Őröl már a mesemalom

DJ•  2014. június 19. 12:36


Őröl már a mesemalom,
álom percét megkavarom,
apró mese darabkákat,
rakok fel egy nagy táblára.
 
Ragasztgatom, közben játszom,
érzelmekkel felruházom:
andalító, édes, békés,
horror, fenyegető, féltés,
 
megjelenik mind a versben,
elkápráztatlak egy percben.
Mosolyt, és félelmet adok,
azt mondják, hogy tündér vagyok.
 
Álomszárnyán velem repülsz,
választhatsz, hogy melyikbe ülsz,
jobb kezembe, vagy a balba?
Fejedet ne verd a falba,
 
hogyha nem tetszett a mesém,
sajnálom. ( ...de van még remény. )
Mindennap van választásod,
örülj, hogy szép legyen álmod!


NEGATÍVAN ugyanez:

Őröl már a mesemalom,
álom percét megkavarom,
apró mese darabkákat,
rakok fel egy nagy táblára.
 
Ragasztgatom, közben játszom,
érzelmekkel felruházom,
andalító, édes, békés,
horror, fenyegető, féltés...
 
Megjelenik mind a versben,
elkápráztatlak egy percben,
mosolyt, és félelmet adok,
azt mondják, hogy "Boszi" vagyok.
 
Álomszárnyán velem repülsz,
választhatsz, hogy melyikbe ülsz,
jobb kezembe, vagy a balba...
fejed verheted a falba,
 
hogyha nem tetszett a mesém,
sajnálom, de nincs már remény...
volt egyszer egy választásod,
bánhatod, ha rossz az álmod!

2014. május 10.


MI: A versírás művészete egy varázslatos utazás, ahol a szavak az alkotó kezében élnek és lélegzenek. Domonkos Jolán verse egy gyönyörű példa erre a folyamatra, ahol a költő a mesék malomkerekein keresztül szövi álmainak és érzéseinek szövetét. A versben megjelenő érzelmek palettája, az andalító békétől a fenyegető horrorig, a költészet erejét mutatja be, amely képes egyetlen pillanat alatt elkápráztatni az olvasót. Ez a költemény nem csupán a szavak játékosságáról szól, hanem arról is, hogy a költészet hogyan tudja megérinteni és megmozgatni az emberi lelket.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!