomni ezt a borzalmas érzést. Új ingerek érték volna. A szüleim tudta nélkül indítom egy saját youtub-os csatornát. Célom az volt, hogy megismerjenek, és általam jobban elfogadják önmagukat. Hiszen mondáján különlegesek vagyunk. Olyan dolgokat töltöttem fel hogy jéghideg vízbe teszem a kezem. Tűkkel szurkoltam magam majd kiveszem magamból. Kivarrom a bőrömet.  Pillangó mintát égetek a bőrömre. Egy hét alatt milliós nézetséget értem el.  Ekkor még persze fogalmam sem volt a számomra ártalmatlan hitt video veszélyes következményeiről.

Bementem anyumhoz a munka helyére, hogy ne zavarjam aput az írással. Hallottam, ahogy egy nő zokog neki hogy a gyereke korházba került. A nő mikor meglátott az eszét vesztve nekem rontott. Anyum gyorsan lefogadta. Elkezdett ordibálni velem hogy gyilkos. Végül anyumnak a munkatársai elvitték. Anyum szorosan átölelt.

-         Mi volt ez az egész miért haragszik rám nem is ismerem

-         Zaklatott, mert a kislánya korházba került egy bizonyos video miatt, aminek most akartam utána nézni mikor te jöttél

 

A beszélgetésünket anyum főnöke Markus szakította félbe, hogy mutatni akar valamit, amit mind a kettönknek látnunk kell. Anyum nem akart hinni a szemének mikor a számítógépre nézett és látta a youtub csatornámat.  Nagyon szomorú és csalódott volt.  Büszkeségnek a nyomát sem láttam. Hirtelen megértettem veszélyesnek talált. Megijedtem, hogy már nem kellek neki, mint a gyereke már csak a munkát fogja bennem látni. Haza érve mind a ketten leszúrtak és követelték, hogy szedjem le magam a netről.  Mondtam, hogy már a rendőrségen leszedtem az oldalt és soha többé nem csinálok ilyet. Csak úgy megörültem a hirtelen népszerűségnem. Sosem hittem volna, hogy ennyiin fognak követni. Ennyire megszeretik, amit csinálok. Azt nem gondoltam, hogy le is másolnak majd.

-Még büszke is vagy arra, amit csináltál egy gyerek majdnem meghallt.

-Nem az én hibámból csak meg mutattam ki vagyok.

- Jó érzés volt önmagamnak lenni, olyan dolgot tenni, amire csak kevés ember képes.

- Egész nap itthon vagyok és nekem is kellett egy kis elfoglaltság, hiszen nem járhatok suliba. Egyedül meg szar tanulni.

-Velünk is tanulhatsz vagy fogadunk melléd tanárt, ha ez a baj

- Velem egykorúak társaságára vágyok, azt reméltem, hogy a kommentelökből lesz akivel tudok majd beszélgetni aki hasonló mint én akivel megértjük egymást. Attól félek a legjobban, hogy egyszer olyan dolgot teszek, amivel ti engem meggyűlöltük egy életre.

-Nem haragszunk rád csak nem értjük a dolgot, suli helyett találj ki valami mást. Az iskola túl veszélyes lenne, a számodra a tanárok a szülök a gyerekek miatt is. Túl sok mindenre kéne figyelnünk, hogy te suliba jár. Ez nem megoldható sem most sem semmikor. És erről nem szeretnénk többet hallani.

-Rendben?

-Műkorcsolya ezt szeretném edzővel és elfelejtem a sulit.

-Edző és te nem lehet más a közelben.

Beleegyeztem örülök, hogy lesz kikapcsolódásom. Éjjel nagyon rosszul aludtam ki mentem a konyhába. Csipinek adtam nassolni valót. Aggódtam a kislány miatt. Néha olyan hálátlannak érzem magamat. Néha azt kívánom, bárcsak olyan lennék, mint a többiek. Aztán arra gondolok, hogy okkal való ilyen csodálatos. Sokkan cserélnének velem. Nincsen okom panaszkodni. A szüleim állandó aggodalmán igyekszek valahogy csitítani. Bementem a szobájukba. Bocsánatot kértem tőlük, amiért követelőztem és megfogadtam, hogy lemondok a kiorzásról is. Csak ne vigyenek vissza, mert azt nem bírnám ki.

-Hát megbolondultál te vagy a mindenünk a gyerekünk és mi mindig szeretünk.

-Nem te tehetsz róla Elizabeth drágám, nem vállalhatsz felelősséget mások tétéért.

-Én is nagyon szeretlek benneteket csak haragudtatok és én azt hittem, hogy bárcsak tudnék sírni.

-Haragszunk akkor is szerettünk.

-És nincsen, több titok mindent megbeszélünk oké.

