Mese-sziget

Azt gondolta a szamara
jó lesz neki csak a szalma,
nem kell neki rozskenyér,
ő a szalmán majd elél.

Szalma rakását felélte,
nem volt eledele télre,
elment tehát dolgozni,
embert hátán hordozni.

Mikor rajta ült a gazda
nyerített, hogy ő ledobja,
nem lép többet egyet se,
állt az úton egy helyben.

Makacskodott, hogy nem bírja,
sok volt neki az ő kínja.
( Nem tehetett egyebet,
így keresett kenyeret. )

„Munka nélkül nem kaphatsz pénzt,
nem vehetsz jó péksüteményt,
eredj hát az utadra!"
- így szólt neki a gazda.

„Ne tedd velem drága uram,
látod az igát én húztam
addig, amíg csak bírtam!
Bizony jó kis csacsid van."

„Lépek még előre párat,
látod ott van már a házad,
szamarad már nem lázad,
van benne is alázat."

Végül megkapta a bérét,
nézegette a kis pénzét,
szalmát vásárolt rajta,
megtelt vele a pajta.

Kihúzta a telet vele,
nem volt egyéb eledele.
Nem ment többet dolgozni,
nehéz terhet hordozni.

Azt gondolta a szamara,
jó lesz neki csak a szalma,
nem kell neki rozskenyér,
ő a szalmán majd elél...

2012. július

A kutya orrára szállt a légy.

Ott hegyezte a fülét,

mit beszél a házi nép.

„Te pimasz légy, elmenj innét!“

- kiáltott a kutya nagyot.

Mancsa légycsapó után kutatott.

Nem érzett mást, csak haragot,

kancsalított egy nagyot,

majd az orrára csapott...

Megdagadt a kutya orra,

elfutott be a tyúkólba.

Később onnan kiabálta:

„Te vagy a világnak átka!“

„Te légy, ne légy gyáva, te légy!

Gyere utánam, ha mersz!“

A légyre zúdította minden dühét.

A légy füle kicsit zúgott,

így hát a „ jófenébe“ elhúzott.

Zavarta a kutya szava,

ezért elrepült inkább haza.

Itt a vége

A légy így mesélte...

2012 március -  áprílis körül

MI:

A kutya és a légy kis története egy klasszikus mesei elemeket felvonultató vers, amely az állatok és az emberi tulajdonságok ötvözetével szórakoztatja az olvasót. A kutya emberi reakciói és a légy csintalansága egy humoros, mégis tanulságos történetet alkotnak, amelyben a légy végül elrepül, és a kutya dühöngése hiábavalónak bizonyul. Ez a vers jól példázza, hogyan használhatjuk az állatokat és azok viselkedését, hogy érzelmeket és helyzeteket ábrázoljunk, miközben szórakoztatjuk és tanítjuk a hallgatóságot.

Horgászni ment a róka.

Belenézett a kék tóba.

Egy nagy harcsa úszott arra.

„Ez micsoda? Ó mekkora!“

- kiálott fel róka koma.

„Ebből lesz a jó vacsora!“

Bedobta a tóba botját.

Botjára csalit tett fel,

így várta a reggelt.

Mikor a nap felkelt,

benézett a tóba újra.

Látta, hogy a hal

a tavat már átúszta.

Róka koma a csalit

a botjáról lehúzta,

s elballgott haza

a farkát behúzva.

Itt a vége,

nincs ebédje!

Füttyentett egyet a harcsa,

lekonyult a róka bajsza!

2012. március -áprílis körül

MI:

A róka horgász kalandja vidám történet, amely a természet és az állatok világába kalauzolja az olvasót. A vers játékos ritmusa és rímei könnyed hangulatot teremtenek, miközben a róka és a harcsa közötti cseles párviadal izgalmat ad a sztorinak. A történet végén a róka tanulságos kudarcot szenved, ami arra emlékeztet minket, hogy a természetben nem mindig a legügyesebb vadász nyer. A harcsa ravaszkodása és a róka csalódása humoros fordulatot ad a versnek, amely mosolyt csal az arcunkra, miközben elgondolkodtat a természet rendjén.