Mese-sziget

A kutya orrára szállt a légy.

Ott hegyezte a fülét,

mit beszél a házi nép.

„Te pimasz légy, elmenj innét!“

- kiáltott a kutya nagyot.

Mancsa légycsapó után kutatott.

Nem érzett mást, csak haragot,

kancsalított egy nagyot,

majd az orrára csapott...

Megdagadt a kutya orra,

elfutott be a tyúkólba.

Később onnan kiabálta:

„Te vagy a világnak átka!“

„Te légy, ne légy gyáva, te légy!

Gyere utánam, ha mersz!“

A légyre zúdította minden dühét.

 

A légy füle kicsit zúgott,

így hát a „ jófenébe“ elhúzott.

Zavarta a kutya szava,

ezért elrepült inkább haza.

 

Itt a vége

A légy így mesélte...

 

 

2012 március -  áprílis körül

Horgászni ment a róka.

Belenézett a kék tóba.

Egy nagy harcsa úszott arra.

„Ez micsoda? Ó mekkora!“

- kiálott fel róka koma.

„Ebből lesz a jó vacsora!“

Bedobta a tóba botját.

Botjára csalit tett fel,

így várta a reggelt.

Mikor a nap felkelt,

benézett a tóba újra.

Látta, hogy a hal

a tavat már átúszta.

Róka koma a csalit

a botjáról lehúzta,

s elballgott haza

a farkát behúzva.

 

Itt a vége,

nincs ebédje!

 

Füttyentett egyet a harcsa,

lekonyult a róka bajsza!

 

 

2012. március -áprílis körül