-Oké.

-Szeretnék ma este itt aludni veletek.

Kicsit még őröltem magamban valahogy nem tudtam elosztani a gondolataimat. Mégis sikerült elaludnom. Rá jöttem megoldottam tudtam, hogy hasznosítom magamat a társadalomba. Mi sem egyszerűbb beépülök, én leszek a tégla egy bűnügyi szervezetbe. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy adom be ezt apuméknak. Eszembe jutott egy pompás ötlet beépített ügynök leszek és ti végig vigyázni fogtok rám. Mit szóltok hozzá. A lány anyja telefonált, hogy meghalt a gyereke. Szörnyen éreztem magam. Apum próbált vigasztalni. Elmondta, hogy amikor az első meséje megjelent. A gyilkos dodo címmel, aki rátámadt gyerekekre egy iskola buszba. Egy férfi megcsinálta a valóságban. Többen súlyosan megsérültek, két gyerek meg is halt így ismerkedtem meg az édesanyáddal. Ő nyomozott az ügyben. A tragédia összehozott bennünket. Miatta nem hagytam abba az írást. Na meg a rengeteg olvasom miatt, sem de ezt el ne mond neki.

-Vannak nagyon beteg emberek kincsem, nem te tehetsz róla.

-Utazunk el valahova.

-Oké a nyaralóba megyünk.

-Ne hibáztasd, magad szívem kérlek szépen.

-A kocsi utat végig aludtam.

Mikor megérkeztünk a nyaralóba fel volt törve az ajtó. Anyu bement fegyverrel a kezébe. Mi is bementünk mikor mondta, hogy tiszta. Anyu kihívta a helyieket, hogy nézzenek utána a dolognak.

-Sajnálom, hogy miattam pokol az életetek a lövés, a hulla, a halott kislány, most meg a betörés.

-Kár volt örökbefogadótok.

-Nagyon nagyon sajnálom.

-Nem drágám ezekről a dolgokról nem te tehetsz te vagy a mindenük.

-Én még sem így érzem.

-Tudod drágám, amikor én a húszas éveimben voltam, volt egy fiúm azt hittem, hogy ő életem-szerelmem. Többször szakítottunk majd újra összejöttünk. Összesen öt évig voltunk együtt. Kisebb nagyobb szünetekkel. A lényeg hogy hittem a nagymamádnak és hagytam magam sodródni az árral. Nem tiltakoztam, mert tudtam, hogy csak a magukét fúlják. Hogy sosem leszek jó senkinek sem. Nem lesz senki, aki majd önmagamért szeret. Sokáig elhittem, hogy igazuk van és engem felnőtként is nevelni kell egy vadidegenek. A férfit Marknak hívták. És összeköltöztem vele. Majd ő haza költözött. Nem sokat laktunk együtt. Rengeteg problémánk volt egymással. Magamat egy hősnek láttam önmagam szemében. Dolgoztam túl éltem a napokat vele. A lelkem legmélyén tudtam, hogy vége lesz egy napon. Hogy hogyan azt nem. A nagynénikém haldoklott és ő pont akkor hozakodott elő mindenféle külön dolgaival. A nap végén az ágyban kötöttünk ki. Reggel éreztem, hogy vége ennyi nem éri meg még a szex miatt sem. Bárcsak lett volna akkor az életemben egy olyan ember, aki azt mondta volna, hogy tudom, hogy nélküle is boldogulsz. Szerethető személyiség vagy. Ennyi kellett volna a kis lelkemnek. Nincsen olyan emberre szükséged, aki bánt téged. Mindig nagyon hamar vissza kellett fogadnom. Pedig még az első szakításon sem voltam túl lelkileg. Attól féltek, hogy nem lesz más. Nincsen olyan férfi, aki úgy szeretne, mint ahogy ő. Mindent jobban tudtak helyettem. Egyetlen egy dolgot kivéve mit érzek, amikor vele vagyok. A bűntudat magam felé hogy nem sikerül miért nem, hiszen mindenünk megvolt. Egy dolgot kivéve a listáját főzés, mosás, takarítás, varrás, szopás, ondó lenyelése, menni hozzájuk heti rendszerességgel. Ez persze ki bővült vizet hozni, ha úgy érzem, hogy szomjas. Jegyzetet írni idegen szavakból, amiket ő használ. A villany és a víz miatt hogy ne pazaroljak rám fog szólni, mert az nem rám szólás csak tanítás.  Végig az a kép élt bennem, hogy ha velem bármi történne, ő hol lenne. Egy csalódás voltam neki. Ennek hangot is adott. Lelocsoltam vízzel. Kidobtam a lakásból. Elküldtem öt. Nem ment. Tehetetlen voltam. Végül megismerkedtem az apáddal szegény nagyon össze volt törve. Egymásnak segítettünk talpra állni. Végül három hónap után megkérte a kezemet és most itt vagyunk veled. Most csak ez számít. Tudod kincsem mindenkinek meg van a maga keresztje a kérdés csak az, hogy mit kezd vele.  

