Mese-sziget

Borzasztó álom a lila tehén,
tejfeles ködben egyre jön felém.
Vastag a nyelve, nedves az orra,
az én kezemet máséhoz tolja.

Elmenekülnék, de már nem tudok,
kezemet fogja egy másik "tulok".
Örökre együtt, ez egy nagy dráma,
a lila tehén visszament Svájcba.

2013. március 24.

Csillag leszek, hogyha kéred.
Fogom kezed a sötétben.
Elfelejted, ami bántott.
Szebbnek látod a világot.
Sose félj!

Csillag vagyok fönt az égen,
Fényem kísér a sötétben.
Megmutatom, hogyan éljél,
Megmutatom, hova lépjél.
Sose félj!

Csillag voltam én az éjben,
Szórtam fényem a sötétben.
Segítettem, mikor kérted.
Megszüntettem kétkedésed.
Bátran élj!

Csillag egyszer Te is lehetsz,
Nyújtsd ki kezed, fogd, kit szeretsz!
Elkerüli Őt a bánat,
Megbocsájt majd önmagának,
S bátran él.

2012. áprílis

Konyhaablakon betekint,
szúnyoghálón lóg már megint,
lesi minden mozdulatom,
azt mondja, hogy éhes nagyon.
Ezt szó nélkül nem hagyhatom,
találkozunk az udvaron.

Elém áll, és kérlel szépen,
azt nyávogja: ,,Adj ebédet!"
Beleszagol edényébe,
visszanéz rám: ,,Ide kérem!"
Megismétli, ha nem értem:
,,Ide kérem! Ide kérem!"

Fut előttem nagy serényen,
mutatja az utat. Értem.
Szeme engem kutat. Kérdem:
,,Tálkádba kéred az ételt?"
Odaszalad, beletekint,
bizony üres az már megint...

,,Te etted meg drága cica,
pénztárcával ezt ki bírja?"
Szalad elém, ide-oda,
tálkájához, oda-vissza.
Így kéri ő a *kajáját",
hogy a *macska-kutyafáját!

,,Egeret kellene fognod,
nem a gazdit ostromolnod!
Egeret csak akkor eszel,
mikor más megfogja neked.
Hogy éhes maradj nem hagyom,
cica, szeretlek én, nagyon!"

2012. áprílis

Pillangó szárnyán repül a csoda,
nem érhetsz hozzá, eltűnik tova.

Ne akard nagyon, nem így lesz tied,
megérkezik, ha tiszta már a szíved.

Nyújtsd ki kezedet, tenyeredbe száll.
Ő mindenkinél otthonra talál.

Ujjadon pihen, kifújja magát.
Óvatosan tartsd, jaj, csak meg ne bántsd!

Pihenjen Nálad, míg erőre kapsz,
hogy tovaszálljon, addig azt ne hagyd!

Eljön az idő, elbúcsúzik ő,
de akkor Nálad már szebb a jövő.

Tovább költözik, suhogva elszáll,
más emberhez, aki még csodára vár.

Mosolyogva várd azt a szép napot,
mikor a csodát Te is megkapod!

Gondolat szárnyán repül a csoda,
hinni kell benne, s nem tűnik tova.

2012. március

Egy pici kis kedves manó
álmodból felébresztett,
mert azt akarta, hogy meglásd
a szemed is tévedhet.

Becsuktad és kinyitottad,
pislogtál kicsi gyerek,
megláttad, hogy gyertyafények
az égen az emberek.

Űrruhájuk nincsen nekik
mégis egekben élnek,
szaladgálnak jobbra-balra
senkitől ők nem félnek.

Labdáznak a Holddal, s Nappal
vígan kacagnak már fent,
mert ott nincs soha sem sötét,
mint a szobádban itt lent.

Csukd be újra kicsi szemed
álmodjál egy szebb létet,
mosolygással szüntesd meg
azt a sok-sok félelmet!

A picike szép álmoddal
festesz nekünk új eget,
megtudjuk majd egyszer mi is,
hogy a világ így kerek.

Harag helyett mosoly terem
mindenkinek szívében,
azt, hogy valóban így lesz ez
sokszor én megígértem.

Hidd el végre hát a jó hírt
és add tovább másoknak,
hogy a fényes Nap és a Hold
többé el nem távozhat.

Veled lesz és ő világít,
ha alszol, ha ébren vagy,
örök lángot nyújt majd neked,
mosolygással élhetsz csak.