Túl az Óperencián

Valamikor réges-régen
szerepeltem egy mesében.
Volt nekem vagy ezer álmom,
...az is, hogy valóra váltom.
 
Képzeletem égig szárnyalt,
magával sodort pár vágyat,
magamon is jót derültem,
mikor meseszánra ültem.
 
Csillagok közt boldog voltam,
Nappal és Holddal táncoltam.
Örömeső hullott reám,
ott, túl az Óperencián.
 
Ott, ahol nincs soha bánat,
mosolyra húztam a számat.
Minden ember azon ámult,
hogy elém sok csoda tárult.
 
Kérdezgették hogy csináltam...
( Csak a szívemet kitártam. )
Mikor szívem mindent szeret,
létrehoz egy ilyen teret.

2014. szeptember 26.