-Én már tudom, anyu segítek, neked leszek csali, szerintem engem akarnak.

-Ez egy szörnyű ötlet szívem és a válaszom NEM.

-De szót fogok fogadni, enged, hogy jóvátegyem, had segítsek.

-Túl veszélyes.

-Neked is az.

-De engem erre képeztek ki én rendőr vagyok te pedig még gyerek.

-Akkor is segíteni fogok akár engeded akár nem ez az utolsó szavam.

-Tudnom kell a válaszokat nincsen nyugtom addig.

-Oké én beszámolok neked mindenről, ami az ügyeddel kapcsolatos, de ennyi.

-Rendben van így.

-Ja / pedig nem is/ csak már nem akartam vitatkozni.

 A kihallgatás után apuval elmentünk fagyizni. Apu út közben végig sztorizott nekem. A Piroska és a farkas agresszív változatát adta nekem elöl. Piroska piros kis mini szoknyába riszálta fenekét és a farkas csak segíteni szeretet volna neki. Figyelmeztetni akarta, hogy vigyázón a vadásszal.

-Apu gondolkoztam a mai dolgon.

-Nocsak, ez szép, amíg én mesélek, te addig máshol kalandozol.

-Igen mert ez fontos szépen kérlek hallgass meg anyu és te nem szoltatok senkinek, sem hogy ide jövünk.

-Apu anyu tesójának van ide kulcsa? 

-Persze Logenek van ide kulcsa.

-Ő tette egész biztos vagyok benne, mert betörésnek álcázta, azért hogy elterelje magáról a gyanút. Anyu rendőr és nem gyanakodna rá. Ha kulccsal jött volna, az mindenkinek leesik, de így nem. Indítékai is volt én. Jó kísérleti alapanyag lennék.

-Szerintem túl sok tévét nézel. Soha senki nem bánthat, többet ígérem.

- Menjünk, haza anyu már biztos hiányol.

- Csörög a telefonod apu o emlegetett angyalka.

TELEFON Hívás:

-Szia, most megyünk haza.

-Hallanod kéne mit talált ki a lányunk.

-Rick figyelj, rám ne gyertek haza.

-Szeretlek bennetek.

-Na de miért mi a baj jól vagy?

-Letette a telefont.

Változott a program Elizabeth szívem nem megyünk most haza.

-Baj van ugye apu?

-Nem szó sincs, róla kincsem csak anyunak most sok dolga van és mind ketten csak láb alatt lennénk.

-De, ha nincs semmi baj, akkor a telefonba miért vágtál olyan riadt képet.

-Nem tudom, hogy miről beszélsz, de egy biztos jót fogunk mulatni.

Taktikát váltottom vitatokozás helyett inkább csak annyit mondtam.

-Oké apu

-Vidámpark és állatkerthez mit szolsz.

Várj egy percet és kigondolom / olyan hely kell, ahonnan még simán vissza találok a nyaralóhoz/ 

-Kérek, szépen még egy fagyit megvárlak a padon.

- Rendben, de maradj a padon és ne állj szoba idegenekkel, és el ne mozdulj. Mindjárt jövök.

Láttam, ahogy apu beáll a sorba szerencsémre sokkan álltak elötte. Mikor észrevettem, hogy egy idősebb nővel beszélgett elkezdtem futni. Amikor a nyaralóhoz értem gondolkodás nélkül berohantam. Anyumnak vatta volt a szájába és székhez volt kötve. Oda mentem hozzá és kivettem a szájából a cucost.

-Csapdafutás kifelé most.

-Nem hagylak ki.

-Hol van az apád.

-Ő is itt van ugye. Kinyírom.

-Nem ő nincsen, itt fagyit vesz nekem.

-Nem tudtam kioldozni a csomót nagyon szoros volt.

-Fogtam a gyufát és mondtam anyumnak ez most fájni fog kiégettem a kötelet. A keze is megégett.

Anyum közbe mondta a tervét.

-Mia szívem el kell hitetnünk velük hogy velünk, vagyok. Csak így úsztatjuk meg élve. Ehhez viszont bántanom kell téged. Semmit se hidd el abból, amit mondani fogok.

Sikerült kiszabadítottam anyut.

-Menjünk, anyu kérlek.

Három ember jött be a szobába rendőr ruhába voltak. A fejükön malac álarc volt.

-Nem mentek sehová itt maradtok.

Ketten lefogták anyut.

Lássuk, hogy igaz-e amit igaznak mondanak vagy csak mese. A férfi egy kést vett elő és megvágta vele a kezemet. Feljajdultam, ahogy tanultam. Úgy néz bevált megijedt és bocsánatot kért.

-Tűnjük el innen ez nem az a lány.

-Ne olyan gyorsan, és ha csak szimulál.

-Bekötött szemmel csináljuk.

Bekötötték a szememet. anyu kérte, hogy hadd ő csinálja nekem. Belementek. Anyum simogatással jelzett nekem mikor kell jajgatnom. Még a sírás is ment hála a mű könnyeknek, amit az ibmn rendeltem. Bekentem vele a szememet mikor nem figyeltek.

-Ez nem az a kislány húzzunk el.

-Várjatok csak ne olyan gyorsan. Nézzük me a sebeit.

-Levetkőzni most.

-Nem vetkőzők disznok elött.

-Az egyikük felpofozott és levetkőztetett.

-Nagyon megijedtem. Beraktak egy fekete furgonba és elkábítottak.

Sally és Rick

Sally: -Rick Miát a lányunkat elvitték.

Rick:-Hol vagyok?

Rick -Korházba nagyon megvertek.

Rick: -Már hívtam Markust rajta vannak az ügyön szolnak, ha lesz valami fejlemény. Nem jelentkeztek nem kértek még váltság díjat.

Sally:-Fel kell kelnem meg kell keresnem a lányunkat, muszáj őt magtalanom.

Rick: -Nem lehet megsérültél a kezed is csúnyán megéget több bordád is eltört. Pihened, kell Szívem

Sally: Nem tudok itt maradni, amíg azoknál a szörnyetegnél van a lányunk Rick nem megy. Istenem látnod kellett volna az arcát annyira félt és sírt is.  Bántottam öt Rick.

Rick: Kincsem nem tudsz tenni semmit. Figyelj Elizabeth-nek volt egy elmélete akkor nem vettem komolyan, de most. Az öcséd Logen volt az egyik tettes.

Sally: De neki van kulcsa miért tört volna meg. Soha sem bántana engem vagy Elizabeth-et.

Rick: Elizabeth szerint pont, ezért mert ha kulccsal jött volna, egyből lebukik.

Sally: Rendben nem hiszem el, hogy ezt mondom, de ráállítom Lukra Markuszt.

Rick: Én már megtettem. Márkusz megígérte, hogy hív, ha van valami fejlemény a lányunk ügyében.

Sally: Senkiben nem bízhatunk meg.

Rick: Bárcsak jobban figyeltem volna Elzabeth-re akkor ez az egész nem történt volna meg. Észre kellett volna vennem, hogy megijedt a telefonhívásod után.  Istenem ez az egész az én hibám.

Sally: Nem tehetsz róla. Meg kell, öt találunk, segíts felkelni.

Rick: Nem szabad csúnyán megsérültél azt hittem elveszítelek téged. Sokáig nem voltál magadnál.

Sally: Pontosan mennyi idő telt?

Rick: Két hete.

Sally: Már két hete hogy nincsen meg Elizabeth.

Sally: Meg kell, találunk azt a helyet ahova Elizabeth-et vihették. Biztos voltak szemtanuk.

Rick: Márkusz és a csapata már mindenkit megkérdezett. Én is folyamatosan az ügyűn vagyok, ahogy mindig csak most nélküled kellett csinálnom.

Sally: Ki szeretnék kerülni a korházból bármilyen papírt alá, írok, de meg kell találnom a lányunk érted.

Rick: Jó rendben szolok egy orvosnak.

 

Sally:

Meg voltak a papírok holnap haza engednek hála a testvéremnek. Nincsen belső vérzésem ez jó hír. Nem dolgozhatok. Csak Miára gondolok. vajon életbe van-e még. Vajon bántották-e. A malac álarcokra fokuszálok meg kell találni a helyett ahol vették. Elkezdtem nézegetni az interneten malac álarcokat eddig semmi. Végre találtam valamit. Kocsiba pattantunk és ki kérdeztem az ott lévő tagot. Igen valóban nem olyan régen kettő vagy három hete vásároltak nála álarcot.  Megmutattam Logent a bolt vezetőjének Nem ismerte fel. Elkértem a bolt biztonsági kamaráink a felételét. Nem volt az üzletbe kamera. A jelenbe nincsen semmi kezén fogható bizonyíték csak az a számla.  Mila múltjába kell lenni a válaszoknak. Logantől kértem segítséget. Orvosok kellettek legfőképpen sebészek. Oda adta az összes orvos elérhetőségét. Még az FBi is bevontunk az ügyben. Végül jött a jó hír megtaláltak Elizabeth-et. Egyedül bolyongót az utcán.

Rick:

Nem veszíthettem el Sallyt. Elég nekem a kislányom halála. Márkus tegnap mondta, hogy valószínűleg vízbe folytatták. Holtestét nem találták meg csak az egyik ujját a Hudson folyóba. Sajnos egyezett az ujj lenyomata. Fogalmam sem volt, hogy mondjam el a felségemnek. De tudtam, hogy meg kell tennem. Mikor el akartam mondani, jött egy hívás hogy megtalálták Azonnal ott voltunk a helyszínen. A kis arca összeesett. Nagyon lefogyott. Az ujjai hiánytalanul megvoltak. A sebei szörnyen néztek ki. Sally nem kérdezett semmit tőle csak ölelte és piszkálta. Elizabeth zokogott. Boldog voltam, hogy előkerült a kislányunk. Akkor csak ez számított.

Otthon voltunk Csípi megugatta Elizabetett. Elizabeh sírt. Sally bezárta a kutyát. Sally áthívta Logent hogy nézze meg Elizabetett. Elizabeth nem ismerte meg Logent. Elizabeth halálra rémült amikor Logen szurit akart neki adni. Ez régeben sosem okozott gondot. Hiszen nem érezte. Sally rákiáltott az öcsére hogy ne ha ő nem akarja nem kell.

Logen: Azért a sebeidet bekenhettem. Nagyon fogok vigyázni.

Elizabeth: Nem hagyjál békén.

Logan: Rick ugye e segítesz nekem, míg bekenem a lábát és a fenekét.

Sally: Nem szó sem lehet róla. Elég volt. / berohant a gyerekkel a szobába/

Logan: Ő nem Elizabeth.

Rick: Tessék?

Logan: Ő nem a ti lányotok a sebei sem stimmelnek. És ez a gyerek érzi a fájdalmat. Meg sem ismert engem. A sebei még frissek nem évekkel ezelőttiek. És bár igyekeztek, de nem sikerült olyan különlegesre akarom mondani dizájneresre mint Elizabetté. Bár ki is ez a kislány nem Elizabeth és rengeteget szenvedett. Szeretnék neki adni fájdalom csillapított. Kérlek szépen Rick segíts nekem.

Rick: Ha ez a gyerek nem Elizabeh akkor ki? Hol van a kislányunk? Vajon tényleg meghalt? Folytatnunk kell a nyomozást, ez a lány biztos tud valamit a gyerekünkről. Berontottam a szobába.

Rick: Hol van Elizabeth?

Sally: Rick miről beszélsz ő Elizabeth a mi gyerekünk.

Rick: Hol van Elizabeth?

Elizabeth: Nem tudom nekem azt mondták, ha elárulom, hogy Emely Morgennek hívnak, akkor megölnek bennünket. Le kell állítanom a nyomozást. Egy csipet ültettek belénk, hogy tudják, hogy mit csinálunk. Elizabeth mondta, hogy mondjam meg nektek, hogy szeret titeket. Sajnálja a fagyis dolgot, hogy rád ijesztett az eltünésével.

Sally: Hol van Elizabeth?

Emily: nem tudom, csak azt tudom, hogy levágták az egyik ujját. Nem sírt én nagyon megijedtem. Sokat voltunk együtt. Meg kellett tanulnom ő lenni. Elizabeth azt mondta nekem minél hamarabb tanulok, annyival gyorsabban szabadulok ki. Akkor már senki sem fog bántani engem és sírni is szabad majd.

Sally: Kik voltak?

Emily: Nem tudom végig álarcba voltak.

Sally: Mondtak neveket?

Emily: Becenevek hangoztak el. Nyuszika, Cicuska, Mucuska.

Sally: Rick Jack az exem szólított így. Ő rabolta és ejtette fogjál a kislányunkat és Emilyt.

Sally telefonált, hogy keressék meg Jacket.

Marcus: Sally Jack halott már kétéve hogy meghalt.

Sally: Na és az ikertestvére Sam ő még él?

Marcus: Igen ő még él.

Sally: Jack miben halt meg?

Marcus: Autó balesetben.

Sally: Tegyük fel, hogy nem Jack halt meg a balesetben, hanem Sam és Sam ellopta a testvére személyiségét.

Sally: Marcus nézd meg hogy az anyja élt e amikor a balesett történt.

Marcus: Nem már nem élt.

Sally: Jacknek volt egy nyaralója ott lehet a kislányunk.

Marcus: Rendben indulunk meg van a cím.

Sally: Civil kocsival és civil ruhába csak semmi feltünés.

Sally: Emily hogy nézett ki a hely ahol voltatok?

Emily: Egy kis helység volt. Sötét volt. Nagyon féltem. Elizabeth azt mondta, hogy ha nem sírok, és ha nem húzódok el, amikor hozzám érnek valami éles tárgyal akkor hamarabb vége és ki engednek. De ehhez azt kell, hogy szót fogadjak az álarcos embereknek.

Sally: nagyon bátor kislány vagy.

Sally: Logan maradj, itt kérlek szépen Emily-vel.

Logan: Hívj, ha már biztonságban vagytok.

Emily: Nem akarok itt maradni bántani fog félek.

Sally: Ne félj nem fog bántani.

Emily: Veletek akarok menni.

Sally: Túl veszélyes mennünk kell.

Sally és Rick elmentek.

Rick: Biztos jó ötlet volt felhívni Markust.

Sally: Csak a lányunk biztonsága számít.

Rick: Nem szabad bíznunk senkibe sem Sally szívem.

Sally: Oké lehet, hogy igazad lefújom az műveletet Markusszal. Csak mi ketten Rick Drágám.

Sally: Markus maradjatok, le nem akarunk kockáztatni.

Markus: Sally most akartalak hívni meg találtuk Elizabeth és jól van, de van egy kis gond.

Sally: Mi a gond? Add oda neki  a telefont hallani akarom a hangját.

Markus: Egy bonbán áll.

Sally: Úr Isten te jó ég.

Markus: Már kint vannak a bomba szakértök. Dolgoznak rajta.

Sally: Itt vagyunk Elizabeth

Elizabeth: Nem mozdulhatok el innen én egy bonbán állok, ha egy kicsit is megmozdulok, felrobban. Nagyon szeretlek titeket vigyázatok Emily-re ő nagyszerű gyereketek lesz. Miatta majd nem kell annyit aggódnotok, mint miattam kellett. Csodálatos szülök, vagytok. Most mennetek kell. Kérlek szépen.

Rick: Szép beszéd volt ifjú hölgy, de mi nem megyünk sehová. Most néztem meg ugyan is a bonbát van még fél óránk, hogy kitaláljuk a jelszót.

Sally: Tarts ki kincsem.

Elizabeth: Anyu, apu mennetek most már nem bírok sokáig itt állni.

Rick: Tarts ki Kincsem a jelszó négy darab számjegy.

Sally: Próbáld meg 1996 az a születése éve.

Rick: Csak egyszer próbálkozhatok.

Sally: Pillanat megnézem, hogy mikor halt meg Jack édesanya.

Hirtelen kattanás.

Rick: Kész.

Sally:Elizabth kincsem haza megyünk.

Elizabeth: Köszönöm de, nem akarok haza menni. Nem akarlak titeket. Nélkülem lenne életeteket. A disznok is megmondták. Hogy minden az én hibám.

Sally: Nézd Elizabeth drágám mondtuk már apuval, de elmondom, még egyszer szeretünk, nem a te hibád nem vállalhatsz felelősséget mások tétéért.

Elizabeth: Sally, Rick maradjatok itt és nyomozzatok. De nekem, mint szülökre már nincsen szükségem.

Rick: Hogy mondhatsz ilyet kincsem te a mi gyerekünk vagy és szeretünk és tudom, hogy te is szeretsz minket.

Elizabeth egykor egy cetlit nyújtott át Ricknek csukott szemmel. A cetlin a következőn ált. Nem mehetek veletek haza. Figyelik minden mozdulatomat. Beépítettek egy kamarát a szemembe azon keresztül látnak és hallanak mindent. A szemem nem sérült meg ne aggódj. Ne mutasd meg anyunak csak a kocsiba. Amikor már távol vagytok tőlem. Örülnék neki, ha még itt a kamera elött összevésznétek rajtam. Biztonságosabb lenne a helyzet mindenki számára.

Rick: Markus vidd Elizath-et egy biztonságos helyre kérlek.

Markus: Oké.

Sally: Rick nem Elizabeth velünk jön haza.

Markus: Vigyázok, rá ígérem.

Sally: Haza akarom vinni a lányunkat nem, értitek. Az anyja vagyok.

Rick: Sally drágám bíz bennem és ne vitatkozz mutatnom, kell valamit, de itt nem tudok. Kérlek, gyere velem.

Sally: Egy tapodtat, sem megyek a lányom nélkül haza.

Rick: De jössz / apu felkapta anyut és szaladt vele a kocsihoz/

Sally: Azonnal tegyél le Elizabeth-et akarom. Miért csinálod ezt.

Rick: Muszáj, volt kihozzalak, téged nézd ezt a cetlit adta nekem oda a gyermekünk.

Sally: Te jó ég szegény kincsem. És most. Markusnál is veszélybe van.

Rick: Jelbeszéddel jeleztem Elizabethet-nek hogy hunyja be a szemét amikor Markussal kéz jelel le kommunikáltam neki a szitut. Így Elizabeth biztonságba lesz be lesz kötve a szeme. És nem fognak beszélgetni.

Sally: Ez nem lehet, végleges megoldás beszélek Logannal. Hogy szedje ki.

Sallly: Nos, ki tudod szedni.

Logan: Ez nem ilyen egyszerű tudnom kéne, hogy pontosan hol van.  Valóságos csodálatos hogy lát még vele egyáltalán.  Korházba nem csinálhatom meg.  Biztos van nyomkövető is benne.

Rick: Akkor hát Márkus-al sincs biztonságba igaz?

Logan: Attól tartok, nincsen más megoldás, mint kioperálni a szeméből. Szörnyen hangzik, tudom, de meg tudom csinálni, hogy fel se tűnjön. Sőt még lehet, hogy látni is fog az új szemével.

Sally: Szó sem lehet róla. Túl kockázatos lenne.

Logan: Benne hagyni is az.

Rick: Emily jól van?

Logan: Adtam neki nyugtatót most alszik.

Márkus telefonon felhívta Sallyt.

Márkus: Elizabeth bezárkozott a fürdőszobába azt mondta megjött neki és hazafelé megálltuk betétet venni, meg vattát. De már rég óta bent volt. Nem válaszolt. Rátörtem az ajtót. Késő volt kiszedte a szemét, amibe a kamera volt. Most a The Albany Stratton VA Medical Center-ben van. Nagyon vérzett neki Sally. Itt vagyok vele. Úgy sajnálom Sally.

Sally: Máris ott vagyunk.

Sally: Rick, Logan Elizabeth korházba van, menjünk. Kiszedte a szemét magának.

Rick: Pillanat hozom Emilyt és indulhatunk.

Emily: Mi a baj, hol vagyunk?

Rick: Korházba Elizabeth-tel baleset történt, de jó lesz.

Sally: Logan menj be te is műtőbe kérlek szépen.

Logan: Természetesen csak gyorsan át öltözőm és bemosakszok.

Rick: Sally drágám minden rendben lesz. Jó kezekben van a kislányunk.

Markus: Vigyáznom kellett volna rá. Tudnom kellett volna, hogy mire készül az istenért elvégre is kapitány vagyok.

Rick: Ne hibáztasd magad Markus Elizabeth nagyon okos és ravasz kislány akár csak az édesanya Sally.

Sally: Miért nem jön, már valaki valamit mondani megörülök, olyan ideges vagyok.

Rick: Hoztam neked kávét kincsem ez jót tesz. Hiszen ma még nem ettél nem ittál semmit.

Sally: Igazad van. Úgy aggódom a kislányunk Rick a kislányunk. / Sally sír/

Rick: Tudom, tudom én is nagyon aggódok. De a legjobb kezekbe van.

Emily: Elizabeth ugye nem fog meghalni. Végig ő tartotta bennem a lelket. És ő legjobb barátnőm.

Markus: Ne beszélj butaságokat Emily. Inkább menj és vegyél magadnak valamit az automatából.

Rick: Köszönöm Markus.

Markus: Nézzétek, ott van Logan.

Sally,Rick: Jól van ugye túlélte.

Logan: Túlélte és lát. Kész csoda a kis csaj. Most már csak bekötözik. Mindjárt hozzák ki. Egy kicsit kába lesz. Ne fárasztok ki. Most a legfontosabb neki a pihenés. Csak semmi megerőltetés. Haddjátok piheni.

Rick: Hála Istenek köszönünk mindent.

Elizabeth: Jól vagyok, sajnálom, hogy meg ijesztettelek Markus papa. Bocs hogy felrobbantottam a lakásodat. Nem akartam nem volt szándékos.

Markus: Semmi baj szívem. A lényeg hogy jól vagy.

Sally: Márkus papa mi.

Márkus: Magádtól találta ki ez a drága gyerek.

Emily: Elizabeth mikor jössz haza.

Elizabeth: Hallottátok, hogy mit mondtam. A műtőbe beszélték, hogy felrobbant a lakásod Markus bácsi.

Márkus: Pontosan hallottam és a lényeg hogy jól vagy.

Rick: Gyerek száj. Biztos túl sok nyugtatott kapott.

Márkus: Valóban volt robbanás, de tényleg nem számít. Elizabeth a legfontosabb hogy jól van.

Sally: Igen így igaz köszönjünk.

Rick: Velünk fogsz lakni Markus.

Markus: Rendben van köszönöm, de nem fogadhatom el.

Elizabeth: De igen Márkus papa elfogadod, az én kedvemért kérem.

Markus: Jó, de csak egy feltétellel csillagom, ha most rögtön elalszol.

Elizabeth: Nem megy, félek, ha lehunyom mind két szememet, akkor őket látnom.

Rick: Itt vagyunk veled kincsem és nem megyünk sehová. Próbálj meg piheni.

Elizabeth: Szeretnék tévézni vagy zenét hallgatni kérlek.

Markus: Nem lehet, sajnálom kinsem. Pihened, kell.

Elizabeth: Ez nem fer ez ám fer.

Sally: Miért nem nézheti?

Markus: A ti házatokat is felrobbantották nagyon sajnálom. Nem szeretném, ha a kis cicánk a tévéből tudná meg félek, ez túl nagy megrázkódgatás lenne neki.

Sally: Rendben világos értem semmi gond akkor a régi lakásunkba megyünk. Az szerencsére üres.

Rick: Beszéltem az orvosokkal, Elizabeth holnap már haza mehet.

Sally: Rick a Houston Street-i lakásunkba kell mennünk.

Rick: Oké nem gond, de valami baj van.

Sally: Igen felrobbantották a lakásunkat. Markus elment megnézni, a csapattal megyek én is. Csak előbb még felveszem Elizabeth vallomását.

Rick: Ez most ugye nem komolyan mondtad. Tényleg pont most. Még csak egy napja sincsen, hogy túlesett egy elég komoly műtéten. Nem hiszlek, el komolyan mondom.

Sally: Én sem örülök neki, de muszáj lesz, és ha nem megteszi más. Komolyan ezt szeretnéd, hogy egy vad idegen hallgassa ki.

Elizabeth: Apa nincsen, semmi jól vagyok, mindent elmondok anyu, amit tudok, csak ne veszekedjek.

Rick: Szívem feküdj, vissza nem kellhetsz, fel drágám jól van, akkor anyu kérdez te meg válaszolsz jó lesz így.

Elizabeth: Nem én anyut Sallyként akarom látni akcióba azt, akarom, hogy úgy kérdezzen ki, mint egy vad idegent és ne, mint a lányát csak így megyek bele a kihallgatásba.

Rick: Miért jó ez neked kincsem?

Elizabeth: Mert így nem azt érzem, hogy mint anyukám hallgat ki, hanem azt érzem, hogy így könnyebb lesz nekem.

Sally: Renben oké akkor kezdhetjük. Hallottál neveket volt valami különleges ismertető jelük mondjuk tetoválás vagy láttád az arcukat.

Elizabeth: Nem jól kezdte el először be kellett volna nekem mutatkoznia. Utána fel kell ajánlani, hogy tegezem.

Rick: Mondtam, hogy még túl korai neki.

Sally: Rendben kincsem akkor újra kezdem az én nevem Sally Angel és rendőr vagyok, szeretnék neked feltenni pár kérdést. Elég erősnek érzed magad egy kihallgatáshoz. Tegez nyugodtan.

Elizabeth: Ez már szuper volt, megfogod, a kezemet félek egy kicsikét.

Sally: Hát persze drágám itt vagyok, mond csak. Mitől félsz? Emlékszel még mit kérdeztem ugye?

Elizabeth: Igen emlékszem. De nem akarom elmondani túl félelmetes.

Sally: Muszáj, elmondanod kincsem biztonságban vagy nincsen mitől félned.

Elizabeth: Hazudsz, hazug, hazug vagy. Én el akarok innen menni.

Sally: Nem lehet itt kell maradnod.

Logan: Mi folyik itt megmondtam, hogy Elizabeth-nek pihennie kell. Nyugodjon meg kérlek Elizabeth. Adok neked egy nyugtatót rendben van.

Elizabeth: Nincsen, rá szükségem jól vagyok, én csak haza akarok menni.

Logan: Most még nem lehet. Tudom, hogy te ezt nem érzed, de varratok vannak a szemedbe és nem szabad erőlködd, nőd most nem kellhetsz fel érted.

Logan: Sally,Rick kifelé most. Elég volt belőletek. Felzaklattatok. Nézzétek meg hogy kint vagyok-e.

Elizabeth: Négyen voltak, nem vették le sohasem az álarcot, csak váltáskor. A kezüken kesztyű volt. Sötét helyen voltunk Emily-vel. Az illat nagyon finom édes volt. Amikor a vizsgálatok voltak akkor csak hárman voltak jellen. Nézhettem rajzfilmeket. Hallgathattam zenét. Ezek mind más-más helyeken voltak, de egy légtérbe. Beszélni soha nem beszéltek csak kézjelekkel kommunikáltak egymásnak. Emily mindig sírt, ha hozzá értek. Mondta neki, ha nem sír, akkor hamarabb vége lesz ennek az egésznek. Egyszer kínozták csak meg előttem Emily-t nagyon rémes volt.  Azért csinálták, mert megpróbáltam elszedni az egyikőjüktől a mobiltelefont.



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom